Ennek a művésznek elege van a kortárs művészet sznobjaiból
A kortárs művészek és műgyűjtők, a galeristák, valamint a galériákat látogató közönség kritikája Lisa Levy művészetének egyik legjellegzetesebb, legmeghatározóbb vonása. Képzőművészként eddig főleg a text-art területén alkotott, idén viszont úgy döntött, hogy a tettek mezejére lép, és egy performansz keretein belül figurázza ki a kortárs művészet „civilek” számára való értelmezhetetlenségét és érthetetlenségét, azaz az ő szavaival a művészet bullshittel való telítettségét.
A performansz abból a szempontból is nagy ugrásnak számít Levy eddigi munkáihoz képest, hogy most nem csupán az intézményrendszert, vagy a kiállításlátogatók sznobizmusát figurázza ki, hanem a világszerte legismertebb performanszművész, Marina Abramovic leghíresebb, lelkileg és fizikailag egyedülállóan megerőltető és megrázó, ikonikussá vált, The Artist is Present (A művész jelen van) című munkájának gúnyos interpretációját adja elő.
Levy szerint az beképzeltség, az ego és a színlelés, megjátszás tették tönkre a munkák minőségét a kortárs művészetben.
„Fárasztanak a semmitmondó trendi beszélgetések a művészetről, és arról, hogy mindenki szerint a gazdagok irányítják a kortárs művészetet, akiket nem érdekelnek a mögöttes jelentések, csak csillogást és látványos munkákat szeretnének látni.”
Ezeknek alapján az „Artist is Humbly Present” című performanszában Levy két napot fog meztelenül eltölteni egy vécén ülve holnap és holnapután egy brooklyni galériában.
A performansz inkább szociális kísérletként értelmezhető, a művész dühének humoros formában történő kifejeződéseként, vagy akár polgárpukkasztásként, bár talán ez a fogalom 2016-ban már nem jelent sokat. Ezzel együtt több kérdést felvet: elmondása szerint Levy nem a kortárs művészet önkényes mondanivalókkal való telítettségenek paródiáját adja, hanem annak egótól megfosztott, csupasz alternatíváját.
Mennyire értelmezhető azonban egy ilyen figyelemfelkeltő, önközpontú akció szerénynek, mennyire tűnhetnek a meztelenség, valamint a közönség kényelmetlen helyzetbe hozatalának túljátszott eszközei őszintének?
A bullshitre bullshittel való válaszolás lehetett Levy taktikája a performansz létrehozása során, mégsem paródiának, hanem inkább szerepjátéknak nevezhetjük munkáját.
Mondhatnánk, hogy Abramovic és Duchamp életművének bravúros összegyúrásával Levy eddig soha nem látott mélységű tartalmat adott mindennapjaink deszakralizált emésztési folyamatainak, de ebben az esetben csupán egy fajta fordított pszichológiáról van szó. A művész célja az volt, hogy a kortárs művészet homályos belemagyarázásairól, egyes művészek saját maguk köré felhúzott kultuszairól rántsa le a leplet. A leghatásosabb módszer erre pedig egy olyan szélsőséges példa bemutatása, amelynek koncepciója hallatán nehéz sokatmondóan bólogatni.
Bár a módszer sikere egyelőre vitatható, Levy performansza mindenképpen egy olyan darab, ami mellett nem lehet elmenni anélkül, hogy az általa felvetett kérdésekről ne gondolkozzunk el.
Lisa Levy korábbi munkái ezen az oldalon tekinthető meg, a performanszról pedig itt találtok még több információt.
