New Fossils
„Egy zenekarnál jóval nagyobb projektben gondolkodunk” – Gyányi Marcell (New Fossils) – interjú
A Turbina színpadán május 18-án kerül bemutatásra a New Fossils debütáló nagylemeze, melynek tagjai olyan formációkban fordultak meg, mint a MÖRK, a Deep Glaze, a MORDÁI, és a LAIHO. A szakmai elismeréseket sorra bezsebelő zenekar a jazzt könnyűzenei hangulatokkal és elektronikával vegyíti, miközben egyfajta közösségteremtő szerepet is magára vállal saját lemezkiadója, a Morotva Records által. Az új albumról és a hazai jazzszínteret forradalmasító ambíciókról Gyányi Marcellel, a zenekar bőgősével beszélgettünk.
Te és Szabó Dániel Ferenc – a New Fossils dobosa és társalapítója – is önállóan hoztatok létre kvartettet, amelyek közül mindkettő díjazott lett a Müpa Zeneműpályázatán. Ez volt az a pont, amikor éreztétek, hogy egyesítenetek kell az erőiteket?
Ezekkel a srácokkal már mindenféle felállásban, mindenféle helyzetben zenéltünk együtt. Danival egyszerre jutottunk el arra a pontra, hogy el tudtuk engedni a saját magunkkal szembeni kételyeket, és elkezdtük megmutatni a barátainknak az ötleteinket. Emlékszem, hogy egy házibuliban jött szóba a pályázat, amivel gyakorlatilag az egész elkezdődött. Ezután kezdtük el igazán megismerni egymást, nemcsak zenészként, de szerzőként is.
A zenekarban mindannyian komoly szakmai előélettel rendelkeztek. Számodra melyek voltak a karriered legmeghatározobb formációi, állomásai, vagy tapasztalatai, amelyek esetleg a New Fossils-ban betöltött szerepedre is hatással lehetnek?
Elvégeztem a jazz tanszakot, ami adott egy bizonyos felkészültséget és technikai tudást. Perspektívákat nyitott ki előttem, magammal szemben támasztottam egészen új minőségi elvárásokat.
Sokan a Makrohang koncertjei miatt ismertek meg, ami egy jobb sorsra érdemes power trio volt a ‘10-es évek közepén.
Ezenkívül pedig a Dresch Quartet volt a harmadik igazán meghatározó dolog az életemben. Nagyon sokat tanultam tőlük, igazából mindenről. Amikor 7 éve beléptem, akkor még az eredeti nagy quartet felállás volt, mindenki jóval idősebb volt nálam, szóval néha úgy éreztem hirtelen lett három apukám. A mai napig játszom velük, és most is azt érzem, hogy minden koncert hatalmas ajándék számomra.
A debütáló album megjelenését egy nagyon intenzív szerzői munka és stúdiózás előzte meg. Mi kellett ahhoz, hogy ilyen szinten szimbiózisba kerüljetek egymással?
Annyi volt, hogy bent aludtunk a stúdióban. Ezzel szerintem jelentősen jobb anyag született, mintha mindenki reggel jött és este ment volna. Teljesen egymásra hangolódtunk, egyszerre éltük meg a magas és mély pontokat. Ennek a fontosságát egyébként a LAIHO-val kezdtem el érezni, amikor ott voltunk egy balatoni ház padlásán, ahol reggel tíztől este nyolcig nyomtuk a demókat, néha még utána is.
Ilyenkor összekapcsolódnak az emberek. Ez a jazzben még fontosabb is, mint a popzenében. Mondhatni elengedhetetlen.
Ez a műfaj úgy néz ki, hogy alapvetően van egy erős hangulat, amit próbálsz megírni, ami predesztinálja az improvizációt. Írsz egy harmóniamenetet, majd arra egy témát. Utána ez a harmóniamenet folytatódik, mint egy loop, a téma elmarad, és arra születik az improvizáció, különböző frázisokkal, skálákkal. Ez egy külön nyelv, amivel kommunikálunk egymás között. A modern jazzben ez már kicsit máshogy van, klasszikus és elektronikus zenéből is meríthet, de alapvetően van egy folytonos jelenléte az improvizációnak, amelyhez elengedhetetlen az efféle intenzív összhang.
A The River Can Not Go Back volt az első hivatalos megjelenésetek és egyben az legelső közös szerzeményetek is, amely egy erős képi világot fordít át zenébe. Hogyan vált a lemez fókuszdalává ez a dal?
A The River Can Not Go Back Dani száma, ami tulajdonképpen reprezentálja azt, amit csinálunk. Nagyon jól megkomponált darab. Egy ambient érzetet szerettünk volna kelteni vele, miközben mégis nagyon feszes, groovy, és tempós. Szeretünk beleállni ezekbe a hangulatokba. Az is fontos része volt ennek az első anyagnak, hogy lehessen rá mozogni. Mondjuk a szaxofonszólónak is nagy szerepe van, ami meg valamennyire megbontja ezt a szabályosságot. Szóval ellentétek, ez van.
A második fókuszdalunk volt az Idris, ami már egy jóval táncolósabb szerzemény. Itt egy témát írtam meg, a hangulattal pedig szabadon játszottunk sokáig.
A stúdióban csináltunk 12 felvételt, végül pedig a kilencedik és a tizenkettedik között vaciláltunk. Érdekes volt, ahogy minden egyes alkalommal morfolódott a szám, új hangulatot öltött magára. Mostanában ezzel nyitjuk a koncerteket, mert inkább egymásra figyelünk közben és ezzel rögtön nagyon jól össze tudunk kapcsolódni.
