Blahalouisiana
„A célunk az, hogy ne üres rádióslágereket írjunk, hanem valamilyen értéket közvetítsünk a fiataloknak” – Blahalouisiana-interjú
Évek óta meghatározó és üde színfoltja a hazai zenei életnek a Blahalouisiana, amely most épp két album között és egy oroszországi turné tervezése közben készül új kislemeze megjelentetésére. A tavalyi Alagutak, fények, nagymamád jegenyéi című hanganyag folytatása jövő tavaszra várható, de addig is volt miből felzárkózni az együttes életét illetően. A Blahalouisiana énekesnőjével, Schoblocher Barbarával többek között a legutóbbi, Nem vagyok egyedül című szám társadalomkritikus mivoltáról, az örök gyermeki lét megőrzéséről, a dalszövegek megéréséről és a nemzetközi tervekről beszélgettünk.
Májusban jelent meg a legújabb dalotok, a Nem vagyok egyedül, amely már a jövő tavaszra tervezett újabb nagylemez beharangozója. A szöveg és a klip is komoly politikai, társadalmi, környezeti problémákról is szól. Célotok, hogy a dalaitoknak legyen gondolatébresztő hatása?
Szerintem a legtöbb, amit egy dal elérhet, az az, ha gondolatkodásra bírja a hallgatóit.
Tehát igen, a célunk az, hogy ne üres rádióslágereket írjunk, hanem valamilyen értéket közvetítsünk a fiataloknak, akik figyelnek ránk.
Visszatérve a legutóbbi dalhoz, mennyire tudsz azonosulni a környezettel és a szereppel, amit a klipben eljátszol? Vagy inkább egy kitalált, elképzelt szerep ez?
A klipben egy kitalált szituációt látunk kitalált személyekkel, de én is sokszor éreztem már magam kívülállónak és meg nem értettnek. Nagyon nehezen fogadjuk el a másságot, azt hiszem, ez az egyik legnagyobb probléma velünk. És nemcsak nagy általánosságban, hanem ha arra gondolok, hogy a gyerekkori barátok mennyire nehezen viselik, ha az élet másfelé viszi őket, és már nincsenek olyan összhangban. Szóval ezeket az élethelyzeteket vettem elő magamban a klipben látható karakterhez.
Az új dal egyszerre egy szerelmes szám és társadalomkritika is. Hogy jön össze bennetek ez a két nagyon különböző téma?
Szerintem épp ez a jó Andris (Szajkó András, a Blahalouisiana gitárosa – a szerk.) szövegeiben, hogy nagyon sokféleképpen lehet őket értelmezni. Bennem is folyamatosan keveredik ez a kettő az előadás közben, nem tudnám felidézni vagy különválasztani, mikor melyik az erősebb érzés.
Várható, hogy az érkező lemez többi dala is foglalkozni fog társadalomkritikával? Lesz egy központi téma/koncepció, amely köré építitek az egészet?
Erre még nem tudunk pontos választ adni, zeneileg van már elképzelés, viszont a szövegek többsége még alakul. De annyit elárulhatok, hogy a szeptemberben megjelenő új dal, a Nekem az nem elég sokkal könnyedebb hangvételű, mint a Nem vagyok egyedül. A Budapest Parkban augusztus 23-án már játszani is fogjuk!
Sokszor hangsúlyozod, hogy valamilyen értelemben szeretnél örökre gyerek maradni, és az előző albumotok is sokat merít nosztalgikus érzésekből, viszont ez az új dal mintha az eddigieknél kevésbé lenne játékos. Mi inspirálta ezt a komoly témát?
Igazából én egyáltalán nem szerettem tini lenni, sokkal jobban élvezem az életem, mióta elmúltam 18 éves.
Az örök gyerek alatt azt a naivságot értem, ami sajnos az idő és a tapasztalatok miatt egyszer elkezd kikopni az emberből, pedig álmodozni jó és kell!
