„Újratervezzük a nu metal műfaját a sztereotip macsó hősködés nélkül” – Rob Damiani (Don Broco)-interjú

A banda neve egy elég furcsa sztorihoz fűződik, amikor egy görögországi nyaraláson az egyik este a kórházban végezted. Mi is történt akkor pontosan, ami végül valahogy mégiscsak a Don Broco megalakulásához vezetett?

Akkor még nem teljesen ezek a srácok alkották a bandát és agyaltunk is már egy ideje, hogy mi legyen a nevünk. Azt hiszem a Thug Workout volt az egyetlen dal, amit aztán magunkkal vittünk a Don Broco-ba abból a korszakból. De visszatérve arra a kérdéses éjszakára, mindannyian nagyon részegek voltunk, és az egyik haverom úgy döntött, hogy egy klub mosdójában lerántja a nadrágom. Hozzá kell tennem, hogy ez egy koedukált mosdó volt, ami a most következő részleteket extrém kínossá teszi. Szóval lehajoltam, hogy felhúzzam, de sikerült megcsúsznom és bevernem a fejem, amivel rögtön ki is ütöttem magam.

Ott feküdtem pucéran és eszméletlenül a padlón, miközben elkezdett folyni a vér a fejemből. Amikor magamhoz tértem, láttam a horrort a barátaim arcán. Szerintem tényleg azt hitték, hogy nekem ennyi volt, de igazából csak egy kis agyrázkódásról volt szó. Club Sex-nek hívták a helyet, ahol kiütöttem magam, és ez lett a nevünk.

Ezt megtartottuk egy darabig, viszont azt éreztük, hogy kissé gátolja a kreatív szabadságunkat. Zseniális név volt parti számok gyártásához és a mai napig rengeteg ilyen jellegű szerzeményünk van, de ahhoz már nem igazán passzol, ha valami olyan érzelmeset és jelentőségteljeset akarsz kiadni, mint például a One True Prince.

A Bruce Willis és David Beckham referenciák eléggé egyértelművé teszik, hogy inspirációforrásként szeretitek előhúzni a gyerekkorotok popkulturális alakjait. Zene terén mit tartotok a legmeghatározóbb emlékeiteknek a ‘90-es évekből?

Azt gondolom hogy nagyon sok olyan műfajból merítünk inspirációt, amiért már gyerekként is odavoltunk. A legutóbbi albummal egyértelműen egy nehezebben emészthető hangzáshoz tértünk vissza, gyerekkorunk nu metal korszakának Linkin Park, Papa Roach, Limp Bizkit, Deftones, és Rage Against the Machine zenéihez. Amikor azok a bandák először megjelentek, akkor tényleg a műfaj pionírjainak érződtek, miközben valami nagyon frisset, nagyon újat hoztak létre. Gyakorlatilag lefektették a rap rock alapjait. Ez volt az első olyan experimentális korszak, amikor összehozták ezeket az eléggé különböző világokat. Hosszú ideig próbáltunk elhatárolódni attól a hangzásvilágtól, nem akartuk túlságosan kihangsúlyozni ezeket a túltelítődött elemeket.

Egy bizonyos ponton a nu metal volt a világ legnagyobb műfaja, ami elég durva, ha belegondolsz abba, hogy mennyire erőszakos. Lehet benne hallani pár kemény riffet vagy Fred Durst-ot, miközben épp fejek leszaggatásáról ordítozik. Emberek milliói hallgatták világszerte, mintha csak popzene lenne.

Így néhány éven belül szinte szitokszóvá vált ez az egész, mintha szóba hozni sem szabadna. Ezzel az albummal viszont azt mondtuk, hogy csesszétek meg, mi mégiscsak ezekre a formatív élményekre fogunk támaszkodni. Újratervezzük a nu metal műfaját a sztereotip macsó hősködés nélkül. Valószínűleg ez a beismerés különbözteti meg az Amazing Things-t minden korábbi lemezünktől. Persze nem akartuk azt sem, hogy teljesen nu metal legyen. Még így is leginkább Don Broco, minden más pedig csak az alap DNS-t módosítgatja.

Pontosan ezt érzem én is a stílusotok kapcsán, ahogy haladunk előre az időben, úgy lesztek ti is egyre eklektikusabbak. Lassan a műfajok keresztezésének mestereivé váltok, amit korántsem egyszerű dolog ízlésesen megoldani. Azt olvastam, hogy nagy N.E.R.D. rajongók vagytok. Ők például hogyan befolyásolták a hiphop és rock keveredéséhez való viszonyotokat?

