Úlfur Úlfur
„Vége van annak az időszaknak, hogy csak elsétálunk a problémák mellett” – Úlfur Úlfur-interjú
Az izlandi Úlfur Úlfur egyszer már megmutatta hazánkban, milyen szelek süvítenek a gejzírek országában, most pedig a pergő nyelvű tundrai ragadozók január 27-én visszatérnek, hogy a Dürer Kertben is megtapasztalhassuk, milyen, amikor – nevük jelentéséhez híven – farkasokként elszabadulnak. Az alábbi interjúból kiderül, hogy mi a pozitív velejárója annak, ha valaki az anyanyelvén ír dalokat, és a duó életfilozófiájával is megismerkedhetünk.
Úlfur Úlfur
Izlandiak vagytok, és anyanyelveteken írjátok, illetve adjátok elő dalaitokat. Mi a legnagyobb kihívása annak, hogy nem egy világnyelvvel járjátok Európát?
Azon kívül, hogy nem mindenki érti a szövegeinket, nem szembesülünk nehézségekkel. Sőt, inkább profitálunk belőle, hiszen érdekesen és különlegesen hat. Az európai turnék során a számok előtt egy-két szóban mindig elmondjuk, hogy miről szólnak az adott dalok. Ez általában elég az embereknek. A mi esetünkben a zene a közös nyelv, hiszen mindenki megérti a mély basszusokat és a groove-okat. Ám az elhivatott rajongóink Google-fordítóval megoldják ezt a gondot, hiszen a szövegeink fent vannak a neten. Ezt a megoldást imádjuk.
Sok európai előadó az angolt részesíti előnyben, ha a zenélésről van szó. Fontos számotokra, hogy képviseljétek az anyanyelveteket?
Nem különösebben. Inkább úgy fogalmaznék, hogy nekünk ez a természetes út. Emiatt ki tudunk tűnni a tömegből, és el tudjuk kápráztatni az embereket. Viszont, ahogyan azt már korábban is említettem, megvannak a hátrányai, hiszen ez egy dupla élű kard. Egy gyönyörű és kifinomult fegyver, aminek forgatását még mi is tanuljuk.
A zenekar leírásában hangsúlyoztátok, hogy fontos mindent megkérdőjelezni. Tudtok mondani egy példát a közelmúltból, ami nagyon kihozott a sodrotokból?
Hát igen, ez a leírás ránk vall. (nevet) Először is, a rendszer megb*szhatja magát! Hála istennek otthon eléggé jelen van a feminizmus. Az embereknek már elegük van ebből szexista társadalomból. Nemcsak otthon, hanem szerte a világban. Ugyebár a #metoo mozgalom során sok nő kiállt a mentális és fizikai erőszak ellen. Annak ellenére, hogy az erőszakot egy undorító dolognak tartom, nagyon örülök, hogy egy olyan korban élek, ahol az emberek, nők és férfiak egyaránt, kimondhatják: „Nem, ez k**vára nincs rendben!”
Vége van annak az időszaknak, hogy csak elsétálunk a problémák mellett.
Amikor megnéztem a Bróðir klipjét, ugyanezt a mentalitást éreztem. Mit akartatok megfogalmazni a klipben?
Amikor megjelenik egy új klipünk, az emberek elkezdik keresni a hátteres tartalmakat. Szerintem ezek inkább a dalokban rejlenek. Amikor készítünk egy ilyen videót, száz százalékos bizalmat adunk a rendezőnek. Szóval erre igazán ő tudna válaszolni. A klipet egyébként Magnús Leifsson rendezte, aki nemcsak Izland legjobb rendezője, hanem egy kiváló kosaras is.
A zenekar néhol úgy viselkedik, mint egy érzelmes tinédzser, máshol pedig mint egy tapasztalt, bölcs ember. Miként tudnak e szerepek egymás mellett érvényesülni?
Egy tini két dolgot tud csinálni: szórakozni és szenvedni. Egy bölcs ember pedig tisztában van az élet értelmével. A mi megfogalmazásunkban az élet arról szól, hogy szórakozzunk, és terjesszük a boldogságot. Viszont az élet szenvedéssel jár. Erről a témáról most nem is nagyon tudok beszélni, de mindenkit ösztönöznék arra, hogy keressen meg a koncerten, és dumáljunk az életről. Remélhetőleg nem csak a szenvedésről, hanem az élet egészéről.
Mit várhat tőletek a magyar közönség?
Szétszedjük a házat! Két csávóra, akik egészen Izlandról jönnek, és imádnak bulikban feleslegesen hosszú vicceket mesélni. Nyilván elfogult vagyok, de szerintem nagyon jók vagyunk abba, amit csinálunk. Szóval kedves olvasó, ha jól tudsz egy helyben állni, és szereted a különleges, nem mindennapi dolgokat, akkor az Isten is egymásnak teremtett minket!
