GranCanada
„Az egész egy kísérlet, hogy mi áll nekünk jól” – GranCanada-interjú és EP-premier
Ősszel telt házas koncerttel kezdte karrierjét a nyolctagú GranCanada, tavaszra pedig le is szállította első EP-jét My Favourite Part címmel, amely most nálunk debütál. A banda annyira beérezte a tengerentúlról jövő R&B-t, hogy bár a tagok egészen különböző zenei világokból érkeztek, mégis sikerült megtalálniuk a közös hangot. Magukról és az EP-ről is beszélt nekünk Gáll Barnabás trombitás, a projekt megálmodója és Varga Zsófi énekesnő, a friss hanganyagot pedig elsőként hallhatjátok alább!
Barnabás, a GranCanada a te fejedből pattant ki, és nyolcan vagytok tagok, és ahogy olvastam, szinte mindenkihez van személyes kötődésed. Hogy sikerült ezt a brigádot zökkenőmentesen összehozni, és bemutatni egymásnak?
Gáll Barnabás: A legtöbben egy suliban tanulunk Kőbányán, csak nem feltétlen voltunk olyan közeli kapcsolatban, mint mostanában. A gitárosunk Tomi (Tóth Tamás – a szerk.) van máshonnan, ő gimiben volt még osztálytársam Nyíregyházán. Danit (Erdélyi Dániel rapper – a szerk.) meg Viktoron (Fancsalszki Viktor billentyűs – a szerk.) keresztül ismertem, és úgy mutatott be egy énekesnő barátom neki. Elmentem egy-két bulijára, összespanolódtunk, és akkor mondtam neki, hogy nekem van egy ilyen ötletem, és szeretnék bele egy rappert, ő meg támogatta, mert ebben a világban él és mozog, mint szólista DJ. Mátéval (Iványi Máté – a szerk.) is nagyon érdekes a kapcsolatom, mert ő hiába jár szintén a Kőbányai Zenei Stúdióba, őt még azelőtt ismertem meg Viktorral együtt. Máté nagyon fontos a fúvósszekció miatt, ugyanis ő a szaxofonos a dologban, annak pedig egy nagyon összeszokott kettősnek kell lennie, és Mátéval ez gyakorlatilag első másodperctől kezdve működött úgy, hogy nem ismertük egymást, és teljesen random fújtunk együtt az Ördögkatlanon. A srácok amúgy nagyon hamar megkedvelték egymást, hál’istennek senki sem rendelkezik annyira rossz személyiséggel, mint én.
Te vagy az egómester?
G. B.: Nem, inkább én vagyok a legmakacsabb. (nevet)
Ki hozza elsősorban az ötleteit a próbaterembe? Ki felelős elsősorban a zeneszerzésért?
G. B.: Teljesen változó. Volt olyan dalunk, ami úgy jött létre, hogy lementem Viktorhoz, és gyakorlatilag ketten hoztuk össze egy darab fúvós riffből az egészet. Volt olyan, amikor Tomi állított be, volt, hogy Dani egy nappal a debütbuli előtt beállított egy szöveggel, hogy na, akkor ő most ehhez szeretne egy számot. A Helyben Maradunk így indult el, hogy az első bulinkon még csak egy nagyon demóváltozatot játszottunk el.
Varga Zsófi: Jammelés jellegű volt félig, szóval tényleg nagyon randomnak indult.
G. B.:
Utána meg mindig legózás van, szóval soha nem szoktuk egymásnak megmondani, hogy te mit meg hogy csinálj, inkább hagyjuk, hogy kibontakozzon magától, aztán maximum adunk egymásnak tanácsokat, de senkinek sem szeretem megkötni a kezét.
Alapvetően R&B-s hangulata van a zenéteknek, de közben több műfajt olvaszt magába: jazz, soul, latin is hallható, és változó, hogy épp mi az, ami dominál. A zenekarban mindenki hozza ilyenkor a saját zenei világát?
