10 nagyon ajánlott lemez a 10 éves Denovalitól
Idén 10 éves a német Denovali Records kiadó, amelynek figyelemre méltó, számos stílust felölelő katalógusából mi is többször kiemeltünk egyes darabokat. A feltörekvő, főleg a modern klasszikus, az ambient és az elektronikus zene világában forgó előadóik hallgatására bátorítunk mindenkit, most pedig az évforduló kapcsán 10 nagyon ajánlott lemezt szeretnénk kiemelni a kiadó repertoárjából!
A Denovali Records 2005 óta működik, és igen széles stílusspektrumból válogatja előadóit. A kezdetben még sokkal több poszt-rock/hard-rock lemez megjelentetése után később egyre több lehetőséghez jutottak az experimentális zene képviselői: előtérbe kerültek modern klasszikus zenészek, az ambient és a minimál elektronika világában alkotók vagy éppen a jazz művelői. Az albumok vizuális megjelenése és a csomagolás is a Denovali egyik védjegye, hiszen kiadványaik egytől egyig megnyerő dizájnmunkák (és nem egyszer vették alapul a magyar fotós, Andok Tamás képeit). Most nézzünk körbe, hogy melyik az a 10 album, amit kötelezően ajánlott darabként javaslunk nektek a lemezgyűjteményetekbe a kiadó 10. születésnapja kapcsán!
Blueneck: King Nine
A 2000-ben alakult brit Blueneck ügyesen egyensúlyozik a poszt-rock és az ambient vonalán, a többféle stílusban kalandozó, egyedi hangvételű lemezeiket (melyekből eddig öt jelent meg: Scars Of The Midwest, The Fallen Host, Repetitions, Epilogue, King Nine) pedig a szakma is elismeri. Miközben több független filmhez is szereztek már zenét, illetve számos tévésorozat hátterében is találkozhattunk dalaikkal, eddigi legnagyobb projektjük a legutóbbi albumuk, a King Nine volt, melyen több mint három évig dolgoztak. A 2012-es, az instrumentális zenei világban kalandozó Epilogue után ebben ismét Duncan Attwood vokálja kapja a főszerepet, amely sejtelmesen fonódik bele a markáns gitárszólamok uralta, de finom zongoradallamokkal is kiegészített zenei ötvözetbe.
Carlos Cipa: The Monarch And The Viceroy
A klasszikus zene kiválóságait idézi meg a német Carlos Cipa (akit már mi is bemutattunk), aki fiatal kora ellenére már több nívós anyagot jelentetett meg. Zenéjében folyamatosan megújul: első – az itt is ajánlott – albuma, a The Monarch And The Viceroy még pusztán csak a zongorára fókuszál, és csak ezt az egy hangszert megszólaltatva kalauzol el minket a klasszikus zongoradallamok világába. A barátnőjével, a szintén zenész Sophia Janival közös Relieve EP (lemezkritikánk) már szintet ugrott: a billentyűs hangszer itt két négykezes darabnak ad otthont, és itt már a zongora belseje és különféle részei is hangforrásokká válnak. A tavaly megjelent All Your Life You Walk pedig Cipa zeneszerzői zsenialitását mutatja: miközben megtartja a klasszikus hangvételt, ezúttal már legalább tíz másik hangszerrel (pl. glockenspiel, basszusgitár, marimba, sansula) is kiegészíti a fő dallamvonalat adó zongorát, amelyeket mind egymaga szólaltat meg.
Poppy Ackroyd: Escapement
A hegedű és a zongora tanult művelőjeként a brit Poppy Ackroyd (bemutatkozása itt) kezdetben csak e két hangszerre fókuszálva rögzítette első lemezét, az Escapementet. Igazi különlegességek kerültek ki kezei közül, hiszen minden, ami az albumom elhangzik, csak a hegedű vagy a zongora egyes részeit „felhasználva” kelt életre. Neki köszönhetően megismerhettük, mennyi potenciál rejtőzik a klasszikus „használati módokon” túl. Tavalyi, Feathers címűre keresztelt lemezén azonban ez már nem volt elég: csembaló, klavikord, harmonium, spinét és Su-A Lee csellójátéka immáron sokkal komplexebb módon egészíti ki a már eddig is alkalmazott zeneszerzési technikákat. Mi mégis az egyszerűbb, de annál megragadóbb Escapementet ajánlanánk elsőre a letisztult varázsa és újdonságként ható zeneisége miatt.
Greg Haines: Where We Were
A mára már legalább négy zenei projektben (The Alvaret Ensemble, Greg Gives Peter Space, The Group és a saját szólókarrier) aktív brit művész megdöbbentő sokoldalúságával tartja magán a szakma figyelmét. Greg Haines (akit már nálunk is megismerhettetek) kezdetben grandiózus zenei költeményekben gondolkozott, majd fokozatosan váltott át a zongorára, végül pedig a minimál elektronika berkeiben találta meg számítását. Legutóbbi, Where We Were című albuma – több kiadóváltás után – a Denovalinál jelent meg (amit mi ilyennek láttunk), így jó szívvel ajánlhatjuk nektek. Az afrikai zenei elemekre is emlékeztető motívumokat is magába foglaló, de főként a szintetizátorok lehengerlő erejére építő album egyszerre letisztult és kaotikus, bódító és kalandozó, amely bármilyen környezetben felejthetetlen zenei élménnyé avanzsálódik.
