Fishing on Orfű
A tóátugrási kísérleten túl – A 10. Fishing on Orfűn jártunk
2017 júniusában tizedik alkalommal került megrendezésre a Lovasi András hátsó kertjében országos méretűre felhizlalt Fishing on Orfű fesztivál. Helyszíni beszámolónk következik: a szavakat egy igazi Orfű-rajongó szájából szedtük ki, aki a sokadik maflás után már nem tartott a kerek évszámoktól, és szívesen mesélt élményeiről.
Fotó: Fishing on Orfű
Orfű az a hely a csodaszép tavaival, zöldellő dombjaival, ahol a család együtt virgonckodhat a gyerekekkel, szerelmespárként bámulhatja a csillagos eget, vagy barátokkal borozhat-sörözhet hempergős jókedvvel. Ha ennek keretet ad egy színes zenei fesztivál, akkor azt az ember egész évben visszaszámolva várja, mert újra és újra át akarja élni az élményt. Annak ellenére, hogy a sokféle színházi, zenei program közül számos kimarad, mert iszunk még egy maflást a Malomban, vagy elröhögjük az időt a tóban, mert a lányok sminkje még nem készült el, vagy mert megfáradtunk a sörtúrában, és elnyomott az álom a nádas szélén, szerencsére mindig van, aki elmeséli, miről maradtunk le:
szívesen eszmét cserélünk vadidegen ismerősökkel arról, hogy most ez már a beállás vagy az újrázás.
Fotó: Fishing on Orfű
Mindezek mellett kicsit tartottam a 10. Fishing on Orfűtől, szintúgy az 50 éves Lovasitól is, mert az ember mindig sokat vár a jubileumoktól, és néha hoppon marad. Az aggodalom azonban felesleges volt, remek este volt ez az 50. szülinap, remek vendégekkel: az már csak hab volt a tortán, hogy nem unalomig játszott nótákat hallgattunk.
Azt már az elején le kellett volna szögeznem, hogy elfogult vagyok ezzel a fesztivállal, már többször megfordultam itt, ezért nehéz nem pozitívan nyilatkoznom róla: az itt fellépők sohasem okoznak csalódást, mindig hozzák a szintet, sőt. Ganxstát furcsálltam a fellépők között, de valahogy mégis elfért, a borfalu kis színpadán is számomra új zenekarok lettek kedvencek.
Fotó: Fishing on Orfű
Hogy ne ömlengés legyen ez a poszt, álljon itt néhány olyan dolog, ami nem annyira tetszett. Ilyen volt például az Európa Kiadó délután 6-os kezdése, valamint a Vad Fruttik fellépése párhuzamban a Middlemist Reddel, mert mind a kettőn ott lettem volna. Az Absolute sátor is hagyott némi kívánnivalót maga után, szűkös volt, és levegőtlen, zsúfolásig telve bulizni, táncolni vágyó emberekkel, bár az elgondolás egyáltalán nem volt rossz, hogy zenekarok frontemberei keverik a zenét az esti tomboláshoz. Mindent összevetve azt kaptam amit vártam: jövőre, veletek, ugyanitt!
Szerző: Gabi & Dóczy
