Avatar photo
2018.09.7., 10:38

„Az elsődleges feladat persze az, hogy fasza zenét csináljunk, külső körülményektől függetlenül” – Jü-interjú

Javában dolgozik harmadik albumán a Mészáros Ádám (gitár), Hock Ernő (basszusgitár) és Halmos András (dob) alkotta , amely előző két lemezével mind a hazai, mind a külföldi sajtót lenyűgözte. A számos stílusirányban (többek között a pszichedelikus rockban, az afrobeatben, a jazzben és a folkban is) kísérletező formáció összetett zenei világát hasonlóan komplex alkotói folyamatban érleli, amely egészen a stúdiózásig és később a koncerteken is folyamatos változásban van. A trió szeptember 12-én a Szimpla Kertben lép fel, ennek apropóján beszélgettünk Mészáros Ádám gitárossal a zeneszerzői folyamatokról, a folkzenészi létről/nemlétről, az egyéb projektek összehangolásról, valamint a hazai és a nemzetközi karrier nehézségeiről.

Facebook-oldalatok tanúsága szerint már javában dolgoztok a harmadik nagylemezen. Miként körvonalazódik ennek az iránya, hogy álltok most vele? Milyen alkotói metódus jellemez titeket?

Az évek során nagyjából öntudatlanul alakult ki egy módszer, amellyel a-számok keletkeznek. Kezdetben adódik egy zenei motívum vagy hangzás, amit valamelyikünk felvet, és ha egy ilyen zenei gondolat megfelelő katalizátornak bizonyul a közös próbatermi játék során, akkor elindul egy folyamat, amelyben kialakul egy struktúra az adott motívum köré.

Kicsit olyan ez, mintha elültetnél egy palántát, amiről nem tudod, hogy micsoda, kitartóan gondozgatod, örülsz a növekedésének, és közben nem igazán foglalkozol azzal, hogy végül káposzta lesz belőle vagy rózsabokor. Jelenleg a palánták szelektálásánál tartunk: némelyik már szépen rügyezik, némelyik még bizonytalanul kókadozik, néhány meg már ki is pusztult.

Eltávolodva a botanikai hasonlattól, azt hozzátenném, hogy a mi esetünkben nem nagyon lehet arról beszélni, hogy egy szám kész van.  Pillanatnyi lenyomatok kerülnek lemezre. Szeretjük, ha a zenénk folyamatos változásban van.

Az első albumot (Jü Meets Møster) a norvég szaxofonos, Kjetil Møster közreműködésével vettétek fel, a másodikat (Summa) pedig trióként (miközben Møster és Bolcsó Bálint vendégzenészekként voltak bevonva). Maradt ez a felállás a harmadik lemezre is, vagy lesznek ismét közreműködők?

Ez gyakorlatilag közvetlenül a stúdióba vonulás előtt fog kiderülni. Erre vonatkozó konkrét terveink egyelőre nincsenek. Azt biztosnak mondhatom, hogy olyan arányban nem lesz jelen vendég, mint az első lemez esetében Kjetillel. Ugyanakkor izgalmasnak tartjuk, hogy miként formálható egy adott szám karaktere egy vendégzenész hozzáadásával, meg azt is, hogy a kollektív energia miként változhat egy másik egyén bevonásával, hiszen ideális esetben ilyenkor a 3-ból 4 lesz, nem pedig 3+1.

Az eddigiek során rövid stúdiózási idővel (az első albumotokat egy, a másodikat öt nap alatt rögzítettétek) dolgoztatok, emellett zenétek szerves része az improvizáció. Ezek fényében hogyan készültök fel egy lemezre? Mi minden történik, mielőtt elindultok a stúdióba?

Nem érzem azt, hogy az utólag rövidnek titulálható stúdióidő bármennyire is presszionálta volna a zenekart. Az effajta „nyitva hagyott” zene esetében azt gondolom, hogy ami nem történik meg három-négy feljátszás során, az nyolc után sem fog. Az első lemez felvételekor már be voltak játszva a számok, tisztában voltunk az akkori potenciáljukkal (és/vagy a sajátunkkal), Kjetil pedig az első próba (úgy emlékszem, kettő volt összesen) első pillanatában levette, miről van szó, és könnyed természetességgel helyezkedett bele a zenébe. Csak meg kellett csinálni a felvételeket, ami így majdhogynem technikai dologgá egyszerűsödött, arra pedig elég volt egy nap. A második lemez esetében pedig talán túl sok is volt az az öt nap, még ha stúdióba vonuláskor nem is voltak annyira előrehaladott állapotban a számok, mint először. Kicsit oda is kellett figyelnünk arra, hogy az utolsó két napra is maradjon teendő.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Zenéteket lehetetlen bekategorizálni, hiszen állandóan rengeteg stílusban kísérleteztek. De a Bandcampen mégis azt írjátok, hogy folkzenészekként látjátok magatokat. A világzenét tekinthetjük a nagy közös kiindulópontnak, ha a lényegét akarjuk megfogalmazni? Vagy miféle folkzenészek lennétek?