G. B.: Viktor nagyon elektronikus és R&B-s oldalú, Zsófi inkább jazz-soulból táplálkozik, vannak, akik funky-sok, szóval az egész lemez egy paletta, amikor egyetlen egy színből kiindulsz, és azt kevered nagyon sokkal. Mi kiindultunk például hiphopból meg az R&B-ből, mind a kettőt szoktam mondani, és azt valahol összekevertük spanyol dolgokkal, valahol funky-val, valahol japán gettós dolgokkal meg reggae-vel.
V. Zs.: Alapvetően nyolcan vagyunk, és összerázódtunk, elmentünk az első próbára, és tulajdonképpen rá kellett jönni, hogy mindenki különböző zenei stílusokból táplálkozik, mégis van valami metszet, tudunk olyat alkotni, ami mindenkinek tetszik. Ahogy mondtad, vegyes irányzatok és benyomások vannak az EP-vel kapcsolatban. Szerintem kijelenthetem, hogy valamennyire még mi is keresgélünk. Összejöttünk szeptember közepén-végén, és az egész egy kísérlet, hogy mi áll nekünk jól.
Nekem az EP tökre ezt tükrözi, hogy nincs olyan, amire ráhúzhatnám vagy beskatulyázhatnám, hogy akkor most milyen stílus az, amit mi képviselünk, hanem az egész olyan, mint amilyen mi vagyunk. Mindenhonnan egy kicsi, és ebből majd kialakul valami.
Nincs olyan, hogy a csapatban valaki azt mondja, hogy légyszi, ezt ne?
G. B.: Olyan nem szokott lenni, hogy légyszi, ezt ne, olyan szokott lenni, hogy légyszi, ezt igen! Viktor az, aki nagyon határozottan és tudatosan szeret dalt írni, én meg az, aki hagyja a kezeket szabadon, és ebből tök sokszor vannak pozitív konfrontálódásaink. Én teljesen szabadon meg elszállva gondolkodok, ő meg nagyon egyenesen, ez pedig jó, hogy kiegyenlítődik.
Nagyon friss formáció vagytok, élőben novemberben debütáltatok a Dürer Kertben, de léptettek fel közösen OHNODY-val is, de előzenekaroskodtatok az Intim Torna Illegálnak is. Ezek a koncertek mind különböző stílusú embereket mozgatnak meg – milyen reakciókkal találkoztatok?
G. B.: Ami érdekes, hogy a mikás bulin, ahol ugye az OHNODY-val voltunk meg a Drummers-szel, amely szintén egy friss csapat, ott koncepció volt, hogy tök más stílusú előadókkal zenéljünk együtt, és nézzük meg, hogy az ő táboruk mit szól, és szinte csak pozitív visszajelzést kaptunk.
Hogy zajlottak EP-felvételek? Alkalmaztatok-e producert, és ha igen, ez milyen hatást gyakorolt rátok, illetve a felvételekre?
G. B.: Az egész My Favourite Part EP-t a Soundcamp stúdióban vettük fel, és Józsa Örs volt a producer, aki ott a főmufti. A hangzásba annyira nem is szólt bele, inkább ilyen kisebb fűszerezési tanácsai voltak. Van például egy olyan kis titkos infó, amit a srácok se tudnak, csak én meg az Örs. A Helyben Maradunknak a közepén van egy kis pszichedelikusabb rész, amelyben a trombitát először nem úgy fújtam fel, Örsnek meg nem tetszett, de nem fújatta fel velem még egyszer, hanem egyszerűen autotune-nal odébb tolt egy-két hangot, és teljesen más dallamot kaptam, mire kész lett a szám. De egyébként sokkal jobban tetszett, amit ő írt belőle.
Egyébként alapvetően idegenkedtetek például az autotune használatától?
G. B.:
Nem, a következő anyagra pont elképzelés is, hogy egy picit több elektronikus dolgot használjunk hangzásban is meg tempóban is.
A számok hallgatása közben átjött az életigenlésetek. A szövegek leginkább idilli képeket festenek le a zenéhez, de a Casperben mégis bejön egy rész, ami úgy szól, hogy „My country is a stand up comedy” („Az országom olyan, mint egy stand-up vígjáték”). Figyeltek a magyar hétköznapokra?