Valahol ez is inspirálta ezt a dalszöveget, meg az emberek egymástól való elhidegülése, hogy képtelenek vagyunk elfogadni a másságot, hogy mi vagyunk mások, és ettől egyedül érezzük magunkat, vagy csak nem tudjuk elfogadni a külső segítséget, és még sorolhatnám holnapig, de erről Szajával lenne érdemes beszélgetni egy jó hosszú interjúban.
Könnyed hangulatú dalokba sűrítetek be összetett mondanivalót, így a zenétek többféle közönséghez is könnyen eljuthat. Kik azok, akiket meg szeretnétek szólítani a zenétekkel?
Mindenkit, már ha lehet ilyet. A koncertjeinken nyilvánvalóan sokkal több a 16-20 év körüli fiatal, de alapvetően a közönségünk összetétele nagyon vegyes. Például a szüleink generációja is érdeklődik a zenénk iránt, sőt, rendszeresen járnak a koncertjeinkre.
Nem te írod a szövegeket, mégis, mikor énekled őket, olyan, mintha teljesen belőled jönnének. Milyen módszerrel dolgozod át, és teszed őket a sajátoddá?
Igazából nem tudom, valahogy mindig beletalál a szívembe. Elég hasonló a mondanivalónk, mivel néha több időt töltünk el egymással a turnébuszban, mint otthon. Ezeket pedig Szaja gyönyörűen versekbe tudja önteni, nekem pedig egy kis idő kell, amíg megérik bennem, hogy aztán közvetíteni tudjam. Kicsit olyan, mintha a gondolatai az én érzéseimmel társulva mennének át egy csatornán.
A NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program kereten belül több zenekarral együtt jelentős összeget nyertetek, amit ti az oroszországi turnétok finanszírozására terveztek fordítani. Miért pont Oroszország a kiválasztott célpont?
A nyugatra nyitás alapvető volt, és kíváncsiak vagyunk, hogy mennyire működne a zenénk keletebbre. Másrészt nagyon sok jót hallottunk olyan zenekaroktól, akik játszottak már ott. Harmadrészt még egyikünk sem volt Oroszországban, és nagyon örülünk, hogy miközben zenélni megyünk, egy másik kultúrát is megismerhetünk.
Sokszor hangsúlyozzátok, hogy az angol szövegű számaitok egyrészt azért íródnak, mert angolul bizonyos esetekben jobban ki tudjátok fejezni magatokat, de fontos az is, hogy ezzel nyitva hagyjátok a kaput a külföldi zenélés felé. Ez most, az oroszországi turnéval beteljesülni látszik. Vannak kilátások más, külföldi utakra is?
Eléggé gyerekcipőben járunk még, de igyekszünk, és igen, ha összejön ez az orosz turné, akkor ez már egy kis gyümölcse az előző egy év munkájának.
A második lemezre nem véletlenül került több magyar dal, és ez valószínűleg a harmadik lemezen is így lesz, mert azt érezzük, hogy most kell megragadni a lehetőségét annak, hogy itthon figyelnek ránk a fülek.
De a szomszédos országokban és Hollandiában már többször is koncerteztünk, és jövőre is szeretnénk minimum egyszer eljutni ezekre a helyekre.
Említettétek egy interjúban, hogy a kezdetek kezdetén minden magától ment, nem volt tudatosan megtervezve a zenekar alakulása. Ez mennyiben változott meg az egyre növekvő népszerűséggel? Kell határidőket szabni magatoknak, vagy még mindig olyan könnyen alakulnak a dolgok, mint eleinte?
Hál’ istennek a kettő egyszerre történik. Határidőket szabunk magunknak, hogy lássuk a célokat magunk előtt, és ez motiválja az egész csapatot. Annyi változott a kezdetekhez képest, hogy most sokkal tudatosabban szabjuk meg ezeket a határidőket, és már van egy profi menedzsment mellettünk, amely segít ezekben. Viszont minden percét élvezzük, és ettől egy pillanatig sem tűnik kemény munkának, és már alig várjuk, hogy ismét beköltözzünk a próbaterembe és minél hamarabb elkészüljünk az új lemezzel, amelyet 2019 tavaszára tervezünk.
