A fiúk nem sírnak – megjelent a Dope Calypso új dala és videója!
A 2010-es évek derekán a Dope Calypso igazán termékeny időszakát élte, évente jelentettek meg új lemezt – volt olyan, hogy egy éven belül kettőt is –, most viszont egy hosszabb kihagyás után jövő tavasszal jelentkeznek új anyaggal. Ennek előfutára a most megjelent I Always Try To Make You Cry című dal, amit rögtön egy videoklip kíséretében mutatnak meg a közönségnek. A kisfilm a zenekartól nem szokatlan módon rengeteg kérdést felvet, legfőképpen azt, hogy pontosan mit is láttunk az elmúlt bő két és fél percben.
A most megjelenő új dal a zenekar korai időszakát idézi friss ötletekkel és szokatlan megoldásokkal megspékelve. Utóbbira remek példa a koto nevű különleges japán hangszer használata, amely a citerák családjába tartozik, és amit bizonyos körökben a menyasszonyoknak kötelező tudnia, hogyan kell rajta játszani. Apropó, menyasszonyok. A dalhoz készült álomszerű kisfilm egyik főszerepét Kis-Juhász Fábián alakítja, aki menyecskeként járja a várost, és kétségbeesetten keresi párját a Dope Calypso gitárosának, Kelemen Lászlónak a személyében, miközben a zenekar különféle extrém outfitekben egy ‘80-as évekbeli rock bandát idéz meg. Ahogy a frontember, Sarkadi Miklós fogalmaz:
„Boldog voltam amiatt, hogy nem én voltam a főszereplő, egy ennyire kifacsart amorózó szerepre is roppant bölcsnek és méltóságteljesnek (azaz elhízott vén szivarnak) éreztem magam. A lelki szemeim előtt lebegett, ahogy Lacival vég nélkül forgatnak, miközben én a lugasban lustán fröccsözgetek, néhány »csak így tovább!« kiáltás megeresztésének kíséretében.”
A videoklip Anna Zaboeva és Suzanne Ranovich közös munkája, a képi világ megalkotásakor olyan kulcsszavakra építettek, mint a megszállottság, a bálványozás vagy a tárgyiasítás – vagyis olyan dolgokra koncentráltak, amik (ahogy a dal címe is mondja) sírásra késztetik az embert. Különös figyelmet fordítottak a designra, ami a végeredményen is meglátszik. Ahogy Sarkadi meséli:
„Én már szívtam meg sokszor forgatás után a festést, mindig azt mondják, könnyen le fog jönni, és hát soha nem jön le sehogy, és a mai Magyarországon kicsit nehézkes másnap zellerszárat vásárolni a piacon csillámos szemhéjjal vagy egy hatalmas lila rombusszal az ember homlokán. Így roppant boldog voltam, mikor sikerült úgy manőverezni, hogy a dobosunkat, Vasalót festik be. Sajnos a sikereimet erősen beárnyékolta, hogy végül Vasaló remekül mutatott pirosra festve a latexnadrágjában, Laci pedig a hastáncos maszkjában és az áttetsző nejlon neglizséjében, én pedig szolíd, bár kissé különc kisázsiai kőművesként álltam ott mindössze egy fekete asszonyverő trikóban, amiben teljesen jogosan némileg alulöltözöttnek éreztem magam a zenekar többi tagjához képest.”
De nem kell félni, végül Miklós is csodás kiegészítőt választott magának: egy vörösrókabőrt, ami saját bevallása szerint végül egyáltalán nem volt olyan komfortos viselet, mint amilyennek első ránézésre tűnt.
„Az lett a vége, hogy halálra izzadva léggitároztam 3 akkordot 8 órán keresztül egy dögmeleg rókával a nyakamban, permanens görcsbe állt kézzel.”
Nem ez volt az első alkalom, hogy a Dope Calypso a megpróbáltatások ellenére kiváló videoklippel lepte meg rajongóit: legutóbbi, Szabó Áron rendezésében készült Killdozer című kisfilmjük nemrég elnyerte a francia székhelyű Red Movie Awards, Legjobb videoklip díját, illetve bezsebelték a Magyar Klipszemle, Legjobb rendezés elismerését is.
A szintén Klipszemle-díjas Anna és Suzanne képi világa is csodásan lavíroz a groteszk abszurditás és az ízlésesség határmezsgyéjén, és remekül ábrázolja a Dope Calypso jelenét. A zenekar tehát most teljes gőzerővel az új dalokra koncentrál, amikből élőben is mutatnak párat december 30-án a Turbinában, ahol immáron hagyományosnak mondható, év végi, kifejezetten szilveszter-utálóknak szóló koncertjüket adják.