Ők iszonyatosan meghatározóak voltak számunkra, ahogy hiphop formációként egy természetesebb rock irányba tolták a hangzásukat. Az első albumukat zenekar nélkül rögzítették és egy nagyon klasszikus értelemben vett hiphop anyag lett. Ezután volt egy jól sikerült jammelésük egy bandával, akiket aztán megkértek, hogy utólag egészítsék ki az albumot, ezzel egy teljesen új hangzásvilágot felfedezve. Imádtuk, hogy mennyire tökösnek hatott a végeredmény anélkül, hogy túlzottan próbálkoztak volna. Valahogy néha annyira kielégítő, amikor megjelenik két ilyen eltérő műfaj és a dal egyik szekciója organikusan átfordul valami egészen mássá. Pharrell zeneszerzőként és producerként is a világ egyik legjobbja. A mai napig vissza-vissza térünk azokhoz a korai N.E.R.D. lemezekhez. Nem mintha az újabbak nem lennének jók, de azok már valamennyire eltávolodtak a rock hangzástól és egy elektronikusabb útra terelődtek. Azt gondolom, hogy az az első album minden idők egyik legjobb lemeze.

Számotokra a Technology egy hatalmas mérföldkő volt, többek között a mainstream piacra való betörés és a főként élő koncertekre komponált dalok fókuszba helyezése miatt. Az Amazing Things is ennek a nézőpontnak a továbbgondolása lett volna? Mivel 2021-ben jelent meg, ezért természetesen felmerülhet a kérdés, hogy milyen szinten ihlette ezeket a dalokat a koncertek utáni sóvárgás.

Nem volt soha olyan célunk, hogy teljesen újrafogalmazzuk a Don Broco alapjait, hiába változunk folyamatosan. Volt egy nagyobb váltás az első és második lemez között. Aztán a harmadik album alkalmával éreztük igazán, hogy már élvezzük is játszani a számainakat. Persze jó érzés visszahallgatni őket, de valahogy a korábbiaknál nem volt meg ez az iszonyatosan felemelő koncerthangulat. Ebben az időszakban történt, hogy először turnéztunk Amerikában, illetve Európában és Ázsiában is több helyre eljutottunk.

Ezzel az albummal gyakorlatilag körbejártuk a világot, aztán jött a pandémia, és azt gondoltuk, hogy most aztán az emberek nyugis zenéket akarnak majd hallgatni otthon. Ugyanakkor volt bennünk egy megérzés, hogy mi van, ha így csak felgyűlik bennük a feszültség, amit legszívesebben kitombolnának magukból az első adandó alkalommal.

Végül a második opcióra tettük a voksunkat, ezzel egy minden korábbinál súlyosabb albumot létrehozva. Ez viszont teljes mértékben kifizetődött, a koncertjeink pedig intenzívebbek, mint valaha. Néha már kicsit túllövünk a célon, ezért is kellett egy-két lassabb számot visszahozni a setlistbe. Egy fesztiválon folyamatosan a tető fokán kell tartani a hangulatot, a saját fellépéseinken viszont megtehetjük, hogy játszadozunk kicsit az energiaszintekkel. Ezért került elő mostanában az Anaheim és a Nerve is.

Az Amazing Things megjelenésével egyidőben egy komplett dokumentumfilmnek megfelelő mennyiségű anyagot leforgattatok videónaplókból és főzőversenyekből, ami tulajdonképpen egy jópofa betekintést engedett a stúdiózós mindennapjaitokba. Te személyesen hogy élted meg ezt a folyamatot?

Számomra iszonatosan szórakoztató volt ott befejezni a számokat. Előtte leginkább Zoom-on írtunk, ami egyrészt nagyon repetitív volt, másrészt elég fárasztó is. Amikor elvonultunk stúdiózni, az volt az első alkalom, hogy hónapok után személyesen láthattuk egymást. Olyan volt, mintha egy nagy nyaraláson lennénk. A covid még mindig eléggé tombolt, ezért folyamatosan tesztelnünk kellett, miközben azért rendesen kiélveztük, hogy vidéken lóghatunk együtt a barátainkkal. Zoom-on csak egy bizonyos szintig tudsz elvinni egy dalt, szóval ott helyben fejeztük be és vettük fel őket.

