Fél óra önfeledt, surf-punk darálás: megjelent a Panel Surfers első nagylemeze
A hazai underground zenei élet egyik üde színfoltja volt az idei évben a Panel Surfers, akik koncertjein olyan élményben lehetett részünk, amit itthon ritkán tapasztalhatunk.
Előadó: Panel Surfers
Cím: Redroom
Kiadó: PLUTO Sound
Kiadás éve: 2016
Értékelés: 7/10
A leginkább az elsöprő energia, düh és nyers erő által leírható fellépéseiken, a hihetetlen energikusság mellett még egész jól összerakott, táncoltatós surf-rock, punk és garage dalokat is hoztak a srácok. Nem is csoda, hogy ezzel a közönséget egyből magával rántó műsorral – a nagyjából két éve alakult zenekar – tavaly április óta fontos, és egyben emblematikus szereplőjévé vált a budapesti koncertéletnek.
Az atomrobbanás-szerű koncertek mellett a zenekar másik nagy érdemének tekinthető, hogy rendkívül szórakoztató módon sikerült a beleszarós nyugati-parti punk mentalitást és trash kultúrát magyaros közegbe, a Szomszédok és a panelházak miliőjébe ültetniük.
Kevés zenekar tud ekkora öniróniával tekinteni nemcsak magára, hanem egyúttal a közegre is amiben él, a Panel Surfers-nek viszont ez alighanem az egyik legnagyobb erőssége. Ha létezne ilyen verseny, nálam biztosan a Panel Surfers nyerné a „Magyarország legszórakoztatóbb zenekari oldala” címet.
Nagy kérdés volt azonban, hogy az élőben tapasztalható, jól működő gitártépő tombolást hogyan lehet majd egy lemezen reprodukálnia a zenekarnak. A srácok valószínűleg a legjobb megoldáshoz nyúltak amikor a számokat egyben feljátszva rögzítették első, Redroom címre hallgató nagylemezüket, ami a PLUTO Sound gondozásában jelent meg.
A tizenegy, villámgyors és sokszor teljesen kaotikus, nagyjából kétperces punkdalokat tartalmazó lemez hangulata szinte egy az egyben visszaadja a koncertek agyeldobós, tombolós hangulatát, ennél többet pedig azt hiszem nem is várt senki a zenekartól. Sok egyértelmű hatást lehetne mondani a lemez kapcsán, a nyilvánvaló surf-rock és klasszikus punk zenék mellett, nekem személy szerint a Minutemen ugrott be talán először, de említhetnénk a Ty Segallt vagy a King Gizard & The Lizard Wizardot is.
Jól megtekert gitárszólók, üvöltözős ének és végig kettőnégy-ezen nincs is nagyon mit magyarázni, az egész műfajban pont ez az egyszerű energikusság a jó, a Panel Surfers pedig tökéletesen hozza is ezt.
A félórás zakatolásból aztán az utolsó, a lemez perspektívájában szinte maratoni hosszúságúnak számító utolsó dal szakít ki minket, a kissé pszichedelikus, szörfös, reverb-es hangzásával, amiről talán a Growlers juthat eszünkbe, illetve az, hogy milyen jó, hogy a srácok ilyet is tudnak. Összességében teljesen rendben van tehát a lemez, akinek pedig volt szerencséje már Panel Surfers-koncerthez, az aligha hiszem, hogy csalódni fog a Redroomban.
Külön érdekesség még, hogy a lemezt fizikai formátumban pizzán is megszerezhetjük, ehhez pedig az IGEN pizzériában kell fokhagymás margheritát együnk, amivel együtt megkapjuk a letöltőkódot is a lemezhez. Jó hallgatást és jó étvágyat tehát!
