„Az egész egy óriási művészeti kutyulás!” – interjú az AZVLM szervezőivel
Április 6-án a Dürer Kertben kerül megrendezésre egy egészen egyedi, újszerű koncepció mentén haladó összművészeti buli első felvonása. Az AZVLM csapata egy hagyományosnak egyáltalán nem mondható ötlettel rukkolt elő. Az interakcióra épülő rendezvényen az egész Dürer egy hatalmas, felnőtt játszótérré alakul majd, ahol a legelképesztőbb dolgok történhetnek. Hogy pontosan mik is? Az esemény szervezői mesélték el nekünk.
Miket vagyis pontosan kiket takar az AZVLM elnevezés? Mit is jelent ez a szó igazából?
Azvalami! Mi az a valami? A szónak nincs konkrét jelentése, szabadon és kontextustól függően értelmezhető, a kortárs művészeteket gyakran övező értetlenség ihlette. A laikusok szemében sok alkotás egy bekategorizálhatatlan valami, de mégis lehet izgalmas, akár esztétikai, akár tartalmi szempontból.
Négyen vagyunk szervezők, Jezerszky Viki, Gyarmati Zea, Makay Anna és Mohácsi Luca, a célunk pedig olyan bulik és programok szervezése, ahol a közönség testközelben tapasztalhatja meg, mi az a valami.
Ha jól tudom, több különböző művészeti ágazat kap helyet az első AZVLM-eseményen április 6-án a Dürer Kertben. Pontosan milyen területeket érintetek?
Szeretnénk minél sokszínűbb merítést bemutatni az underground művészszcéna munkásságából, vegyítve az egészen kísérletit a könnyebben emészthető, ismertebb produkciókkal. A teljesség igénye nélkül lesznek interaktív színház- és táncperformanszok, mozgással irányítható fények, hangok és programozott bábok, valamint képzőművészeti installációk, melyek megalkotásában a látogatók is részt vesznek.
Az esti koncertek is kapnak egy kis csavart, a Ricsárdgír zenekar például egy divatbemutatóval egészül ki.
A program hajnalig tart, az esti buli fontos eleme a rendezvénynek, és itt is lesznek meglepő elemek, mint a kazettáról való DJ-zés vagy a fel-feltűnő kortárstánc-performanszok.
Mi alapján választottátok ki a kreatív csapatokat, művészeti ágakat? Cél, hogy a jövőben esetleg minél többen bemutatkozhassanak majd az eseményen?
Elsősorban a produkciók jellegét vettük kritériumnak, olyan művészeket kerestünk meg, akik valami olyat alkotnak, ami megmozgatja, cselekvésre sarkallja az embereket. Ezenkívül fontos szempont volt, hogy ne ijedjen meg a közönség, legyenek olyan elemek a programban, amit ismernek, és bátorítja őket a kísérletezésre. Abszolút célunk minél több alkotót bevonni a programokba, hamarosan kikerül majd egy pályázati felhívás is a jövőre.
Az egész esemény olyan lesz, mint egy interaktív játszótér, amelybe mindenki bármikor becsatlakozhat. Ezt pontosan hogyan képzeljük el? Illetve például a félénkebbek akár csak megfigyelőként is részt vehetnek?
Sok programnak nincs fix idősávja, bármikor érkezik meg az ember, végigsétálhat úgy a Düreren, hogy minden teremben és a folyosókon is találjon valamilyen interaktív installációt, vagy belefusson egy-egy performanszba.
Persze a kortárstáncosokhoz csak a bátrabbak fognak csatlakozni, de bízunk benne, hogy egy-egy mozdulatnyi vakmerőség azért mindenkibe szorult, pláne ha ezekkel mozdulatokkal különböző fény- és hanghatásokat lehet kiváltani vagy bábokat irányítani, netalántán egy óriási közös installációhoz hozzájárulni.
Nyilván az egész működik egy egyszerű megfigyelő számára is, de reméljük, mindenkiből sikerül kiváltani egy kis interaktivitást.
A különféle programok vagy művészeti ágak mennyire lesznek elszeparálva egymástól?
Semennyire, az egész egy óriási művészeti kutyulás!
Nagyjából hogyan kell elképzelnünk az AZVLM „próbanapját”?
Az egész Dürert megtöltjük, az installációk és több program végig megtekinthető, a line-upot pedig úgy alakítottuk ki, hogy minimális átfedés legyen csak, a látogatók minden programon részt tudjanak venni, egy percig se unatkozzanak, de ne is érezzék azt, hogy lemaradnak valamiről. Ehhez viszont érdemes időben érkezni. A megpihenni vágyók chillezhetnek a kertben vagy a fotelszobában, és a bárpultok is végig nyitva lesznek, a düreres kaja mellé pedig a GastroTrash kisbuszból lehet tacót vásárolni. A rendezvény délután 5-kor kezdődik, és hajnalig tart, a legvégére már egy “megszokottabb” buliba megy át az egész.
Az egész kezdeményezésre nagyon jellemző az „out of the box” (azaz „dobozon kívüli„) gondolkodás. Mik az eddigi tapasztalatok, mennyire könnyű erre rábírni egy átlagembert?
Nem egyszerű, de úgy gondoljuk, mindenkiben bujkál egy kis felfedezni vágyás, és ha ezt sikerül előcsalogatni úgy, hogy közben ne érezzék terhesnek vagy erőltetettnek a helyzetet, akkor mindenki boldog.