Egy korábbi interjúban említetted már az „áthidaló dalok” fogalmát, amelyek koncepció szempontjából átvezetnek az egyik albumból a következőbe. Esetleg a saját munkásságodból ki tudnád emelni azokat a daloktak, amik ezt a funkciót töltötték be a lemezeitek közötti evolúciós folyamatban?

A Priorities-ről az Automatic-re egyértelműen a You Wanna Know volt az áthidaló dal. Ott éreztük, hogy valami frisset és és érdekeset fedeztünk fel. Ezután az Everybody vezetett a Technology létrejöttéhez, majd azt éreztem, hogy innen az Action vitt tovább bennünket. Azt a dalt konkrétan a két album között írtuk, valahogy egyszerre érződött nagyon másnak és illet bele a képbe. Jobban erősítette már a nu metal vonalat, amit mi is nagyon élveztünk, úgyhogy erre fűztük fel a további anyagokat.

Az utóbbi 10 évben elég következetesen, 3 évente jelentkeztetek mindig az új lemezzel, a tavaly megjelent meglehetősen bosszúszomjas Fingernails pedig egyértelművé tette, hogy már most készülőben van az új anyag. Publikus lehet már az, hogy milyen témákkal foglalkoztok a az új dalok esetében?

A Fingernails egy eléggé harag szülte szám, amit még az Amazing Things dalaival egyszerre írtunk.

Egyértelműen politikaibb hangvételű, akárcsak pár másik szám azon az albumon. Azt viszont nem szerettük volna, hogy elvesszen a lemez dalainak rengetegében, ezért be sem fejeztük még akkor, és inkább eltettük későbbre.

Ennek ellenére nem gondolom azt, hogy ez lenne a következőkben a legmeghatározóbb irány. Általában beletelik 5-6 dalba, mire ráérzünk a ritmusra és kialakul a pontos forma.

The band’s name is kind of linked to this weird story with a Greek holiday and you ending up at the hospital after a freak accident. What happened that mysterious night that marked the beginning of Don Broco?

We’ve been looking for a band name for a while at that point and this wasn’t quite our band yet. I think the only song that transferred over from that era was Thug Workout, which is an old fan favorite song of ours. But yeah, we were on this lads holiday. We were obviously all very drunk and it happened in a unisex toilet, which makes this story extra more embarrassing. So basically, my friend decided to pull my pants down. I went to pick them up and slipped over on the floor and knocked myself out.

So I’m just there, naked, passed out on the floor and my head just started bleeding and I remember waking up and seeing the horror on my friends’ faces because you know, blood travels a lot quicker in water. A little minor concussion, went to the hospital, had to spend a few days there. And the place, the club that I knocked myself out in was called Club Sex. So that became the name of the band.

We kept that name for a little while, but it kind of limited us in what kind of music we could write. Club Sex is a great name for party songs, which we do have a lot of, but if you want to do something a bit more emotional or meaningful, Club Sex just doesn’t sound right. Imagine playing One True Prince with a name like that.

With all the Bruce Willis and David Beckham references, it’s pretty clear that you like to draw inspiration from the pop cultural figures of your childhood. What were the most memorable musical acts from the ‘90s that perhaps still define your style today, even on a subconscious level?

I think we’ve drawn upon different elements and genres that we grew up listening to and enjoy now. With this latest album we definitely went back to the heavy music we really got into as kids, like the nu metal era of Linkin Park, Papa Roach, Limp Bizkit, Deftones and Rage Against the Machine. Those bands felt like a real pioneering force when they first came out. They were doing something super fresh, super new. I guess you could argue if that was the original kind of rap rock blueprint. That genre was the first experimental era where you had all these different sounds coming together. I think for a long time we kind of pushed those influences away from our sound a little bit. We didn’t want to embrace them too much. Like most genres, they get oversaturated.

At some point nu metal was the biggest genre in the world, which is crazy when you think about how aggressive it is. There’s some heavy rifts in there and Fred Durst screaming about ripping people’s heads off. Millions of people all around the world were listening to that as pop music.

So after a few years it kind of became something that was almost like a dirty word you can’t talk about. With this album we were like, screw that. We’re just going to lean into these influences, but reinvent them in a new way that feels appropriate to us without some of the stereotypical macho bravado that came with a lot of the nu metal acts. That’s probably the main turning point from our previous records. We didn’t want to be like, here’s a nu metal record. I like to think it’s still very Don Broco, but with those new sounds just forming the DNA.