G. B.: Azt a szöveget Dani írta teljes egészében. Hogy ő mennyire figyel oda… Szerintem igen. Az biztos, hogy ez a dalszöveg nem most készült, szóval ilyen nagyon aktuálpolitikai meg közéleti jelentősége biztos, hogy nincsen, de valószínűleg neki ezzel van egy véleménye. Amikor pont az a dalunk debütált, akkor más is kiemelte, hogy ez a sor eléggé kiüt meg kiszól, főleg úgy, hogy olyan szavakat használt, amit azok az emberek is értenek, akik nem beszélnek angolul.
Akkor nincs bennetek olyan ambíció, hogy falakat törjetek át.
G. B.: Nem, világmegváltás meg oldalakra állás az abszolút nem.
Nem is kell oldalakra állnotok. Az, hogy magyar zenekar angolul szólal meg, már nem újdonság, viszont nálatok angol nyelvű rap is hallható, ami egy merész vállalkozás. Nincs bennetek olyan félelem, hogy az akcentusra érzékeny hallgatóság hogy reagál?
G. B.: Nem feltétlenül. Egyrészt a zenei stílus nagyon vonzza magával azt, hogy ez inkább angolul szólaljon meg, másodsorban folyamatosan hezitáltunk rajta, hogy magyarul vagy angolul írjunk, ezért valószínűleg továbbra is két nyelven fogunk írni.
Azzal tisztában vagyok, hogy Magyarországon gyakorlatilag csak a magyar szöveg az, amellyel átütő sikert lehet elérni, bár már ezzel kapcsolatban is kaptunk olyan kommentet, hogy „felesleges nektek magyarul írni, vigyétek el inkább külföldre, és írjatok angolul.”
V. Zs.: Ez is nagyon megosztó, hogy ki mit lát bele. Van egy olyan oldal, aki azt támogatja, hogy nagyon jó srácok, amit csináltok, de csak magyarul csináljátok, és van egy másik oldal, aki meg azt mondja, hogy ez a stílus valahogy annyira szorosan kapcsolódik az angol nyelvhez, hogy ez így működik. Ezért is van az, hogy most van az EP-n egy szám magyar, a többi meg angol, és szerintem mi is többnyire az angol nyelvből indultunk ki.
Barnabás, egy interjúban azt mondtad, hogy az R&B/hiphop nem magyaros formáját próbáljátok követni, és valami újabbat akartok megragadni. Mit tesz a magyaros forma, és mi az az újdonság, amit próbáltok belerakni?
G. B.: Az R&B-nek meg a hiphopnak én nem feltétlenül az old-schoolabb formáját hallgatom, hanem mai előadókat, mint Mac Miller vagy Anderson .Paak, és az a hullám és zeneiség, amit ők képviselnek, szerintem még nem ért el Magyarországra, vagy ha elért, akkor inkább szóló DJ-knél. Nem hallottam olyan zenekart még, aki kifejezetten kicsit soulosabb, R&B, hiphop vonalra állt volna rá, hanem mindenki a… nem is tudom, hogy mondjam, hogy magyaros. Hegedűs meg rockos-bluesos hiphopot tolnak. Akár egy Halott Pénzt, akár egy Punnany Massifot meghallgatsz, amely bandák a magyar hiphopnak jelenleg a tetejét jelentik, egyiken sem érzem azt, hogy nagyon Amerikából hozott zene lenne az, amit csinálnak.
Mik a terveitek a jövőre nézve?
G. B.: A tavasz most nagyon tele van. Fogunk menni Kiskunfélegyházára és még más helyekre is vidéken. Szeretnénk még egyet-kettőt versenyezni. A nyári fesztiválszezont még meglátjuk, ősztől pedig egyrészt dalírás, másrészt alkotás, harmadrészt lehet, hogy megpróbálunk újabb dolgokra pályázni, mint az NKA, vagy egy új számot kiadni.
És akkor íme a már sokat emlegetett My Favourite Part című EP, amelyet nálunk hallhattok először!
Aki kíváncsi lenne, milyen bulit csinál élőben a GranCanada, az Budapesten kaphatja el a bandát a Startup Safari záróbuliján az A38-on április 19-én, majd május 9-én az Instantban lesz a hivatalos EP-bemutató, Kiskunfélegyházán pedig május 25-én játszanak a srácok.
Fotók: F21 – Balsay Dorina