Többször szóba jött már közöttünk, hogy a „világzene” kifejezésnek számunkra van egyfajta piaci szempontokat szem előtt tartó, az eladhatóság jegyében bekategorizáló olvasata, amitől taszítóvá válik a dolog. Valószínűleg azért van ez, mert elsődlegesen nem zenei szempontok szerint történik a skatulyázás, ami persze nem feltétlenül baj, és vitatható is ez az állítás, mégis van egyfajta szellemikolonizáció-szaga a dolognak. A népzene kifejezés szimpatikusabb, bár az kicsit talán időben is elhelyezi a dolgot, ami megint csak felvet néhány kérdést. A szó hagyományosabb értelmét nézve persze egyáltalán nem vagyunk folkzenészek, nem is hangoztatnám ezt öndefinícióként (és talán itt az ideje frissíteni a Bandcamp-oldalunkat). A közös pont a népzenével talán az – és itt most a magam nevében tudok csak beszélni -, hogy összességében nem azért zenélek, hogy híres legyek, vagy sok pénzt keressek, hanem azért, mert mondjuk fáj a szívem, mert nehezen találom a helyem a világban, vagy mert vigasztalnám a babám, de nem akarja, vagy boldog vagyok, mert az élet végül is szép. (Sej!)

Mindannyian számos más formációban is aktívan zenéltek, ha jól tudom, különböző földrajzi pontokon is vagytok, és még „civilben” is dolgoztok. Mi a hatékony időmenedzsment titka az életetekben? Mennyire kell feladnotok bizonyos dolgokat egyik-másik projekt miatt?

Hármunk közül csak egyikünknek van „civil” munkája. Én Debrecenben élek tavaly óta, de az sem jelentett különösebb hátrányt, mikor Berlinben éltem, vagy amikor Ernő is ott élt, és Rafit (Halmos András dobos – a szerk.) magára hagytuk Budapesten. Mivel ritkábban találkozunk, megtanultuk hatékonyabban kihasználni a zenekarra fordítható időt. A különböző próbák, koncertek, stúdiófelvételek, utazgatások közel sem olyan fárasztóak, mint az ezekkel járó szervezés. Mindezek mellett családos emberek vagyunk, és a vasárnapi apukaság nem opció.

Van a fejetekben rangsor a zenei projektjeiteket illetően, hogy mikor melyik van prioritásban?

Annyiféle csodálatos és ellenállhatatlanul izgalmas zene van a világon, hogy lehetetlen lenne lecövekelni egy helyen, és a jelenlegi „játékszabályok” szerint értelmezhetetlen lenne egyetlen zenekarral egyszerre archetipikus pszichedelikus rockot, afrobeatet, punkot, hiphopot, technót, hangszíncentrikus szabadimprovizációt vagy cumbiát játszani. Arról nem is beszélve, hogy teljesen más élmény vájt fülű zenesznoboknak vagy gyerekeknek vagy félrészeg fesztiválozóknak játszani. Továbbá az is érdekes ebből a szempontból, hogy egy adott előadói tér vagy szituáció milyen hatással lehet a zenére és annak interpretálására.  Ez egy önismereti misszió is. Rangsorolni esetleg olyan szempontból tudnám a projekteket, amelyekben érdekelt vagyok, hogy mennyire vállalok részt a kreatív folyamatban. Más formája az önkifejezésnek az, ha saját elképzeléseket valósítunk meg, ha valaki más ötleteinél bábáskodunk, vagy csak az előadásban számítanak ránk.

Ki merem jelenteni, hogy a mindhármunknál kiemelt helyen van.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Az NKA Hangfoglaló Programja által támogatást nyertetek el oroszországi fellépéseitek megvalósítására, de úgy tudom, egy másik pályázatnak köszönhetően is tudtatok finanszírozni koncerteket. Merre jártatok külföldön? És mi visz titeket Oroszországba?

Ugyan 2018 nem a legerősebb évünk nemzetközi koncertezés szempontjából, de februárban voltunk egy hat koncertet magába foglaló turnén Horvátországban és Szlovéniában, szeptemberben Bécsben játszunk, novemberben pedig két koncert erejéig Moszkvába utazunk. És hogy miért pont Oroszország?  Mindenhová szeretnénk eljutni, ahová csak lehet. Most Moszkvába lehet. Jövőre talán ismét nyugat felé vesszük az irányt. Egy tavalyi rövid norvégiai kör óta nem merészkedtünk túl messzire. Egy nemzetközi ügynökség nélkül nem egyszerű leszervezni egy külföldi turnét.

