„A lehetőségek itthon is adottak ahhoz, hogy nagyon jó dalokat tegyünk egy lemezre” – Blahalouisiana-interjú
Közel három év telt el a Blahalouisiana első EP-je, a Tales of Blahalouisiana megjelenése óta. A székesfehérvári Jacked zenekar legénysége és a Schoblocher Barbara által alapított beat-rock/pop-soul zenekar már az első kislemezével, a The Wanderer megjelenésével új utakat nyitott: 2014-ben a Nagy-Szín-Pad tehetségmutató versenyben kaptak lehetőséget, majd egy éve az Ahol összeér meghozta az átütő sikert, amellyel Magyarország egyik legkedveltebb klub- és fesztiválzenekarává váltak. A legfontosabb zenei magazinokban jelennek meg, vörös szőnyegen vonulnak, és persze ott vannak minden fesztiválon: a Blahalouisiana 2016-ra a magyar zene egyik meghatározó zenekara lett, sikerüket pedig a régóta várt stúdióalbumukkal koronázzák meg. Barbarával és a zenekar gitárosával, Jancsó Gáborral az április 14-i Blahalouisiana című albummegjelenés és az azt követő lemezbemutató koncert kapcsán beszélgettünk.
Első körben szeretnénk utólag is boldog születésnapot kívánni Barbinak! Hogyan ünnepeltetek? A srácok szoktak készülni meglepetéssel?
Barbi: Nagyon szépen köszönöm! Idén családiasan sütögettünk vidéken, de tavaly hatalmas meglepibulit szerveztek nekem, és Jancsitól kaptam egy tökéletes Barbi-Barbie-babát kalappal és minden fontos kiegészítőmmel.
Felgyorsultak a történések a Tales of Blahalouisiana megjelenése óta. Mit gondoltok, mik az eddigi pályafutásotok azon állomásai, amiket a legnagyobb mérföldköveknek tartotok?
Barbi: Már a legelső dalunk, a The Wanderer megjelenése hatalmasat dobott a zenekaron, mert a Petőfi Rádió rákapott, és a top 3-ban voltunk. Aztán a Morcheeba előzenekara lettünk a PeCsában, közel 2500 ember előtt léptünk fel. Ezután kijött az első magyar dalunk, Az első reggelen, ami érezhetően megfogott egy egészen új közeget. Az Ahol összeér után pedig konkrétan kétszer annyian lettek a koncertjeinken. Ezt követte a miniturné a Quimby-vel, ami zeneileg volt ránk nagy hatással. A következő nagy lépcsőfok a Fishing on Orfűs koncertünk lesz, ahol először játszunk nagyszínpadon, ráadásul a Kispállal egy napon.
Folyamatosan új dalokat írtok, amelyek érezhetően tudatosabban építkeznek, mint elődjeik. Miben változott a zenei irányvonalatok és a zenekari utatok a Tales of Blahalouisianához képest?
Jancsó: Egyértelműen kijelenthető, hogy a zenekar fejlődött és fejlődik folyamatosan is, szereztünk egy minimális rutint, és ennek eredményeként is született az album, ami újabb tapasztalatokat hozott magával.
Az irányvonal kicsit más, kifinomultabb dalok, jobban átgondolt hangszereléssel.
Néhány hete még a stúdióból posztoltatok, most pedig már lemezbemutató koncertről beszélünk. Időre dolgoztatok, vagy inkább aprólékos, tökéletességre törekvő munka jellemzi a tiéteket?
Barbi: A megjelenést határidőhöz kellett kötnünk, különben a végtelenségig tökéletesítgettük volna. A lemezen szerepelni fognak olyan dalok, amik már megjelentek, vagy már régebb óta játsszuk őket a koncerten, így volt idejük kiforrni. Az utómunkálatokban viszont szerencsére volt lehetőségünk a producerünkkel, Schram Dáviddal jobban belemerülni a részletekbe.
