A hét műtárgya: Armel Opera Festival I O
Az ArtHungry 52. heti műtárgya az Armel Opera Festival I O, amely megnyerte az 5. ArtHungry Díj tervezőgrafika kategóriáját. Az évfordulós zenei kötet tervezőjével, Kaszanyi Nórával beszélgettünk.
Az Armel Opera Festival egy olyan egyedülálló operaesemény, amely 2008 óta mutat be operaritkaságokat és legfőképp kortárs műveket. Hogyan jött a felkérés a jubileumi kötetük megtervezésére?
Pont abban az időszakban, amikor a lehető legkevesebb időm volt bármire is az egyetem miatt, érkezett egy email az Armel Opera Festival részéről, amelyben körvonalazták, hogy szeretnék, ha egy meghívásos pályázat egyik résztvevőjeként terveznék egy jubileumi könyvet a tíz éves fennállásuk alkalmából. Jól tükrözi az akkori túlhajszolt állapotomat, hogy megnyitottam a levelet, elolvastam, konstatáltam, hogy egy ilyen könyv hatalmas munkával jár és még csak el sem gondolkodtam azon, hogy esetleg élnem kéne a lehetőséggel. Akkor azt éreztem, hogy a legrosszabbkor jött ez a felkérés, mivel épp a diploma félév legmélyebb szakaszában voltam nyakig, mellette pedig volt pár kisebb-nagyobb munkám is.
Aztán egy kicsit higgadtabb állapotomban végül újra átfutottam az emailt (ami egyébként nagyon részletes és korrekt volt), majd hosszas mérlegelés után belementem, és mint kiderült, nagyon jól tettem.
Klassz, letisztult, minimál kötet, nagyszerű fotókkal és tördeléssel, ráadásul még a formátuma is tökéletes. Milyen szempontokat vettél figyelembe a tervezés során? Honnan inspirálódtál?
Az Armel akkori projekt menedzsere és a könyv szerkesztője, Kund Laura szerencsére számos inspirációs-, valamint történeti forrást a rendelkezésemre bocsátott a projekt indulásakor. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy szinte teljes mértékben követhettem a saját elképzeléseimet, stílusomat. A célom az volt, hogy az opera világának klasszikus és nemesi jellegét kortárs köntösbe bújtassam. Ebben a szellemiségben terveztem meg a könyv hangulatát, a borítótól kezdve a belíveken át a nyomdai anyaghasználatig, hogy végül egy olyan könyvet kapjunk, amit jó érzés kézbe venni, és méltó ehhez az alkalomhoz.
A téma az opera – leginkább drámai hangulatú művek, hangszerekkel kísért különleges énekbeszédek, hangzatos áriák. Neked milyen a kapcsolatod a zenével?
Erre a kérdésre az a válasz lenne a legszebb, ha azt mondhatnám, mindig is közel állt hozzám az opera, de ezt sajnos nem tudom így kijelenteni. Általában a zenével való kapcsolatom azonban elég szoros. Tíz évig zongoráztam, ez pedig adott egyfajta különleges érzékenységet, koncentráltságot, amit úgy érzem, nem csak a zenében, hanem az élet bármely területén –a grafikai tervezés során is – alkalmazni tudok. Amúgy nincs olyan nap, hogy ne hallgatnék valamit munka közben, ráadásul nagyon szeretek ugrálni a különböző műfajok között, minél több stílust megismerni. Emiatt sem ijedtem meg az operától… Azért is szeretem ezt a szakmát, mert rengeteg különböző területtel kerülhet kapcsolatba az ember, és láthat bele annak apró részleteibe. Ennél a projektnél például az opera színpadi gazdagsága varázsolt el a legjobban, ami a könyvben megjelenő fotókon kiemelten vissza is köszön.
Nagyon szép, légies a hangjegyből formált ellipszis, mint a kötet fő motívuma.
A könyv két szekcióból áll: az első fele egy album-szerű rész, amit színes, mozgalmas, szó szerint színpadias képek gazdagítanak. A második pedig inkább lexikon-szerű, összesítve az elmúlt 10 év előadásait. Nekem grafikai szemszögből ez utóbbi a kedvencem, mert valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva vonzódom az ilyen jellegű száraz, irodai, táblázatos layout-okhoz. Ezt a két fejezetet igyekeztem stílusban is és nyomdailag is elkülöníteni, például a fotókkal teli részhez egy szép, fényesebb papírt választottunk, a másodikat pedig egy neutrális matt papírra printeltük, hogy taktilitásban is eltérjenek egymástól.
Mindenképpen azt szerettem volna, hogy legyen a könyvben egy olyan elem, illetve motívum, ami összefogja az egészet. Nyilván a zenével kapcsolatban mindenki egyből a különböző zenei jelekre asszociál, viszont semmi esetre sem szerettem volna vizuális klisékben gondolkodni. Ezért döntöttem végül a megdöntött ellipszis mellett – finoman utalva a hangjegy formájára –, amely majdnem az egész könyvet végigkíséri.
Tavaly a MOME-s diplomamunkád, a tacTiles is díjazott volt az ArtHungry-n, sőt idén ősszel a Magyar Formatervezési Díj tárlatán is kiállították a Hagyományok Házában. Hol áll most ez a projekt? Sikerült már esetleg az angol nyelvű adaptáció, ahogy tervezted? Mennyire használják azóta az oktatásban? Történt további előrelépés?
Azóta – az angol verzió fogalmainak tisztázásán kívül – nem tudtam kiemelten foglalkozni a fejlesztéssel, sajnos mindig háttérbe szorult az aktuális munkák miatt. Viszont most érkezett egy olyan lehetőség, amely segítségével anyagi befektetést is kaphat a projekt, és így később piacra kerülhet. Ez azonban még elég képlékeny, és ha össze is jön, mindenképp szükségem lesz egy jó csapatra a hatékonyság érdekében. Sok helyről kaptam már olyan visszajelzést, hogy ezt a projektet nem szabad veszni hagyni, és hogy van létjogosultsága az adott területen, éppen ezért nekem is az a célom, hogy ténylegesen életre kelthessem.
Jelenleg min dolgozol? Jövőbeni tervek?
Három-négy hazai és egy külföldi vállalkozásnak dolgozom szinte folyamatosan, de ezek mellett mindig befut valami új is, például most egy pályázaton veszek részt a MOME szervezésében. A jövővel kapcsolatban óvatos vagyok, de annyi talán elmondható, hogy a jelenlegi szabadúszó léten túl egy saját stúdió képe is formálódik a fejemben. A többi pedig már a jövő zenéje! (mosolyog)
Az Armel Opera Festival IO kiadvány az ArtHungry felületén ›
