Szakmai határfeszegetés és az együttélés újratervezése – Challenging Futures
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen az elmúlt három félév Stefan Lengyel Kiválósági Ösztöndíjas hallgatói munkákból rendeztek kiállítást Challenging Futures – Design egy kihívásokkal teli jövőhöz címmel szeptember végén. Az ösztöndíjjal az intézmény azokat a hallgatókat jutalmazza, akik érzékeny, problémaorientált, kritikus szemléletről adnak tanúbizonyságot munkájukkal, valamint projektjüket jól kivitelezhető továbbfejlesztési koncepcióval prezentálják a szakmai zsűri számára a többkörös kiválasztás során.
A kiállítás sajátossága, hogy a legváltozatosabb médiumokkal és hozzáállásokkal találkozhattunk egyetlen térben.
Sokrétű az anyag, tekintve, hogy az egyetem összes intézete képviselteti magát. Nagyon különböző szakok, különböző attitűdök keverednek.Teljesen máshogy áll egy adott kérdéshez egy formatervező, egy elméleti hallgató, és egy tervezőgrafikus
– fogalmazta meg a kiállítás kurátora, Viski Noémi. És valóban, a díjazott munkák sorában egymás mellett jelennek meg installációk, nosztalgikus fotósorozatok, használati tárgyak, elméleti kutatások, videós munkák, és már-már utópisztikusnak ható jármű fejlesztések. A tárlaton összesen 48 hallgató ösztöndíjas munkája került kiállításra.
Az ösztöndíj alapvető természetével szemben – amely nem fogalmaz meg sem konkrét célokat, sem témákat – a kiállítás világos irányokat jelöl ki a hallgatók érdeklődését, problémalátó képességeit illetően.
Szerettem volna, hogy a művek között megtalálható kapcsolódási pontok mentén csoportosuljon a válogatás, úgy gondoltam, ha találok ilyen pontokat, azok kirajzolják, hogy mik a legfontosabb kérdések, problémák amikkel ma a fiatal tervezők, művészek, elméleti szakemberek foglalkoznak itt a MOMÉ-n
– osztotta meg Noémi. A tárlaton ennek megfelelően a munkákat öt tematikus csoportba sorolva tekinthették meg a látogatók, melyek többek között a különféle együttéléseket, a mindennapi életben felmerülő ügyeket, vagy éppen a múltat tematizálták. Részben ennek a tematikus felosztásnak az érdeme, hogy a kiállításrendezők céljaival megegyezően nem a diploma kiállítások hangulata került megidézésre, hanem egy saját lábakon álló, önálló, jövőorientált, ezzel egyetemben rendkívül mai tárlat született.
A tematikus bontás lehetővé tette, hogy a látogató egy-egy általa fontosabbnak vélt ügyben jobban elmélyüljön, így nagyobb szerepet is kapnak maguk a célkitűzések, mint a kivitelezés. A projekteket jellemző inkubációs helyzetet a Bodóczky Antal által tervezett installáció figyelembe vette és saját vizuális eszköztárába emeli, csakúgy, mint a Lajos Diána által tervezett arculat, melyben nagy hangsúlyt kaptak a vektoros húzópontok és az alakulást tükröző formák is.
A tágan tekintett együttélést és egyúttal az urbanizáció kihívásait tematizáló projektek több problémát is kihangosítottak, úgy, mint a túlfogyasztás kérdése, melyre egyaránt találni a hallgatói munkák között kritikai megközelítésű, vizuális választ, valamint végtelenül problémaorientált, gyakorlati választ is. Az együttélés kihívásai szekcióban kimondottan spekulatív jellegű design projektek, valamint konkrét helyzetekre fókuszáló, klasszikusabb megközelítésű projektek is helyet kaptak.
A Kis lépésekkel a nagy változások felé részlegben hétköznapi problémákkal találkozunk, de az itt megtalálható munkák túlmutatnak hétköznapi kereteken, hiszen a célzott, javítandó területek mind egy-egy globális ügy kivetülései, úgy mint a bútorok élettartamának kitolása, a textilipar selejtjeinek felhasználása, vagy az alfa generáció internet használatának diskurzusba emelése.
A szociális és inkluzív design szemléletet alkalmazó projektek nagy számban jelentek meg a Társadalmat tervezünk című válogatásban. Volt, aki a kiállítások inkluzívabbá tételével foglalkozott, ahogy olyan is, aki a mentális nehézségekkel élőket helyezte előtérbe projektjében. Az érzékenyítés és a stigmatizáció csökkentése kiemelten fontos ügyként jelent meg ebben a szekcióban legyen szó idősekről, hajléktalanokról, vagy a háború sújtotta területek lakóiról.
A múlt kritikai vizsgálatával foglalkozó munkák – legyen szó kollektív, vagy egyéni múltértelmezésről – az Újragondolt hagyományok szekcióban kerültek bemutatásra, ahol felmerült a történelmi jelentőségű szimbólumok tárgyiasulása, az önfenntartó gazdaság nosztalgikus, gondoskodó hangulata, és a népviseletek logikaalapú megközelítése, és újraértelmezése, mely szembehelyezkedik azok anakronisztikus felfogásával.
A kontextuális szempontból leginkább érdekes Nézőpontváltás csokorba választott művek saját szakmájuk bizonyos alapvetéseit gondolták újra, úgy mint a design és művészet határterületeinek megkérdőjelezése, a klasszikus kiállítóterek elavultsága, valamint az építészeti terek szellemi fejlődéshez hozzájáruló tényezőként való megközelítése. A problémák mellé minden esetben átgondolt, gyakran meglepően komplex megoldási javaslatok társultak.
A végleges installáció jól ellensúlyozza a környezet zajosságát és megtalálja a módját, hogy teret engedjen az egyes alkotásokban való elmélyülésnek azzal, hogy mindet saját, zárt panelben helyezte el. Nem csak támogatja, hanem alapvetésnek is tekinti a dedikált figyelmet, hiszen amellett, hogy az egyes projektek távolról nem láthatók, a különleges installációnak köszönhetően közelről is csak a nyomógombokkal működtethető lámpák és videók fedik fel azokat. Az effajta betekintésről a látogató asszociálhat a sütőbe való belesésre, ami egy kis játékosságot is kölcsönöz a látogatásnak. Igaz ugyan, hogy az alkotások nem körbejárhatók, amely különösen a tárgyiasult projektek esetében lehet fájó, ez a döntés kifizetődik, hiszen a lehatároltság miatt nem válik nyüzsgővé a háttér és távolról sem olvadnak egy közös absztrakt sziluettbe az alkotások, valamint azok posztamensei.
A 48 munka áttekintése után az ember megannyi utat lát maga előtt egy zöldebb, szociálisan érzékenyebb, általánosan tudatosabb és empatikusabb holnap felé. A kiállítás összességében igazán friss, progresszív és reménnyel teli módon festi le az egyes jövőképeket és attitűdöket, amellett, hogy érzékenységre ösztönöz minket, ami pont az, amit egy egyetemtől igazán remélhet az ember.
A kiállítás katalógusa benne a 48 hallgató munkájával itt elérhető.
Fotók: Lakos Máté