Milyen elemekkel és műfaji megközelítésekkel szeretnétek meghódítani a fiatalabb közönséget?
Azt érzem, hogy a jazz műfajában is van egy aktuális nyelve a a gondolatiságnak és kiadásnak, amit nem szabad elspórolni. Nagyon tudatosan építjük azt, hogy milyen vizuális anyagot használunk, hogyan kommunikálunk vele valamit, ami kellően absztrakt, de azért nem teljesen elvont.
Ha már ennyi energiát meg pénzt teszel valamibe, akkor nyilván szeretnéd a legjobb elérést biztosítani neki. Így jött az, hogy alapítsunk önálló kiadót. Ennek a vizuális megjelenésében egyébként hatalmas érdeme van Fridvalszki Márknak, aki a grafikát csinálta, illetve Rebák Tominak, aki az animációkért felelt. Varga Dani, a szaxofonosunk eléggé beleásta magát a közösségi médiába és a tartalomgyártásba. Sokat dolgozik rajta, igazából nagyon jó is benne.
Borító: Fridvalszki Márk
Szempont volt az is, hogy legyenek fókuszdalok, ami a popzenében és az európai jazzben már teljesen általános, de itthon valahogy még nem terjedt el.
Mondjuk a jazz egy olyan műfaj, ahol még hallgatnak az emberek albumokat. Ez jó, meg kell tartani ezt a hagyományt, de mégiscsak ki kell emelnünk számokat, amikkel segítjük a befogadót.
Ez főleg az online térre vonatkozik. Az élőzenei részt illetően ott van bennünk az a vágy, hogy ne csak jazz klubokban éljen ez a zene, hanem szólaljon meg egy buliban is. Ez egy instrumentális és gyakran improvizatív műfaj, hallatszanak az erős jazz gyökerek, amit alapvetően az emberek ülve hallgatnak. Ha viszont ez máshol szólal meg, akkor azzal egyben máshogy is szólal meg. Ez a klub buli hangulat külföldön egyébként már nagyon jól működik. Tetszik az, ahogy Shabaka Hutchings vagy a Sons of Kemet működik. Ők fúvós groovy dolgokat csinálnak, közben mégis nagyon absztrakt a dolog. Vagy ott van például Jaimie Branch – aki nemrég halt meg –, ő egy trombitás volt. Nagyon avantgárd dolgokat csinált, erős groove-al alátámasztva, pont emiatt teljesen más szituációkban is meg tudott élni a zenéje. Mi is hasonlót szeretnénk megteremteni itthon.
Már minden helyen játszottunk, ahol jazzt lehet játszani Magyarországon, és kicsit az is bennünk van, hogy szeretnék ebből kilépni. Nem tudnak már újat mutatni számunkra ezek a színpadok. Úgy érzem, hogy a zenénknek máshol is lenne létjogosultsága.
Erre itthon a Jazzbois mondjuk jó példa. Tomi (Czriják Tamás, a Jazzbois dobosa – a szerk) keverte a lemezünket, és ő tényleg egy aktuális nyelvet beszél.
Ahogy már te is említetted, a New Fossils debütáló lemezéhez saját lemezkiadót is alapítottatok Morotva Records néven. Tulajdonképpen szeretnétek a kiadóval összefogni ezt a közösséget?
Igen, elsősorban ez egy társadalmi vállalkozás. Az a célunk, hogy megtaláljuk azokat az arcokat, akik hasonlóképp gondolkodnak erről. Fontos a hallgatottság pörgetése is, de valójában a legfontosabb, hogy ezek az emberek jól érezzék magukat együtt.
Ha csinálunk egy bulit, mondjuk egy kiadói estet, akkor ott szeretném, hogy ki lehessen ereszteni a gőzt. Ne úgy tekintsenek ránk, mint egy papíron létező, online térben erőszakosan nyomuló cégre, hanem mint egy közösségre.
Érdekes lenne olyan párosításokat csinálni, amik alapvetően nem jönnek létre, és ezzel egy csomó új embert összehozni.A jazzben szerintem sokkal jobban összeforrnak a generációk, mint más műfajokban, egyszerűen mindenki tanul a másiktól. Lesz például a Dresch Quartetnek is egy anyaga, ami nálunk fog megjelenni. Szeretnénk arra törekedni, hogy generációban és nemek alapján is legyen egyfajta egyenlőség, hogy mindenki képviseltesse magát nálunk. Emellett nem csak jazz lesz, elektronikus zenét vagy kortárs klasszikust is bevonnánk a projektbe. Azt érzem, hogy a fiatalabb generáció egyébként is nagyobb arányban tud váltani stílusok között, és erre érdemes alapozni.
A New Fossils egy zenekar, de nem tudom csak önmagában látni. Egy ezen túlmutató, jóval nagyobb projektben gondolkodunk. Mi most egy elég produktív időszakban vagyunk, és ezt próbáljuk megőrizni. Ott van például a King Gizzard & The Lizard Wizard, ők olyan flowban tartják magukat, ami egy nagyon inspiratív dolog, minden ötletet felhasználnak. Ha egy zenekar ilyen állapotba kerül, annál nincs egészségesebb és harmonikusabb érzés. Mi most igazából egy alkalom alatt felvettünk két lemezt, a második pedig majd ősszel érkezik. Bekerültünk a Petőfi Nagylemez programba is, szóval ennek a keretei között felnyomjuk majd a harmadikat is, még idén.
New Fossils koncert
(vendégek: SunMa, Gyárfás Attila)
Időpont: 2023. május 18., 19:00
Helyszín: Turbina
Jegyvásárlás ›
