Legát Franciska
A hét kreatívja: Legát Franciska
Legát Franciska jelenleg a MOME fotográfia mesterszakos hallgatója. Pokoli éden című sorozatával nemcsak a Paris Photo Carte Blanche Students Award shortlistesei közé került be, de munkáit szeptemberben a BredaPhoto-n, az egyik legnagyobb nemzetközi fotófesztiválon is láthatjuk. Július 26-án A-VITAMIN címmel a MOME fotográfia szak közreműködésével nyílt csoportos kiállítása a TOBE Gallery-ben.
Tavaly az alapszak utolsó, egyben diplomafélévében, a szemeszter rengeteg faladata között egy tervezői kurzus Szinopszis című feladatának keretében született meg az anyag alapja. Francit mindig is nagyon érdekelte a szülei története, akik sokat meséltek neki afiatalkorukról. Az történeteken keresztül pedig egy nagyon erős kép rajzolódott ki benne a szóban forgó korszakról.
A fotózás mellett a divat is nagy szerepet játszik érdeklődési körében. Ennek kapcsán még BA elsőévben kezdte kutatni a szocializmus divatját, és ahogy egyre mélyebbre ásott a témában, egyre több érdekes dolog került felszínre, és került egyre közelebb a szülei fiatalkorához.
Ekkor fogta meg a téma; a 80-as évek hazai undergroundja, ami részleteiben a szakdolgozatának vázát is adta. Az édesapja (Légát Tibor, dalszerző, író, újságíró – a szerk.) része volt a magyar underground szubkulturának, aki így kimeríthetetlen forrás és összekötő kapocs volt Franci számára.
A BA alatt külföldön (Hollandiában) töltött Erasmus félév Franci számára rávilágított arra, hogy
a minket tudat alatt összekötő élmények és tapasztalatok – egy szóval örökség – kollektív köteléket alkotva más nemzetek számára nehezen megfogható vagy megfogalmazható érzésként magyarázhatók csupán.
Kint ennek a kollektív, olykor nyomorúságos örökségnek a hiánya erős honvágyat ébresztett benne, és elkezdte foglalkoztatni, mi lehet ennek az oka?
A három fejezetből álló sorozat első része abszurd, szürreális képeken keresztül rögzíti a korszakról a szülők története alapján alkotott személyes benyomásokat. A két szülő merőben különböző tapasztalata és élményei által erős kettősség járja át a fotókat. Az egyik oldalon ott vannak a salgótarjáni édesanya gyerekkori emlékei a virágzó városról, a majálisokról, a vattacukorról és a véget nem érő játékról. A másik oldalon pedig ott a tűrt és tiltott között egyensúlyozó édesapa rendőrségi konfliktusokkal tűzdelt jelenléte a magyar underground közegben. A szürreális módon megjelenített eseményekhez inspirációként a korabeli propaganda plakátok, illetve a korszak, a 70-es, 80-as évek képi világa szolgált. A második fejezetben vidám élményekkel az édesanya történetei, az „igazi gyerekkor“ elevenedik. De a gondtalan gyerekkor mellett a nagymama naplóján keresztül az akkor jelen lévő általános szorongás és a mindennapok nyomasztó terhe – rossz házasság, depresszió – is bekúszik a történetbe. A harmadik, még folyamatban lévő fejezet az édesapa történeteit dolgozza fel; a hanyatló 80-as évek Budapestjének szürke, lerobbant arca tárul elénk.
Az anyagot nemcsak konkrét történetek, hanem érzések, benyomások is táplálják, amik aztán Franci szűrőjén átmenve vizualizálódnak. Így a kettősség ebben az értelemben is átjárja a sorozatot; az nemcsak Franci szüleiről és a velük megtörtént eseményekről, hanem önmagáról, a benne lecsapódó érzésekről és élményekről is szól.
A sorozatban az egyén szintjén egy olyan családi örökség jelenik meg, amely társadalmilag is igaz lehet.
A jelenleg 35 képből álló sorozatot Franci formailag is rendhagyó módon – photobookként – egy nagyméretű napilap formátumában valósította meg. A három fejezet elkülönülve, más és más szöveges elemek kíséretében látható: az elsőben mozgalmi dalok részletei, a másodikban az anyai nagymama naplórészletei, míg a harmadik fejezetben édesapjának dalszövegei, írásai kísérik a vizuális elemeket. A három fejezet képi világa nagyon hasonló, átmenetek és átfedések is összekötik az egymással szoros kapcsolatban álló részeket. Egyes képek a sorozaton belül bárhova kerülhetnének, amit a kiadvány kihajtogatható napilapjellege tovább erősít, és egyúttal utal a korszakra. A Pokoli Éden szeptember 8-tól a 2 évente, egy adott témára felépülő és megrendezésre kerülő nemzetközi fotófesztivál, a BREDA Photo-n is látható lesz. A fesztivál talent programjában, melynek keretében Franci fotói is szerepelnek majd, kilenc művészeti egyetem – köztük a MOME is – részt vesz.
