Alphaville-interjú: „Nem nevezném az Alphaville-t synthpop bandának.”
Az Alphaville a napokban tartja hetedik koncertjét Magyarországon, a Hegyalja Fesztiválon, ez alkalomból olvashattok egy interjút az együttes frontemberével, Marian Golddal.
A várhatóan még idén megjelenő új albumotok címe Strange Attractor lett. Van esetleg valami friss hír a lemezzel kapcsolatban, amit megosztanátok a rajongókkal?
Nos évek óta ez az első olyan albumunk, amelyet végre együttesként rögzítettünk, nem egy rakás stúdióba zárt zeneszerzőként és producerként. A szerzemények a közös zenélések és improvizációk eredményeként születtek, és mindenki egyaránt a részese volt ezeknek. A korábbi Alphaville-anyagok inkább Martin (Lister, a szerk.) és az én elmém szüleményei voltak a számítógép előtt, a következő lemez viszont az egész banda kollektív erőfeszítése, ahol a végeredmény felülmúlja összetevőinek összességét.
Az egyik rajongói honlap szerint a Strange Attractor már szerepelt címötletként 1993-ban, de az az album sosem készült el végül. Miért használjátok ismét ezt a nevet? Ez azt jelenti, hogy régebbi dalokat is fog tartalmazni?
Előfordulhat, bár azok a számok sosem kerültek napvilágra, leszámítva az A Handful Of Darknesst, melyet két évvel ezelőtt a 25 éves fennállásunk évfordulója alkalmából tartott koncertünkön játszottunk Prágában. Mivel állandóan írunk dalokat – még turné közben is –, ezért rengeteg a ki nem adott anyag. A számok nagy része azonban a mostani dalszerzéseink eredménye.
A synthpop és a synthrock műfajok egyre népszerűbbé válnak. Ezek rátok is hatással voltak valamilyen formában?
A 90-es évek eleje óta ezt hallom, úgy tűnik, ez a legkitartóbb újjászületés a popzenében. De viccet félretéve, úgy gondolom, hogy amit te „synthpop”-ként írsz, az már egy önálló stílussá vált, mint amilyen a reggae, a hiphop, a rock & roll stb. Ez most egy állandó folyamat zeneirányzatok között.
Ti mindig is egy synthpop együttes voltatok, de ahogy ez az irányzat ismét divatba jött, rengeteg zenész kezdett el ilyen stílusban alkotni. Úgy tekintesz rájuk, mint konkurencia, vagy inkább afféle követőkként? Kell egyáltalán törődnöd velük?
Nem nevezném az Alphaville-t synthpop bandának. Utálom ezt a kifejezést, ez egy csúnya szó, amit sértőnek találok. A 70-es évek végén kialakult „new romanticism” korszak elemeiből építkeztünk, és kialakítottuk a valóban igazán sajátos stílusunkat, melyben ötvöztünk számos zenei irányzatot, mint pl. a színtiszta popot, a jazzt, az avantgarde elektronikát, valamint a klasszikus és a rockzenét.
Hogyan tartjátok „frissen” a zenéteket több mint 30 évnyi zenélés után is?
Kíváncsiak vagyunk. És a zene függői is.
Tervezitek a „Dreamscapes-projekt” folytatását?
Ezt ebben a pillanatban nem tudom megmondani. A „Dreamscapes” főleg a múltat jelenti már, és én most nagyon is a jövővel vagyok elfoglalva.
Az elmúlt évek során számos művész dolgozta már fel a legnagyobb slágereiteket, mint a Big In Japant és a Forever Youngot. Hogy érzel ezekkel kapcsolatban? Van esetleg kedvenc vagy esetleg kevésbé kedvelt verziód?
Nem igazán hallgatok feldolgozásokat, de bóknak veszem őket.
Ha jól tudom, ez a hetedik koncertetek Magyarországon. Hogy emlékszel vissza az itteni látogatásaidra? Például a tavalyi Harley Davidson Open Road Fest biztos érdekes lehetett…
Mindig is jól éreztük magunkat Magyarországon. A Harley Fesztivál is remek volt, különösen a lányok, akik a motorokat mosták.
Jártál már valaha Tokajon? Kóstoltál már esetleg tokaji bort?
Nem, de már nagyon várom, hogy ellátogassunk oda. Viszont tokajit már kóstoltam. Van belőle száraz is?
Szerinted milyen tényezők tesznek egy fesztivált jóvá?
Hát biztos nem az időjárás, ha mondjuk Glastonbury-re gondolsz például. Itt minden a csodálatos zenéről szól, meg hogy a bandák még a belüket is kijátsszák az őrjöngő közönség előtt. Az odaadás teszi igazán jóvá a fesztivált. Itt minden az odaadásról szól.
Interjú: Wolf Kommunikáció
Fordítás: Varju Kitti