Ha már a koncert, akkor ugye április 28-án be is mutatjátok a teljes albumot az A38 színpadán. Mivel győznétek meg egy „idegent”, aki még nem hallott titeket, hogy ezt a koncertet – és ezentúl a Blahalouisianát – ne hagyja ki az életéből?
Jancsó: Az album teljes zenei anyagát a közönség először ezen koncerten hallhatja. A saját bandánkat objektíven nehéz megítélni, annyit biztosan megígérhetünk bárkinek, hogy élvezni fogunk minden egyes színpadon eltöltött percet, és törekszünk majd arra is, hogy a közönség soraiban is hasonló hangulat legyen.
Legutóbb egy divatmagazin díjátadóján olyan rutinosan vonultatok a vörös szőnyegen, mintha oda születtetek volna. Mennyire áll közel hozzátok az effajta népszerűség?
Barbi: Ezt most bóknak vettük, köszönjük. Egyre több ilyen megmozdulás van, főleg mióta a női magazinok elkezdtek nyitni felénk.
Azért sokkal jobban szeretjük amikor egy nagyobb koncert miatt van felhajtás.
Nemrég osztottatok meg egy videót egy vintage ruhaboltból. Mennyire kellett megzabolázni a srácokat öltözködésügyileg az egységes megjelenés és zenekari összkép érdekében?
Barbi: Semennyire, mert szerencsére nagyon jó ízlésük van, és szívesen felvesznek olyan ruhákat, amik a színpadon is mutatnak. Nem volt szükség nagy megfejtésekre a színpadképet illetően, természetesen jött.
Hamarosan fesztiválszezon, néhány éve vagytok a pályán, de máris a Volt! és a Fishing on Orfű névsorán szerepeltek, ráadásul az utóbbin nagyszínpadon. Sok interjúban említettétek már ezt a fesztivált, miért olyan különleges számotokra?
Barbi: A tavalyi fesztiválon egy nagy sátorban játszottunk az utolsó napon. Nem gondoltuk volna, hogy ennyien lesznek a koncerten, azt meg főleg nem, hogy ennyire nagy buli lesz. A koncert végére fent volt a színpadon a fél Ivan and the Parazol, a Middlemist Red és Kiss Tibi is. Egyöntetűen ki tudjuk jelenteni, hogy az volt eddig a legjobb koncertélményünk.
Amikor idén kiderült, hogy a nagyszínpadon játszunk, ráadásul a Kispállal egy napon, először el sem hittük.
A legmenőbb zenekarokkal koncerteztetek együtt a Passedtől kezdve a The Biebersen át a Quimby-ig. Az ilyen bulik előtt mennyire megszokott a közös jammelés?
Barbi: Nem vagyunk az a jammelős fajta zenekar. A beállás nem arra való, örömzenélni a koncert közben kell. A Mörk zenekarral volt közös próbatermünk egy évig, ott sűrűn előfordult, hogy a srácok a két próba között elkezdtek zenélgetni. Egy ilyenből indult a Rise Like Water című számuk, amiben végül Jancsó közreműködött is.
Kikkel dolgoznátok együtt a legszívesebben?
Jancsó: Nyilván minden magyar zenekarnak az az álma, hogy külföldi sztárproducerekkel dolgozhasson együtt.
Mi sem utasítanánk vissza egy ilyen ajánlatot, de a lehetőségek itthon is adottak ahhoz, hogy nagyon jó dalokat tegyünk egy lemezre.
Lassan, de biztosan kezünkben tarthatjuk az első Blahalouisiana-nagylemezt, ami után még feszítettebb tempóra váltotok. Mi az, amit mindenképpen el akartok érni a lemezmegjelenést követően?
Jancsó: Elkezdeni a második albumot egy nagyon jó nyár után, illetve a legfontosabb, hogy a zenekari összhang és motiváció fennmaradjon.