„Nagyon nagy meglepetés volt számomra, hogy bekerült a sorozatom, mivel a fesztivál idei hívószava a Theatre of Dreams volt. Az online kick off esemény alapján pedig úgy éreztem a tematika inkább a jövőre, mint a múltra koncentrálna.“
Kezdetek
„A művészet mindig is érdekelt, nagyon sokáig divattervező szerettem volna lenni. Majd lassan rájöttem, hogy nem vonzanak az anyagok, textilek és összességében az, amiért a divat- és textiltervezés izgalmas lenne. Közben, gimnázium alatt elkezdtem fotózni, és rájöttem, hogy ez az, amivel foglalkozni szeretnék.“
Alkotás
„Nem tudok és nem is szeretnék egy előre megadott téma mentén dolgozni.“
Motiváció
„Mindig szeretném kézzelfoghatóvá tenni a fotós anyagaim. Amikor elkezdek egy új sorozaton dolgozni, minden esetben az a célom, hogy abból egy könyv is szülessen.“
Kollaboráció
„Az eddigi legnagyobb együttműködést számomra a BA-s diploma kiállításunk jelentette a Margit-szigeti Víztoronyban. A helyszín adottságaiból adódóan izgalmas volt kitalálni, hogy ki melyik szinten, hogyan szerepeljen a munkájával. A Covid első hulláma pont akkor ütött be, amikor kint voltam Hollandiában Erasmus-on. Eredetileg kint élő magyarokkal szerettem volna a honvágyról interjút, illetve fotós anyagot készíteni – amit persze felülírt a járvány. A kintlétem elején kezdtünk el apukámmal egy kép asszociációs láncot: mindennap küldött egy képet, amire én szinten egy képpel reagáltam, majd szövegekkel is kiegészítettük azokat.“
Technikák, eszközök
„A saját anyagaimat inkább digitálisan fotózom, úgy érzem le vagyok korlátozva, ha filmre kell fotózom egy hosszabb projektnél. De amikor illik a koncepcióhoz szívesen csinálok természetes, akár fénynél középformátumú filmes géppel divatfotót is.“
Inspiráció
„Sok fotóst követek a közösségi oldalakon, illetve moodboardokat is szoktam összeállítani.“
Siker
„Ez az első anyagom, amivel (nemzetközi) sikert értem el, és visszagondolva ez az első olyan fotósorozatom is, amit teljesen őszintén csinálok. BA alatt minden félévben új témára kellett új anyagot készítenünk, sokszor nehezen tudtam alkalmazkodni ezekhez a feladatokhoz, az önálló alkotói projektekre nem maradt időm mellettük. Sokkal közelebb áll hozzám az MA képzés, hogy hosszabb ideig, a tanáraim támogatásával foglalkozhatok azzal a témával, amivel szeretnék. Nagyon fontos, hogy az ember azt csinálja, amit szívből szeret; ne a sikerért, hanem saját magáért dolgozzon.“
Alkotás és zene
„Alkotás közben nem szoktam zenét hallgatni, a zene számomra inkább a mozgással, kikapcsolódással kötődik össze.“
Szakma
„Idén bekerültem az FFS-be (Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója – a szerk.), ami egy nagyon izgalmas közeg, és ahol van lehetőségem az egyetemen kívül eső alkotókkal is találkozni. “
Célok és álmok
„Hamarosan megyek Németországba, Erasmus-ra, az egyik célom az, hogy kint csináljak egy anyagot. A témám szempontjából nagyon érdekesnek találom a volt kelet-német területeket. A távolabbi célom pedig, hogy egy nap egyetemen tanítsak.“
Kérdések
Milyen munkán dolgozol jelenleg?
Egy, a Pokoli édenre valamennyire reflektáló anyagon dolgozom most, amely egy személyre szabott egyetemi feladatból indult ki. Az én témám a generációugrás volt, annak a kérdésnek a feldolgozása, hogy azon az elven, ahogyan a szüleink múltjára visszaemlékezünk; az utánunk következő generáció hogyan fog visszaemlékezni a mi jelenünkre. Ehhez elkezdtem főleg érzések alapján fotózni a ma tetten érhető szorongást a világban, és míg az előző anyagomban a múlttal, ebben a jelennel foglalkozom, a saját jelenemhez, generációmhoz és önmagamhoz kerülök közelebb önarcképeken keresztül.
Ha nem a jelenlegi munkáddal, akkor mivel szeretnél inkább foglalkozni?
Főzni és biciklizni. Még Hollandiában kezdtem biciklis futárkodni, és annyira megszerettem, hogy itthon is folytattam.
Ki az a tervező vagy művész, akire felnézel?
Nagyon szeretem Karolina Wojtas-t. Ő egy lengyel fotós, aki többek között az öccsét és a kettejük kapcsolatát örökíti meg egészen bizarr és groteszk módon. De Martin Parr képei is nagyon inspirálnak, ő volt az első olyan fotós akinek a képein az ironikus, önmagát nem túl komolyan vevő attitűddel találkoztam.
Kedvenc hely, ahol lazíthatsz?
A velencei nyaralónk, sok kép is születik ott. Pár éve felújítottuk, de a bútoroknak köszönhetően még mindig megvan a jellegzetes „szoci“ hangulata.
CV
TANULMÁNYOK
2021– jelenleg – MOME, Fotográfia MA
2018-2021 – MOME, Fotográfia BA
2017-2018 –Budai Rajziskola, Fotográfia – nappali tagozatos OKJ
2013-2017 – Közgazdasági Politechnikum Alternatív Gimnázium
DÍJAK, ÖSZTÖNDÍJAK
2022 – Carte Blanche Students, Finalist
2022 – Stefan Lengyel Ösztöndíj, Shortlist
2022 – BredaPhoto ITP Selection
2020 – Erasmus Scholarship, HKU Utrecht, Photography BA
KIÁLLÍTÁSOK
2021 – “Tövises úton segít a jövendő” – A MOME fotográfia BA szak végzős hallgatóinak kiállítása, Margitszigeti Víztorony
2020 – A MOME fotográfus hallgatóinak kiállítása, Leányfalu Hely- és Irodalomtörténeti Kiállítóhelye
2020 – Meixner 20, Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria
Legát Franciska: Instagram
