„A VOLT Nagyszínpadán úgy éreztem, a helyükre kerültek a dolgok” – We Are Rockstars-interjú
Október 4-én az A38-on tartotta EP-bemutató koncertjét a We Are Rockstars. Fellépésük után a backstage-ben kaptuk el a rockkvartettet, akiken meg sem látszott, hogy éppen most jöttek le a színpadról, fitten-frissen állták a kérdések sorát. Kiderült, milyen nagy dobásra készülnek jövő tavasszal, mi volt a legnagyobb élményük az elmúlt évben, milyen egy átlagos rocksztáros nap, illetve hogy kiben lakozik egy elfojtott go-go girl.
A Magasban EP bemutatója is részét képezte a ma esti koncerteteknek, amely valójában a címadó magyar nyelvű dalotok premierje volt. Korábban olyan információk keringtek, hogy az EP-n négy szám lesz, aztán hogy csak három…
Kovács Csaba: De négy szám is van rajta!
…úgy értem, négy különböző dal, ez az EP pedig valójában ugyanazon számnak négy eltérő verzióját tartalmazza. Szóval miért alakult végül így? Hiszen van még egy új slágeretek, a Fall Apart, és az sem került fel erre az EP-re.
Ligeti Gyuri: Nagyon sokat gondolkoztunk azon, hogy miként legyen, aztán közben úgy egy hónapja megkeresett minket egy lemezkiadó, és ott abban hisznek, hogy nagylemezt kell kiadni. És azt gondoltuk, hogy mivel nem leszünk annyira termékenyek a március közepére tervezett albumig – mert ők akkor akarják kiadni –, ezért aztán nem lőjük el a puskaport.
Egy korábbi interjúban még azt említettétek, hogy inkább egyesével adjátok ki a kislemezeket…
L.Gy.: Ez is lett volna, ha nem jött volna a kiadó. Tudod ez így egész más, mert ugye most fizikai formátumban is megjelenik a dolog, és mondjuk a lemezkiadó azért lemezkiadó, mert lemezt ad ki. Tehát neki érdeke az, hogy megvegyék a lemezt, hiszen ebből akar pénzt keresni. Na most hogy ha ellövünk négy számot így hirtelen, magyarán a jó semmibe, akkor abból olyan nagy bevételre nem számíthatnak. Hülyeség négy számot kidobni az ablakon. Meg hát nem akartunk kib*szni azzal sem, aki megveszi a lemezt. Ez egy ilyen nagyon egyszerű dolog, jobb ez így. Meg nekünk is jobb, mert van még egy kis időnk a többi számra.
A Magasban c. dalotok először Gorgeous One-ként debütált. Hogy döntöttétek el, hogy ebből kell egy magyar nyelvű verzió, és hogy ez lesz magának az EP-nek az alapja és címadója?
L.Gy.: Figyelj, mi már a kezdetek kezdetén magyarul akartuk csinálni az egészet, csak aztán olyan hirtelen kész lett egy lemezünk, meg akkor már nem akartunk rajta tovább ülni, már mindenkinek tele volt a töke. Inkább azt akartuk, hogy jöjjön ki, és kezdjünk el végre koncertezni. Ez a szám megvan már február óta, és így volt idő, hogy megérjen a szöveg. Elkezdtük írni májusban, és befejeztük kb. egy hónappal ezelőtt a szöveget. Úgyhogy nagyon magasröptű mondanivalót sikerült belepréselni ez alatt a fél év alatt.
A következő lemezen akkor már magyarul fogtok énekelni?
L.Gy.: Igazából nem tudjuk, mert attól függ, hogy viszonyul ehhez a közönségünk meg mi is, illetve az elkövetkezendő közönségünk, akiket sikerül ezzel meghódítanunk. Ha azt látjuk, hogy nem érdemes, akkor nyilván nem fogjuk erőltetni a magyart, de ha úgy látjuk, hogy érdemes, akkor megcsináljuk mindkét nyelven valószínűleg.
Most jött ki a videoklip is ehhez a dalhoz. Nektek mennyi beleszólásotok volt ebbe a klipbe? Hogyan készült?
L.Gy.: Azért van beleszólásunk! Hogy ha azt mondták volna, hogy meztelenül táncoljunk, akkor én nem biztos, hogy bevállaltam volna. A Tamás (néz a bal szélen ülő Faragó Tomira) ilyen jó felépítésű gyerek, ő lehet, hogy bevállalta volna, vagy a Pityu, de én biztos nem.
K.Cs.: Neked túl jó a tested. Elvontad volna rólunk a figyelmet!
L.Gy.: Így van, így van! Hát kábé ennyi beleszólásunk volt. Nagyjából tudtuk, hogy mi lesz a sztori, elmondta a csaj, akit Forrai Brigittának hívnak, kb. arra építette fel, ami a szöveg volt egyébként. Úgyhogy így eléggé egybevág a szöveg a képpel, vagy legalábbis reméljük, hogy ez így átjön nagyjából. De úgymond szakmailag nem szóltunk bele.
