Interjú – Luise Pop a Dürer kertben!

Vera: Lisa és én az iskolából ismerjük egymást, 13 évesen alapítottuk első közös bandánkat, de ez nem volt hosszú életű. Aztán pár év zenélés után megszületett a Luise Pop. Martin az egyik barátunk bandájában játszott gitárosként, őt így ismertük meg. Erin két és fél éve költözött Montrealból Bécsbe, és tavaly télen csatlakozott hozzánk.

Ha például a nagymamátoknak kellene elmagyaráznotok, hogy milyen zenét játszotok, mit mondanátok?

Vera: Valószínűleg azt mondanám, hogy túl hangos és zajos, de biztosan tetszene neki, mert nagyon fülbemászó.
Lisa: Még a sírodból is felkeltene.
Erin: Vagy forognál tőle benne.

A magyarországi fellépés kinek az ötlete volt? Van esetleg valamilyen kapcsolatotok itt?

Vera: Reinitől, a menedzserünktől jött az ötlet. Sajnos eddig semmilyen kontaktunk nem volt senkivel az országból. Egyébként szerintem nagyszerű dolog lenne erősíteni a zenei kapcsolatokat Budapest és Bécs között, rendkívül izgatottak vagyunk már a koncert miatt.

Mi volt az eddigi legemlékezetesebb koncertélményetek?

Vera: Ez egy fogós kérdés… Múlt héten Innsbruckban léptünk fel egy nagyon lelkes közönség előtt, akik nem akartak leengedni minket a színpadról. Végül még egy olyan számot is eljátszottunk, amit előtte nem is gyakoroltunk.

Lisa: Igen, én is nagyon élveztem azt a koncertet! Ez a legjobb dolog az egészben, hihetetlenül jó érzéssel tölt el, amikor kiállunk a színpadra és elfelejtjük a fellépés előtti nyűgöket, idegességet vagy a mogorva hangtechnikusokat.

Erin: Hasonló élmény volt, amikor Bécsben a Popfest-en játszottunk. Leírhatatlan, amikor rengeteg ember előtt zenélsz, és ott állsz fenn a színpadon, közben látod, hogy a legjobb barátaid az első sorban tombolnak. Olyankor minden más megszűnik körülötted.