„Vajon kit hívsz majd úgy, ahogy engem hívtál?” – Új dallal jelentkezett Majré
Megérkezett Majré készülő debüt albumának harmadik dala, amely tartalmilag, zeneileg és a dalszerzés története szempontjából is kilóg az eddig megjelentek közül.
A szerzőként általában önállóan alkotó, de élőben zenekarral fellépő Maier Péter, azaz Majré ezúttal zenésztársaival együtt írt dalt egy nyári, balatoni kreatív elvonulás során. Az Ahogy engem afféle rock ballada lett, amely hangzásában is eltér az eddigi megjelenésektől.
„Majdnem minden hangszert élőben játszottak fel a srácok, és ezúttal egy kész dalt vittem Schmidt Gergő ’Tembo’ producerhez, akivel aztán szerettük volna karakteresebbé tenni, elővarázsolni a hangulatot, ami a többi dallal kicsit összekapcsolja. Nekem azért tetszik leginkább, mert felépítését, hangszerelését tekintve rockdal, de a hiphopos jegyeket hordozó dobtéma és a produceri munka adott neki egy lüktetést, amitől mégis felismerhető lett. Úgy mondanám, hogy ez az eddigi leginkább petis Majré-dal, mert az a fajta zenei világ is benne van, amit tizenévesen hallgattam, és az is, amit mostanában”
– fogalmazott Majré.
Az Ahogy engem az elengedés nehézségeiről szól, arról az időszakról, amikor véget ér egy kapcsolat, és az ember próbálja újra megtalálni saját magát és a helyét a világban.
„Ahogy ezek a nők körbeállnak, mint pályaudvar körüli házak, formára, színre mások, várok, hátha mintákat is találok” – áll a dal szövegében. Majré többet is elárult erről a motívumról:
„Sokat járok vonattal, és megfigyeltem, hogy a pályaudvar körüli épületek nem igazán illenek egymás mellé. Eklektikus, furcsa összképet adnak. Szerintem ez hasonlít arra, amikor az ember újra ismerkedni kezd egy szakítás után. Senki nem olyan, mint amilyen ő volt, mindenki máshogy néz ki, másképpen gondolkodik, és ez a sok új ember egymástól is nagyon különbözik. Egyébként a munkacím is Pályaudvar volt, de végül azért nem maradt, mert úgy éreztem, elvinné az értelmezést a valódi tartalomtól.”
Az Ahogy engem egy szöveg-videóval együtt érkezett, amely jól illik az eddigi klipek sorába. A Rám vigyázol egyfajta megőrülést jelenített meg, a Szabadon Majréja elmenekült egy lány elől, most pedig egyedül áll és énekel egy kosárlabdapályán. Az előző dal felszabadult hangulatát, a nyáresti felismerést felváltja az ellentmondást nem tűrően, komoran beköszönő ősz, és egy magányos hajnalba csöppenünk Majréval.
