Quiet Kid & the Speakers
„Ha a próbateremben most nem is, a fejekben folytatódhat a dalírás” – Quiet Kid & the Speakers-interjú
Lemezt, különösen első albumot felvenni és megjelentetni fontos mérföldkő és egyben ünnep egy zenekar életében. A kemény munka és várakozás után pedig jöhet a legjobb rész, a lemezbemutatók és a koncertek utáni szó- és söralapú elismerések begyűjtése. Kivéve, ha a lemezmegjelenést egy globális járvány hazai felbukkanása és össznépi karanténba vonulás követi. A Quiet Kid & the Speakers-interjúnk többek között ezt a helyzetet járja körbe.
A Quiet Kid & the Speakers anno Csende Gergő szólóprojektjeként indult, akkor még csak Quiet Kid néven, majd Cseh Dani, Demeter Andris és Laky Simon (azaz a Speakers) csatlakozásával vált teljessé a formáció. A banda tavaly körbekoncertezte Budapestet és Debrecent, 2019 végén stúdióba vonult a debütáló hanganyagon dolgozni, 2020 elején pedig a Keret blog Kikeltető nevű tehetségkutatójának döntőjében villantott. A zenekar első albuma, a generációs szorongást és nihilt megéneklő, finoman apokaliptikus hangvételű Last Decade március elején jelent meg, a pár nappal később beköszöntő világvége-hangulat hírvivőjeként. Sokakhoz hasonlóan a srácoknak is ideiglenesen búcsút kellett venniük a beütemezett koncertektől, de még a próbáktól is, ami erősen limitálja a Quiet Kid & the Speakers perspektíváit. A koronavírus-helyzet zenekari vonatkozásairól és az egyelőre dátum nélküli visszazökkenésről beszélgettünk a banda háromnegyedével.
Szerencsére még az apokalipszis előtt ki tudtátok adni az első albumotokat, de a lemezbemutatózást egy ideig el kell halasztani. Hogyan alakította át a vírus a 2020-as terveiteket a zenekarral kapcsolatban?
Laky Simon: A lemezbemutató a Beat on the Bratben lett volna, azt különösen vártuk és persze a tavaszi koncerteket is. A terv az volt, hogy nyáron fogunk nekiállni be nem fejezett dalokat összecsiszolni és újakat is írni. Ezek a műveletek így végül előrébb kerültek a teendők listájában.
Van bármi, amivel karanténba zárva is tudtok haladni? Hogy lehet ebben a szituációban megőrizni a lendületet?
Demeter Andris: A lendületet fenntartani nehéz, de nem lehetetlen. Most mindegyikőnk sorban hallgatja a többórányi, korábban rögzített dalokat, jameket, szelektálunk, hogy mivel lesz érdemes haladni, amint tudunk rendesen próbálni. Illetve igyekszünk tető alá hozni egy karanténklipet, ami egy, a Last Decade-en szereplő dalhoz készül. A #maradjotthon ideje alatt a hálószobapop bizonyára reneszánszát fogja élni. Gergő korai dalai is otthoni körülmények között lettek rögzítve, így ő most újra bele tudja magát vetni a dalírásba.
Emellett a próbák alatt is rengeteg új témát, jamelést rögzítettünk, amelyek feldolgozására eddig nem volt időnk. Most otthon végre mindenki végighallgathatja őket a maga csendességében. Így, ha a próbateremben most nem is, a fejekben folytatódhat a dalírás.
A #mertkelladal kampányhoz csatlakozva a zenekar is összeállított egy kizárólag magyar előadók dalaiból álló tematikus lejátszási listát – hallgassátok meg alább!
Ez az új élethelyzet nyilván a feje tetejére állította a mindennapi életünket, de a hangulatunkat is. Érezhető bármi változás abban, hogy milyen zenéket hallgattok? Esetleg a dalokban, amiket most írtok?
Cseh Dani: Eleve jellemző a repertoárunkra egyfajta hangulatingadozás. Gergő dalai közt is vannak felszabadultabbak, és vannak kifejezetten melankolikus és zaklatott hangzásúak is. A járvány előtt az utóbbiak ragadták meg a legjobban a hangulatunkat: tudat alatt egy kicsit már mindenki érezte, hogy közeleg valamilyen vég.
