„Hangulatmixelés Halott Pénz módra” – Marsalkó Dávid-interjú
Red Pitt, Dedmani, Halott Pénz… – Akárhogy is hívjuk, ugyanarról az előadóról beszélünk. Marsalkó Dávid az a zenész, akinek a dalaira mindenféle jelzőt aggattak már, de ő maga örül annak, hogy valahol mégis meghatározhatatlan. Egy biztos, a zenekarrá teljesedő Halott Pénz projekt sikere igen is meghatározható, ezt a sikert pedig ‘SOLD OUT-ban’ mérik.
Nemrég ünnepelted a születésnapodat… Milyen érzés „újra 18 évesnek lenni”?
Nagyon kedvesek vagytok, köszönöm szépen! Mindig kicsit vergődöm, hogy 18-nak vagy 48-nak érzem magam, valahol a kettő között vagyok. Gyerekkoromban sokszor azt éreztem, hogy gyorsan felnőttem, most meg próbálom kitolni még egy kicsit… A zenélés erre pont jó!
A dalaidat szokás avantgárd hiphopnak, „intelligens partihimnuszoknak” nevezni. Egyetértesz ezzel? Egyáltalán mik ezeknek a kategóriáknak a jellemzői szerinted?
Én örülök annak, ha behatárolhatatlan. Egy előadónak mindig nehéz a saját zenéjéről teljesen objektíven beszélni, de azt érzem én is, hogy nem lehet könnyű meghatározni a zenémet kívülről. Rengetegféle elem, műfaj található meg benne, sok dolog van hatással rám és az egész zenekarra. Az avantgárd jelzőt például nagyon szeretem, már csak azért is, mert az első klippes számnak az volt a refrénje, hogy „Angard, itt az avantgárd hiphop”. Valahol én is egy kicsit erre a vonalra helyeztem vagy predesztináltam ezt az egész dolgot. Talán annyi lehet a kulcsa, hogy más, mint a többi, akár zeneileg, akár szövegileg, meg hát én sem egy brooklyni gyerek vagyok, hanem egy pécsi, vörös hajú srác.
Jó, hogy ezt mondod, mert az előbbi jelzők mellett téged a pécsi rapperként is emlegetnek. Igaz ez még rád?
Sose gondoltam úgy magamra, mint egy klasszikus értelemben vett rapper vagy MC. Nagyon kedvelem a rapzenét meg úgy általában a hiphopot, és nagyon sokat merítettem belőle, rendkívül erős műfajnak tartom. Abszolút a lírikus műfajok pártján állok, ez szerintem egyértelmű, de ugyanúgy hatással volt rám akár a rock vagy annak a különböző válfajai. Rengeteg bluest hallgattam gyerekkoromban, ott is a szöveg, a tartalom a fontos. Aztán a korai Beastie Boys-vonal is hatással volt rám, ami abszolút punkos, rockos, hiphopos elemeket ötvözött. Így 2014-ben, lassan 2015-ben nehéz műfaji korlátokról beszélni.
Ha már a rockos hatást említed: itthon korábban nem volt annyira jellemző az a fajta rap, ami táncolható, könnyed, veled és néhány zenésztársaddal viszont 1-2 éve elindult ez a változás. Hogyan látod most ezt az irányt?
A rockos és rapes elemek ötvözése abszolút őszintén jött tőlem. A Feneked a gyengém sikerét talán ebben is látom, hogy underground hiphop rappeléssel a táncparkettekre került egy előadó, és buliznak rá mai napig. Elég meghatározó az egész zenében a gitártéma, ami végig pörgeti az ember agyát. Jó kis ötvözés lett, és az embereknek, hál’ isten bejött, de akár a Minden szobába kell álom vagy a legújabb dal, a Valami van a levegőben esetében is meghatározóak a gitártémák. Én nagyon kedvelem, talán az egyik kedvenc hangszerem, bár néha nem tudom eldönteni, hogy a zongorát vagy a gitárt szeretem jobban.