A kezdetektől egy nemzetközi kiadó, a RareNoise pártfogol titeket, a külföldi sajtó is foglalkozott a lemezeitekkel, és kinti fellépéseitek is bőven voltak az elmúlt években. Mindezek alapján is úgy tűnik, hogy abszolút külföld felé irányultok – de hol látod ezt a projektet a későbbiekben akár hazai, akár nemzetközi vonatkozásban?

A mi esetünkben az nem könnyű, hogy elég gyorsan bejártuk azt az utat, amit a hazai underground vagy avantgárd jazz vagy „furcsazenei” szcéna kijelöl. Ez gyakorlatilag néhány budapesti klubot jelent, kevés – nyitottabb szellemiségű – fesztivált és néhány nagyobb vidéki várost. Hamar felfigyelt ránk egy komolyabb külföldi kiadó, pozitív kritikákat kaptunk Amerikától Oroszországig, relatíve nagy sikerrel játszottunk olyan nívós jazz fesztiválokon, mint a saalfelden-i vagy a ljubljanai, megfordultunk Oslo vagy London menő jazzklubjaiban. Ez látszólag azonban mégsem volt ahhoz elegendő, hogy legalább minimális szinten bekerüljünk a nemzetközi turnézás véráramába. Itthon nem nagyon van következő lépés a hozzánk hasonló zenekaroknak. Például ha a klubokat nézzük, akkor Budapesten hatalmas szakadék tátong a 100 fős és az 500 fős klubok között. Az az egy-két hely, amely kellő forrásokkal rendelkezne ahhoz, hogy a hónuk alá nyúlva kicsit feljebb tudja emelni a piaci alapon nehezen működtethető zenekarokat, az inkább más irányba kacsintgat. Például néhány éve egy másik – hasonlóan rétegműfajt képviselő – zenekarral karöltve csináltunk már telt házat az egyik nívós budapesti koncerthelyen, aztán amikor egy  bő évvel  később ugyanott szerettük volna megtartani a második lemezünk bemutató koncertjét, azt a választ kaptuk, hogy inkább a popzene felé szeretnének nyitni.

Félreértés ne essék, tapossuk tovább a magunk útját, és nem fogunk a helyzet miatt megtorpanni, de könnyebb lenne egy kicsit, ha konkrétabb alternatívák lebegnének a szemünk előtt. Az évekkel ezelőtti köröket futni visszalépésnek tűnhet.

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.

Ebben a helyzetben mi visz titeket előre?

Szerencsére nagyon szeretünk együtt játszani, és ebbe nem rondíthat bele semmiféle külső szempont. Továbbra is izgalmas számunkra az az út a zenében, amelyre így hárman találtunk rá, és van benne még elég felfedeznivaló. Ebből még jó darabig tudunk meríteni. Mellesleg rálátásom szerint más műfajokban is viszonylag predesztinált a hazai zenészsors: korábbi pop/rockzenész életemben azzal szembesültem, hogy ott meg egy szint után nem tudod megúszni a falunapok, kolbász-, pálinka-, kocsonya- és dödöllefesztiválok szürreális világát, hazai csúcszenekarban játszó ismerős pedig arról panaszkodik, hogy hiányzik neki a színpad, mert üzleti megfontolásból csak mondjuk havonta játszik. Úgy tudnám summázni a dolgot, hogy itthon hamar bezárulnak a körök, külföldön pedig lassan, kis lépésekben lehet haladni.

Az elsődleges feladat persze az, hogy fasza zenét csináljunk, külső körülményektől függetlenül.

Legközelebb szeptember 12-én a Szimplában lehet látni titeket. Aki most először menne egy Jü-koncertre, mit mondanál neki, mire számíthat egy ilyen estén?

Miután egy ideje ugyanazt a repertoárt játsszuk, merészebben és messzebbre kalandozunk az adott matériát felhasználva. Nemrég például egy rutinos -koncertre járó megjegyezte az egyik fellépésünk után, hogy mennyire jók az új számok, pedig egyetlen új dalt sem játszottunk. Amúgy meg beszereztünk pár új hangszert meg új pedálokat, szóval bitangabbul fogunk szólni. A Szimplában egyszer játszottunk eddig, és nagyon jó érzés volt – várjuk, hogy megismételhessük! A harmadik lemez munkálatai miatt amúgy is ritkán koncertezünk az ősszel, szóval ott találkozunk!

Jü a Facebookon

A cikk az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készült.

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás