A kilenctagú jungle rock and roll banda 2011-ben jelentkezett első stúdiófelvételével, az Arizonával, azóta pedig jó zenekarhoz illően szinte mindenen átestek már. A Museum of Clouds és a Natural Cash kislemezek után a 21 éves frontember, Henri Gonzo Londonban próbált szerencsét, így a zenekar másfél éves pihenőn volt, ami után újult erővel és még több hangszerrel tértek vissza a hazai zeneiparba. A Párizsi udvarból indultak, később első nagylemezüket teltház előtt mutatták be az A38-on, most pedig az Akvárium színpadára készülnek új dalokkal.
A zenétek rengeteg stílust, hangulatot vegyít, és nemcsak egy lemezen, hanem egy-egy dalon belül is. Néha már-már olyan, mintha nem tudnátok eldönteni, mit is játszatok, aztán valaki elkezdi, a többiek pedig hozzáteszik a magukét. Hogy születnek a dalaitok, amikor az alkotói fázisnál jártok?
A dalokat én írom otthon, aztán néha a srácokkal variálunk a verzión, színezzük egy kicsit. Arról szó sincs, hogy nem tudjuk, mit játszunk, egyszerűen úgy gondolom, hiba beállni egyetlen zenei műfaj sorába, és felvenni egy már jól befuttatott stílust. Ez a kreativitás hiánya, és nem okoz örömet egy olyan dalt megírni, ami pont olyan, mintha valaki másé lenne, esetleg még úgy is szól. Egy idő után ez unalmassá válik, és a trendek is folyton változnak. Sokkal inkább szeretem az olyan bandákat, akik kiadnak rock and roll számokat, de belefér, sőt mi több, írnak is disco zenét, aztán a country vagy a soul is előkerül. Ami most eszembe jut, például a Primal Scream, ami r’n’r bandaként ismert, de a Swastika Eyes vagy a Some Velvet Morning és még sok másik banda és szám is kilóg ebből a műfajból. A Kasabiantól a Stuntman is példaként említhető, ami szinte techno, de az egyik kedvencem tőlük, vagy ott van a Led Zeppelin reggae száma, a D’yer Mak’er, ami szintén az egyik kedvencem, pedig utálom a reggae-t. Tudatosan megyünk több zenei irányba, ez nálunk csak így működik, azt hiszem.
Úgy tűnik, zeneileg tökéletes az összhang a zenekar tagjai között. Ennyi ember hogyan tud együtt dolgozni? Nem nagy a feszültség köztetek mondjuk egy teltházas koncert előtt?
Nem próbálunk túl sokat, max. heti kétszer, mert nehéz 8 emberrel összejönni próbálni. De mivel barátok vagyunk évek óta, és mert imádjuk ezt csinálni, illetve folyamatosan fejlesztjük magunkat, ezért az összhanggal nincs baj.
Biztosan minden dalhoz kötődik valami emléketek. Mi a helyzet a titokzatos új számmal, amivel a november 6-i koncertre készültök?
Ez a dal pár hete készült. Elkezdtem játszani egy gitártémát az egyik próbánk szünetében, amire rájátszott a dobosunk, aztán a perkás is, és ezt felvettük hangjegyzetre. Hazamentem, és nem sokra rá felvettem a teljes dalt. Egy pörgős, húzós szám lesz.
Hamarosan újabb lemez is várható?
Igen, 2016 tavaszára tervezzük. Már az egészet megírtuk, és folyamatosan próbáljuk a számokat. Május óta 30-40 demót vettem fel otthon, ezek közül tizenvalahány számmal megyünk majd stúdióba a terveink szerint januárban.
Aki a Párizsi udvarban próbált, arról azt gondolom, szeret a szabadban játszani, mert az nem éppen egy tipikus próbaterem. Mennyivel hangzik másképp a zenétek egy fesztiválszínpadon, mint egy klubban?
A Párizsi udvar nem a szabadban van, pont, hogy a fedettsége és az akusztikája miatt volt egy időben a kedvenc helyünk, csak sajnos bezárták pár éve. Egy fesztiválon pedig a hangulat más, nem a zenénk.
Belőletek is mást hoznak ki a dalok egy-egy helyszínen?
Persze, amikor megírtam például a Mustangs című számunkat Londonban egy barátomék fürdőszobájában, teljesen más érzés volt, mint a lemezbemutatónkon, amikor már szinte mindenki ismerte a dalt. Ugyanígy más érzés háztetőn vagy egy templomban zenélni.
Mit gondolsz, később le fog egyszerűsödni ez a sokszínű hangzásvilág, vagy még többet visztek majd a dalokba?
Ezt nem lehet megmondani előre. Nem tudjuk pontosan, hogy milyenek leszünk, azt is csak reméljük, hogy milyenek nem.
Milyen lenne, ha mindegyikőtök külön-külön írna egy saját számot?
Más. Jambrik, a szaxisunk például dark technót ír otthon a galériáján.
Tudnátok mondani egy olyan zenekart vagy dalt, amit mindannyian szerettek?
Egyet? Rengeteg van, de ami gyakran szól nálunk a turnébuszban, az a The Growlers, Allah-Las, Oasis, Primal Scream, B.R.M.C ,Eagles of Death Metal, Fool’s Gold, Foxygen, Tame Impala, The Velvet Underground, The Rolling Stones… A dal pedig legyen a The Dovers – What Am I Going To Do.
Ki az a személy, akivel szívesen játszanátok együtt?
Bruce Willis. K*rva jól szájharmonikázik. Vagy Letitia Casta.
Fran Palermo az Akvárium Klubban: Facebook-esemény
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.