Visszatérve egy pár mondat erejéig a pécsi vonalra: a Felcser Mátéval közös projektetek is pécsi indíttatású. Az ABBA című dal nemrég látott napvilágot, de ha jól tudom, ez már régóta érlelődik bennetek. Miért kellett ennyit várni?
Alapvetően ez egy laza, baráti dologból induló történet volt, nem is vettük észre, és egyszer csak realizálódott bennünk, hogy egy számot csinálunk éppen. Rengetegszer van az, hogy együtt lógunk, hallgatunk zenéket, dumálunk, és egyszer ebből egy estén elindult valami, ez lett a Rendes Pénz nevű projekt. Már egy ideje elindultak a szám munkálatai, de Máté is a Punnany Massifra, én is a Halott Pénzre fókuszáltam, és szerencsére elég elfoglaltak voltunk az elmúlt időszakban, így ezt mostanra időzítettük.
Mit terveztek ezzel a formációval a továbbiakban (a közös pécsi évzáró bulin kívül)?
Hát ezzel a formációval konkrétan semmit. KONKRÉTAN nem. Annyi, hogy már elkezdtünk egy új demón dolgozni, illetve nem zárjuk ki egyáltalán, hogy lesz folytatása. Sőt, biztos, hogy lesz folytatása, csak arról, hogy mikor, hogyan és milyen formában, nem tudok semmit mondani. Az biztos, hogy abszolút egy laza, szabad jellegű dolog ez, ami nincs túlstresszelve, csak úgy jött, for fun!
Ennek ellenére a refrén éppen ezzel a partihimnusz jelzővel áll szemben: „Ha táncolsz, hagyd abba”. A videó is elég érdekes, mert egy házibulit idéz meg, de idősek főszereplésével készült. Volt emögött valami koncepció?
Talán annyi, hogy próbáltuk kicsit összezavarni az emberek fejét, hogy táncolni kell vagy nem kell táncolni, most ez egy bulis szám vagy nem egy bulis szám. Igen, koncepció volt, hogy ne legyen annyira konkrét vagy megfogható, inkább egy kicsit legyen zavaros, amilyen a vizuális megjelenítése is, hogy „úristen, mi történik ebben a klipben”. Azt éreztem, hogy ez egy érdekes dolog lehet.
Ha már az együttműködéseknél tartunk: nemrég részt vettél a Hiperkarma lemezbemutató koncertjén. Mesélj egy kicsit erről, hogyan jött ez az együttműködés?
Megkerestek Robiék, hogy nincs-e kedvem fellépni ezen a kvázi visszatérő, lemezbemutató koncertjükön, és én boldogan mondtam, hogy igen, mert óriási Hiperkarma-fan vagyok a mai napig. Egyszer mi az MR2 Akusztikban játszottuk már a Hiperkarmától a Kérdőjelet, és így jött az, hogy mi lenne, ha a Kérdőjelbe beugranék a Pecsában. Nagyon örültem annak, hogy ez létrejött, nagyon megtisztelő volt.
A Mary Popkidsből ismert Kamával is van egy közös számod, ez a Farkasok dala, ami a Terápia második évadának főcímdala lett. Ez mondhatni jelenleg a magyar sorozatok sztárja – milyen volt részt venni benne? Egyáltalán, milyen volt a Kamával való közös munka?
Kamával nagyon jó a kapcsolatunk, úgyhogy csak összeültünk, elkezdtünk zenékkel foglalkozni, az irányvonalat meghatározni, és tök lazán, két-három alkalom alatt összeraktuk a Farkasok dalát. A mai napig csomószor beugrik meg közösen is elő szoktuk adni. Nagyon örültem ennek a dolognak, hogy ez így a Terápiába becsúszott, menő volt a premieren hallgatni a moziban.
Kifejezetten a Farkasok dalát kérték tőletek, vagy megkerestek, hogy szeretnének egy dalt, és ti javasoltátok ezt?
Ez a dal a legutolsó Halott Pénz-lemezen van, és gyakorlatilag ők találtak rá. Elkérték a sávokat, kipróbálták, és mindannyian úgy éreztük, hogy ez így jól működik együtt.
