Ez a szerepük, ez a bizonytalanság – amikor a költészet és az elektronikus zene találkozik
Elég nehéz a műfaji besorolása annak az estnek, melyet a Margó keretein belül rendeztek meg. Felolvasás? Koncert? Slam? Mindenesetre azt kijelenthetjük, hogy Simon Márton és Barabás Lőrinc, Bimaxim vizuális effektjeivel kiegészített formációja egyedi és konceptuális performansszal üdvözölte az estét.
Fotó: Valuska Gábor
Hazánkban mára már nem csak a slam poetry-nek, de az intermediális közegben, vagyis két műfaj határán elhelyezkedő előadásoknak is tradíciója van.
Az irodalom, ez esetben a költészet és a zene összeolvasztása gyakori jelenség, hiszen hogyan máshogy lehetne egy verset és költőjét népszerűsíteni, ha nem az elektronikus zenével?
Adott egy feltörekvő, egykötetes slammer és egy profi trombitás-zeneszerző, kinek előadásmódját nem csak ritmusos tánczenei utalások, de klasszikus dallamok is tarkítják. A zenei blokkokat megszakítva Simon Márton olvassa fel legfrissebb alkotásait, az epizódokat pedig a pszichedelikus háttér, a villanó fények és falak, a lüktető basszus teszi még érzelmesebbé. A zene magával ragadó, a videó effektjei azt is beszippantják, aki csak egy „öt perc erejéig nézett be”, a versekre viszont már oda se kell figyelnünk.
Elsőre talán úgy hisszük, hogy a rímek kapják a legfőbb szerepet – hiszen ez mégiscsak egy kortárs irodalmi fesztivál – de néhány megszakítás után nyilvánvaló, hogy dallam kíséri és támogatja az emelvény szélére ültetett ifjú költőt.
Fotó: Valuska Gábor
A performansznak kissé ellentmondásos kontextust biztosít a helyszín, vagyis a Tesla.kult bár-jellegű terme, melynek falairól a véletlenül rávillanó reflektoroknak köszönhetően, visszaköszönnek a kiadó poszterei, nem felejtjük el, hol vagyunk. Ha ezek nem is, az itt-ott feltörő nevetés visszaránt a “földre”, s habár Barabás játéka professzionális, néha slam-szerű az egész.
Barabás Lőrinc trombitás-zeneszerző egyedi műsora a 2015-ben megjelent Elevator Dance Music és a 2013-ban megjelent Sastra című lemezek koncepcióira épül. A művész billentyűkön, trombitán és laptopon egyedül szólaltatja meg dalait, feldolgozásait. A groove-os, ritmusos tánczenétől a komolyzenei utalásokig a hangszínek és stílusok egyvelege, a ritmikus témák, arpeggiok egy sokoldalú zenei előadássá állnak össze. Mindez egy jazz-zenész kíváncsi szűrőjén keresztül.
Barabás Lőrinc számos formációban játszott már Magyarországon és külföldön egyaránt, partnerei voltak többek között Nicola Conte, Erik Truffaz, Valerie June.
(fotók: Valuska Gábor, a cím Simon Márton versének sorából)