Majdnem egy éve jelent meg a Let It Beat, a debütáló nagylemezetek. Hogyan gondoltok vissza erre az elmúlt időszakra? Milyen pluszt adott nektek – mint korábban is aktív zenészeknek – a We Are Rockstars?
K.Cs.: A VOLT Nagyszínpadot.
L.Gy.: Az tényleg jó volt. A VOLT Nagyszínpadán úgy éreztem, a helyükre kerültek a dolgok. Bárcsak mindig olyan lenne.
K.Cs.: Meg hát majdnem az összes jelentősebb fesztiválon jártunk.
Ezzel megelőlegezted az egyik kérdésemet: a számtalan kisebb klubkoncert után mennyiben volt más nektek a fesztiválos fellépés?
L.Gy.: Hát azért már mindenki játszott nagyobb koncerteken, de ebben az a jó, hogy ezzel a zenekarral egész más ez. Azért így, hogy mindannyian egyformán szerzők vagyunk, mindenki a sajátjának érzi a dolgot, és egy ilyen zenekarral játszani egy nagy fesztiválon olyan, mint az extázis. Bárcsak soha ne érne véget.
Hogyan képzeljük el a „rocksztár-életvitelt”?
Faragó Tamás: Elmegyek dolgozni…
L.Gy.: …este hazamegy, megveri az asszonyt, megnézi a meccset, megissza a sört…
K.Cs.: …a próbára nem megy el…
L.Gy.: …aztán elmegy koncertre, ott megb*sz egy-két lányt…
F.T.: (nevet) De jó! Nekünk csak a nevünk rossz, mi nem vagyunk rocksztárok.
K.Cs.: Csak szeretnénk!
L.Gy.: Arra gondoltunk, hogy ez a név egy önmagát beteljesítő jóslat lesz.
Mennyire vagytok elégedettek a hazai koncertkínálattal? Milyen koncertekre jártok szabadidőtökben?
L.Gy.: Én most azt döntöttem el, hogy eljövök Vinnie Who-koncertre.
K.Cs.: Én is megnézem!
L.Gy.: Ezen kívül mikor voltam utoljára koncerten, azon gondolkozom… A SZIN-en volt egy ilyen óvodás vagy kisiskolás zenekar, akik játszották a hatalmas rockdalokat, a nagy klasszikusokat, pl. AC/DC-t. Na azt hiszem, ez volt az utolsó. A Žagaron kívül persze. Azt is így közelről szoktam nézni, annyira imádom.
K.Cs.: A Žagart?
L.Gy.: Mindig az első sorból nézem. Mindig felengednek a színpadra!
Te vagy a legnagyobb rajongójuk, mi?
L.Gy.: Jaja, engem így szeretnek, megtűrnek.
És van most olyan koncert, amit vártok? Jönnek azért nagy nevek, mint a Keane, a Muse…
L.Gy.: Hát a Keane-t azt nagyon vártuk…
K.Cs.: …de most már nem várjuk annyira (nevetnek)…
F.T.: …mert azt hittük, előzenekar leszünk.
L.Gy.: Most már csak akkor fogjuk nagyon várni, ha sikerül rá ingyenjegyet szerezni, mert amúgy biztos k**va drága lesz.
Ki előtt lépnétek fel szívesen?
L.Gy.: Hát én igazából nem vagyok válogatós csávó. Aki olyan zenét játszik, mint mi, vagy csak nagyjából, esetleg csak egy kicsit is hasonló, azelőtt én szívesen játszanék.
K.Cs.: Hát játszhatna előttünk a Killers…
L.Gy.: Mondjuk az szerintem nem lenne olyan vicces, mármint ha ők játszanának előttünk.
K.Cs.: Rosszul esne nekik.
L.Gy.: Sérülne a nimbuszuk.
K.Cs.: Amúgy bármelyik nagy külföldi fesztiválra elutaznék.
Melyikre mennél el legszívesebben?
K.Cs.: Az összesre! Egy ilyen nagy turné az összes nyári fesztivált beleértve.
Headlinerként?
K.Cs.: Az nem fontos, mert ugye az már későn van. Jó lenne olyan 6-7 körül, akkor lehet kajálni, benyomni, sörözni, megnézni a többieket. Annyira nem jó headlinernek, mert akkor várni kell, hiszen te vagy az utolsó.
L.Gy.: És te hol játszanál szívesen? (fordul a jobbján ülő Tamáshoz)
Szijártó Tamás: A Holdon!
Ha teszem azt, a csapatban felcserélhetnétek a szerepeket, ki melyik pozíciót töltené be?
Sz.T.: Dobos lennék.
L.Gy.: Tamás dobos amúgy is. Én valószínűleg basszusgitáros lennék.
De nincs is basszusgitárosotok…
L.Gy.: Hát azért! Akkor lenne!
K.Cs.: Én háttértáncos akarok lenni. (nevetnek) Go-go girl!
És Tamás, te fogsz énekelni?
F.T.: Ja persze, ha tudnék, akkor énekelnék szívesen!
Szóval akkor van egy énekesünk, egy háttértáncosunk, egy basszusgitárosunk és egy dobosunk.
K.Cs.: Azért ez így ütne!
Interjú: Varju Kitti
Fotó: Mohai Fanni