Ez is egy komolyabb hangvételű dal, de te korábban azt nyilatkoztad nekünk, hogy kifejezetten szeretnéd, ha lenne pár olyan szerzeményed, ami megérinti az embereket. Az ismertebbek közül akár a Nem érinthet meg vagy a pilvakeres Szeptember végén is ilyen. Hogy érzed, sikerült ezt a vágyat mostanra megvalósítani?
Én azt érzem, hogy a Halott Pénzben már a kezdetektől van egy kettősség. Kicsit végletes, mert egy dal vagy pozitív és bulizós, vagy pedig nagyon magamba nézős, szomorkás, de olyan is van, hogy mind a kettő megvan egy dalban. Én nagyon kedvelem az olyan hangulatmixeléseket, amikor egy bulizósabb alapra egy kicsit komolyabb hangvételű szöveg kerül. A Nem érinthet meg is egy húzósabb alap, de mégis elég érzelmes és őszinte a szöveg. Ez a kettősség mindenkiben benne él és ugyanígy bennem is, amikor írom a dalokat.
A Halott Pénz nevet elsősorban magadra találtad ki annak szimbólumaként, hogy tőled nem a klasszikus, „dollárjeles” rapzenét fogjuk kapni, mostanra viszont az emberek fejében a Halott Pénz a zenekarral is azonosul. Annak ellenére, hogy te írod a dalokat, nem kizárólag téged értenek már alatta – ezt a változást pozitívként vagy negatívként éled meg?
Abszolút pozitívan, hiszen én akartam, hogy ez így történjen, én voltam azon a vonalon, hogy ez ott tartson, ahol most tart. Alapvetően igen, ez egy furcsa dolog, és ezzel én sem nagyon tudok mit kezdeni néha. Szerintem a közönség sem, hiszen nagyon sokáig én voltam meg vagyok is valamennyire a Halott Pénz, mivel nekem ez a művésznevem. De hogy ebből egy zenekar lett, az nyilván egy kettősség. De ezért nem fogok kitalálni egy másik művésznevet, mondjuk, hogy… Nem is tudom, mi…
Red Pitt?
(nevet) Hát igen. Szerintem ez azért is jó, mert alapvetően a zenei input meg a koncepció része én vagyok, de mégis, ez egy zenekaros történet. Egyre inkább Marsalkó Dávidként veszek részt bármilyen meghívásban, és ennek örülök, mert ez azt is jelzi, hogy felnőtt a zenekar meg ez az egész produkció. Másrészt hiába jön tőlem a zenék x százaléka, a közönség szórakoztatása ebben a formátumban tud a maximumon lenni. Én a srácok nélkül, egyedül nem tudom azt hozni, amit egy zenekar, de nem is akarom. Szeretném őket is belevonni a dalszerzésbe, szóval én abszolút örülök annak, hogy a Halott Pénz mint zenekar van a fejekben.
Mit szólsz ahhoz, hogy az Akvárium Klub nagytermes koncertje is teltházas lett?
Végtelenül boldog vagyok, hiszen a kisteremből indultunk, ráadásul egy csütörtöki napon, és sold out lett két héttel a koncert előtt. Akkor lett egy ilyen opció, hogy átkerült a nagyba, és egy hétre rá az is sold out lett. Nem is tudom, hogy ennél komolyabb ajándékot vagy visszajelzést lehet-e kapni.
Ha jól tudom, akkor ebben az évben ez az utolsó klubkoncertetek. Mit terveztek még az év hátralévő részére?
Ez az utolsó budapesti klubkoncertünk, vidékre még megyünk egy pár helyre, többek között Pécsre, Székesfehérvárra, Debrecenbe, Kapuvárra. Erdélybe is megyünk, és lesz még jó néhány egyetemi rendezvény. Lesz a Punnanyval egy közös pécsi évzáró buli a sportcsarnokban, és szilveszterkor lesz még Pécsett egy nagyobb volumenű koncertünk. Pécsett zárjuk az évet idén és tavasszal eléggé be fogunk indulni újra!
Az interjú az Open Air Rádió stúdiójában készült 2014. november 7-én, a SOLD OUT műsor keretében.