John Lemke: People Do
Dokumentumfilmek zeneszerzőjeként és a Poppy Ackroyd melletti háttérzenészkedés után néhány éve a saját útját kezdte el járni a német származású John Lemke. Bemutatkozása igazán meggyőzőre sikeredett: a People Do az elektronika irányvonalán maradva vegyít többféle hangszert (pl. hegedűt és szaxofont), nem spórolva a torzításokkal és a különböző effektekkel. A filmzenés múlt nyomait határozottan magán viselő lemez olyan zenei egyveleget kínál hallgatója számára, amely minden hangulathoz tökéletesen passzol.
Never Sol: Under Quiet
A főleg instrumentális zenei anyagokat kiadó Denovali tavaly egy cseh énekesnővel erősítette fedélzetét, így Never Sol (azaz Sara Vondráškova) náluk hozhatta ki debütáló lemezét, az Under Quietet (melyet így véleményeztünk). Ereje a különleges vokáljában rejlik, melyet hagyományos hangszerekkel kevert elektronika veszi körbe. Sokszínű zenei témák uralják az albumot, érzelmi skálák egészét felvonultatva, miközben teljesen magával ragad a femme fatale-os, egyben bohém világ.
Sebastian Plano: Impetus
Az argentin csellista (vele is beszélgettünk korábban) a melankolikus dallamvonulatok mestere. Bár elsődleges hangszere mellett a zongorával és a bandoneónnal is szoros kapcsolatban áll, a finom elektronika sem áll tőle távol. Mindkét lemeze, az Arrhythmical Part Of Hearts és az Impetus (lemezkritikánk) is jól reprezentálja erősségeit. Sebastian Plano szerzeményeire monumentális építkezés jellemző, érzelmes instrumentális pillanatokat és filmzenékre is emlékeztető motívumokat hagyva maga mögött. S miközben hatványozottan ajánljuk, hogy szánjatok időt a művész tavalyelőtti albumára, az Impetusra, várhatóan idén érkezik a folytatás, amelynek előfutárait, a közönség előtt felvett hanganyagokat már megtalálhatjuk a zenész hivatalos YouTube-csatornáján.
Hydras Dream: The Little Match Girl
Hans Christian Andersen szomorú meséjét, A kis gyufaárus lány történetét két svéd zenész ültette át a zene nyelvére. A 2013-as Ceremony c. albumával a szakma elismerését is kivívó Anna von Hausswolff, valamint a filmzeneszerzőként is ismert Matti Bye a Hydras Dream név mögött jelentette meg a The Little Match Girl c. lemezt. A művészek az ösztönöket és a spontaneitást tartották a zene kulcsának, így mindössze három nap alatt fel is vették a zenei anyagot, amely főleg improvizáción és repetitív elemeken alapul. Sötét és baljós hangulat szövi át a hangjegyeket, mintha egy kísértetjárta falu épületei között sétálnánk, magunk előtt látva a kis gyufaárus lány szellemét, akit megidéz az album sejtelmes miliője.
Federico Albanese: The Houseboat And The Moon
Az olasz modern klasszikus zenei körből Ludovico Einaudi mellett egyre többet hallat magáról Federico Albanese. A művész tavaly adta ki debütáló lemezét, a The Houseboat And The Moont (nekünk így tetszett) a Denovalinál, amelyen a zongora hangja az uralkodó motívum. Vonósok és saját készítésű hangszerek, valamint minimalista effektek veszik körbe, miközben a felvételhez használt régi magnetofonnak köszönhetően kihallhatóvá válnak a különféle zörejek. Bár főképp megmarad a modern klasszikus stílusvilág medrében, egyes szerzeményeivel túlmutat ezen, és minimalista módon sodor minket magával egy kellemes utazásra.
Birds of Passage: This Kindly Slumber
A Denovali „keze” egészen Új-Zélandig ért, amikor befogadta magához Alicia Merzet, aki Birds of Passage művésznév alatt alkot. Több lemezt és EP-t is megjelentetett már, mi pedig a tavalyi, This Kindly Slumber címűt ajánljuk most (ahogy korábban is). Az ambient ködös, torzított és tompított gitárok és zongora által kikövezett ösvényén Merz hangja mutatja nekünk az utat az egybefonódó dallamrengetegben. Körbelengi egyfajta rejtelmesség, amelyet a búgó vokál csak felerősít. Afféle univerzális háttérzene ez az album, amelyet bármikor elővehetünk a maga melankolikus, egyedi légkörrel bíró mivoltában.
Denovali Festival 2015
Nemcsak lemezkiadással foglalkoznak, hanem 2007 óta szerveznek koncerteket és fesztivált is: először Essenben tartották meg évente a Denovali Festivalt (korábban Denovali Swingfest néven ment), 2013-tól viszont Londonban és Berlinben is megszervezik a többnapos zenei rendezvényt. Itt nagyobb arányban vannak jelen a saját előadóik, de számos neves fellépővel (pl. a korábbi években Nils Frahm – aki épp nemrég járt nálunk -, Emika, Tim Hecker, A Winged Victory For The Sullen) is kiegészítik a programot. Idén néhány hónappal későbbre kerültek ezek a fesztiválok: a londoni május 23-24. között zajlott, de a berlini még csak most következik. Június 13-14-én a Radialsystem V épületében impozáns line-upot lát vendégül a kiadó. A szombati napon Nils Petter Molvaer és Moritz von Oswald, a tavaly a turnéja során éppen Budapest után balesetet szenvedő és ezért a 2014-es Denovali Festivalt kihagyó Hidden Orchestra, az ebből a formációból itt kilépve külön koncertet is adó Poppy Ackroyd, valamint Ricardo Donoso játszik. Vasárnap pedig a Forest Swords, Floex, a Denovali egyik frissebb „igazolása”, Ah! Kosmos és Witxes lép fel. A fesztiválról bővebb információt ezen a linken találtok!
Összeállította: Varju Kitti