Felgyorsult, rohanó, kiégett és ingerekben túlfűtött világ volt a járvány előtt, de egyben szívtelen és emberietlen is volt. Most viszont végre mindenkinek van egy kis ideje lelassulni, elmélyülni magában és álmodozni.
Gergő szerint az otthoni bezártságban előbb-utóbb mindenki elkezd fantáziálni más helyekről. És ezek nem olyan fantáziák, mint amilyeneket a reklámok vagy az Instagram szokott kelteni bennünk, hanem sokkal valósabbak annál. Ez az eszképizmus jelenik meg a playlist dalaiban is. És ez a fajta 21. századi álmodozás ott lesz a poszt-korona korszakunk hangzásában is. Amúgy meg elkezdtem playlisteket hallgatni, amire korábban nem annyira voltam vevő.
A vírus elég nagy csapást mért a zeneiparra, és még azok az előadók is rosszul jönnek ki belőle, akiknek nem a zenélés az elsődleges bevételi forrásuk. Szerintetek hogyan segítheti egy rajongó ebben a helyzetben a kedvenc bandáit és/vagy zenész barátait, akik most fellépési lehetőség nélkül maradtak?
D. A.: Gergő eleve egy szó szerinti „indie”, azaz DIY világból jön, így meglehetősen nagy ellenszenvet érez a zeneiparral és a megélhetési zenészekkel szemben. Szerinte az igazi zenész elsősorban maga miatt zenél, egyfajta mánia ez, amit közönség vagy támogatás nélkül is csinál, ha igazán mániája a zene. És ebben egyet is értünk.
Szerintem ez az időszak alkalmas lehet arra, hogy sorba vegyük, pontosan kik és mi hiányzik nekünk, és mi az, amit csak megszokásból csináltunk, ami után csak megszokásból sóvárogtunk. Magunkért megtehetjük, hogy rájövünk: általában bulizni akarunk, és ingereket falni, vagy tényleg figyelni bizonyos előadókra, zenekarokra?
Cs. D.: Hogy mégis mit tehetnek a zenészekért az emberek? Seedeljétek Ncore-on a Cubase-t és az Addictive Drums-t, mint az állat, hogy minél több csodálatos felvétel készüljön a házi stúdiókban a bezártság alatt! Ezt üzenjük. Na meg persze terjessze mindenki a zenét, amit szeret.
D. A.: A költők és az írók írják meg, hogy miért hiányzunk mi, a hangosak. Ha újra lesznek zajos közösségi élmények, a zenészeknek az lesz a dolga, hogy a belső elmélkedés felé is terelgessék a közönséget. Túl sokat lehetett aratni a láthatósággal meg a hangoskodással eddig.
Mi az első programpont, amit a szobafogság véget érése után össz-zenekarilag terveztek csinálni?
L. S.: Gergő régóta szeretne már elvonulni a bandával egy vidéki kis házba, mint a Frank című filmben. Azt mondta, hogy ezt mindenképpen szeretné, ha megcsinálnánk végre majd. De előtte egy próba sem lenne rossz, némi kötetlen programmal. Nagyon furcsa, hogy egy hónapja nem voltunk egy légtérben.
Mi az optimista tervetek a nyárra (vagy az év hátralevő részére) nézve?
L. S.: A márciusi lemezen – amit tavaly év végén kezdtünk összegyúrni – azt jósoltuk, hogy szerintünk a világ hamarosan már nem lesz ugyanolyan, mint előtte.
Összességében persze várjuk, hogy újra legyen klubélet meg fesztiválok, és mi is tudjunk játszani minél több helyen, de hogy milyen irányba változik meg ez az ipar, azt nem tudnánk megmondani.
Pesszimista forgatókönyv van inkább, hogy talán ősszel ismét valamiféle régi ügymenet részeként tudunk mi is és mások is fellépni. Persze nincs ellenünkre az optimista kifejlet sem. Augusztusra van felkérésünk, szuper lenne, ha az össze is jönne!