I feel like your music is getting more eclectic and experimental as time passes by. You’re basically becoming the masters of blending genres, which isn’t always easy to do in a tasteful way. I heard you’re massive fans of N.E.R.D. Were they an important influence when it came to playing around with hip hop and rock?

Definitely. They were a super formative band for us. A hip hop group that also tapped into a natural rock sound. They actually wrote their first record without a band and it was more like a straight up kind of hip hop record. Then I think they jammed with a band and got them to play over everything and discovered this new sound from that. We just loved how badass it sounded without trying too hard. They created their own sound with that. Sometimes there is a really nice satisfaction when you’ve got two completely distinct genres and you’ve got one section of the song that just flips into something else. There’s something cool about that. Pharrell as a producer and a songwriter is just one of the all time greats. We still go back to the early N.E.R.D. records. I mean, the new ones are great too. They’ve obviously gone down less of the rock route now and way more electronic, but still that first album is probably one of my favorite albums of all time.

Technology was definitely a massive milestone for you in a lot of ways, in terms of mainstream success and also just being focused on creating music that was more consciously written for live shows. Do you think that Amazing Things was a continuation of that mindset? It was released in 2021, so it naturally occurred to me if those songs came from a place of starvation for live shows.

We weren’t set on completely rewriting everything about Don Broco, even though it’s always been an evolution. Our first record to our second, there was a big shift. Then on Technology, that was the first time we really enjoyed playing a lot of the songs. It’s great to listen to it back on record, but those previous records just didn’t have the same enjoyment as Technology. It was also the first time we played in America and more places in Europe and Asia. It took us to a lot of places around the world. Then when the pandemic happened and we thought people aren’t gonna want to listen to this right now. They’re probably in a mood to just put some easy listening music at home.

On the other hand, we had a feeling when this all ends people are gonna want to go out and just lose their shit. We kind of just doubled down on it and it probably ended up being an even heavier record because of that.We just wanted to create the best live shows for people who got all this frustration and energy to let loose.

It definitely paid off, these are probably the craziest shows we’ve ever played because the songs are so much heavier and energetic. Now, by the end of the show, we are just exhausted. It’s nice. This is the first tour where we started bringing back one or two slower songs in the set. It’s slightly different, because at a festival you feel like you need to keep the energy up the whole way. But when you’re doing your own show, you can bring in one or two slower moments, that’s why we’ve been playing Anaheim a few times and bringing back Nerve from our second album.

Around the time Amazing Things came out you technically released a full length documentary worth of diary entries and cooking competitions which gave us a fun little insight into those recording days. How was that experience from the inside?

It was the most fun writing experience we’ve ever had. Before that we’d written most of the songs on Zoom, which was super super repetitive and kind of exhausting being on a computer all day. So going into that studio was the first time we’d seen each other in months. It was like being on holiday, being out of the flat. It was back when Covid was still really strict, but we were doing all the testing and just enjoying the countryside being with our friends again. Because you can only take a song so far on Zoom, we were finishing the songs off and recording at the same time.

In a previous interview you used the term „bridge songs”, meaning there are always specific songs that define the next album or simply just connect the two. Do you think it would be possible to highlight those kinds of songs in your own catalogue, just the way one thing led to another?

You Wanna Know was definitely the bridge song from Priorities to Automatic, where we discovered something fresh and really exciting and instantly knew we were gonna take this in a certain direction. Then it was Everybody to Technology. From Technology it was probably Action. That was a song we wrote in-between albums, which felt different from Technology, but still kind of felt like it fit in. It had a bit more of that nu metal vibe and we enjoyed that so much. We were like, let’s just keep rolling with this.

You’ve pretty consistently released an album every 3 years and something’s obviously in the works already with Fingernails coming out last year, which is a pretty hardcore revenge song by the way. Are you allowed to tell us what sort of themes you are tapping into with the new songs?

Fingernails definitely came from a place of anger and we wrote most of that while we were still doing Amazing Things.

It’s definitely more political and I felt like we had a few songs that were quite like that on amazing things anyway, so we were excited about Fingernails. We didn’t want it to get lost within the album, so that’s why we ended up not finishing that and saving it for later.

But I don’t think I want to do that again on the next record. Normally it takes at least five or six songs to write to get into a rhythm and work out the exact shape it’s gonna be.

Don Broco Hivatalos | Instagram | Spotify

Címkék: amazing things, hip-hop, rap rock, n.e.r.d, pharell williams, nu metal, Rob Damiani, Don Broco