L2
STANC pályázat: „Nem tudsz nem trendkövető lenni, mert akkor lemaradsz”
Lakosi Krisztián és Lakosi Richárd ikertestvérek még az egyetemi évek alatt, az online portfóliózás aranykorában indították el grafikai stúdiójukat L² néven. Arculattervezési projektjeiknek gyakran része a csomagolástervezés, többek között dolgoztak már ruházati és divatkiegészítő márkák, illetve borászatok termékcsomagolásain is. Lépést tartanak a grafikai trendekkel és külföldi utazásaikon a boltok polcait úgy pásztázzák, mintha múzeumban járnának.
Mindketten a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szereztetek diplomát, a portfóliótokban már ebből az időszakból is találunk projekteket. Hogyan indítottátok el a stúdiótokat?
Lakosi Richárd: Szerencsére az MKE partner volt abban, hogy a megvalósult projektjeinket elismertessük szakmai feladatként, a piac is validált minket, így nem vártunk a diplomázásig a stúdióalapítással.
Lakosi Krisztián: Ekkoriban, 2014/2015 környékén volt az online portfóliózás – főleg a Behance – a csúcsán. Ha oda fel tudtál tölteni két-három jó projektet, akkor az hatással volt a következő megrendeléseidre. Nekünk egy egyetemi feladat feltöltése dobta meg tízezrekkel az elérésünket: a BME és az MKE együttműködésében egy fiktív múzeumhoz, a magyar Guggenheimhez terveztünk arculatot.
Lakosi Richárd: Ma már ez máshogy megy, polarizálódott a projektkommunikáció, sok különböző platformon kell egyszerre jelen lenni, és máshogy is fogyasztunk kreatív tartalmakat. Ugyancsak ezekben az években jött rá több hazai vállalkozás arra, hogy egy jó arculat, egy jó website nélkül nem lehet a piacon maradni. Nekünk ez ekkor egy szerencsés időszak volt, és adott annyi löketet az elején, hogy azóta organikusan jönnek a megrendelések.
Hogyan dolgoztok együtt, miként oszlanak meg a szakmai feladatok köztetek?
Lakosi Richárd: Speciális helyzet a miénk, hiszen ikertestvérek vagyunk, ezért a belső dinamikánk már régen kialakult és gördülékenyen tudunk együtt dolgozni.
Lakosi Krisztián: Felismertük, hogy ha egy kicsit diverzifikáljuk a tudásunkat, akkor hatékonyabbak tudunk lenni, de mindez természetesen alakult ki. Például én szoktam befotózni a projektjeinket és az online munkákat is általában én végzem, míg Ricsi a betűtervezésben van inkább otthon, illetve többet vállal a kommunikációból, a meetingekből.
A csomagolástervezés mennyire része a szakmai munkásságotoknak?
Lakosi Richárd: Mi elsősorban arculatokat tervezünk, a csomagolástervezés pedig leginkább ezek kapcsán, arculati hordozóként jelenik meg a munkáinkban. Például amikor egy hotelnek tervezünk arculatot, akkor a folyékonyszappan-adagoló és a szaunasó tégely csomagolásának megtervezése is a projekt része.
Van kedvenc termékcsomagolási kategóriátok? A portfóliótokban például több borhoz kapcsolódó csomagolásdesign-projektet is találunk…
Lakosi Richárd: A bor és a pezsgő valóban felülreprezentált, de ez leginkább a portfóliózás velejárója – olyan munkával fognak megkeresni, amiket csináltunk már korábban. Általánosságban a hazai boros termékcsomagolási projektek magas számának köze lehet ahhoz is, hogy itthon az ország méretéhez képest nagyon sok, nagyon jó borászat van. Mi azért is szeretjük, mert kézzelfogható a végeredmény és a tervezés maga is élményszerű, része a borvidék meglátogatása, a borkóstolás, ez mind ad egy érzelmi löketet. Például egy applikáció tervezésbe, amit jó eséllyel rövid időn belül átterveznek, mi kevésbé tudunk bevonódni.
Lakosi Krisztián: A csomagolástervezésen belül ez egy viszonylag egyszerűbb terület – a grafikán kívül egy jó papírválasztást és egy nyomdatechnikai eljárást igényel. Más termékcsomagolások (például terveztünk csomagolást az Axis Spectacles szemüvegmárkának is) már formatervezői, csomagolástechnológiai kérdéseket is felvetnek.
Tervezéskor mennyire figyeltek a környezettudatosságra?
Lakosi Krisztián: Amennyire lehet, ez felelősségünk is. Odafigyelünk rá, hogy amit tervezünk, az ne szemét legyen. Például egy névjegykártyát státusztárgyként pozícionáljuk. Egy 600 grammos dombornyomott kártyán látszik a kvalitás, jobban megbecsülik a partnerek is.
Hogyan látjátok a hazai termékcsomagolások alakulását az elmúlt években? Érzékelhetőek-e például trendek és ti hogyan viszonyultok hozzájuk?
Lakosi Richárd: Magyarországon az egy főre jutó profi grafikusok száma elég magas. Ez egy olyan piaci helyzetet eredményez, hogy nem tudsz nem trendkövető lenni, mert akkor lemaradsz. Mi utazásokkal szoktuk a látásmódunkat felfrissíteni. Közel áll hozzánk például a skandináv esztétika, és a dél-olasz, dél-spanyol hatások is elérnek minket.
Lakosi Krisztián: Itt még a konzerv-csomagolásokat is tervezői szemmel nézzük. Izgalmas látni, hogy a helyi közért vagy az eggyel magasabbra pozícionált helyi delikátok kínálata hogyan alakul csomagolástervek tekintetében.
Lakosi Richárd: Összességében látunk fejlődést a hazai piacon, minket is sok csomagolásfókuszú arculati munka talál meg. Például az a paradigmaváltás, ami a boroknál végigment, néhány éve a craft söröknél is megfigyelhető, és ugyanez történik a teáknál is, amiknek a kávécsomagolások mutatják most az utat az arculati igényesség és innováció felé.
Vannak kedvenc termékcsomagolásaitok?
Lakosi Krisztián: Sok kedvencünk van. Én az ausztrál Aesop szépségápolási termékek csomagolásait nagyon kedveljük, és a dán To Øl sörmárka csomagolásaihoz hasonlókat is nagyon szívesen látnánk a hazai boltok polcain. A Tangent nevű svéd márka csomagolásait és branding stratégiáját is nagyon szeretjük.
Vendégszerző: Viski Noémi
L² Hivatalos | Instagram | ArtHungry
Az interjú teljes változatát a hamarosan megjelenő STANC – Csomagolástervezés Magyarországon a XXI. században című művészeti albumban olvashatjátok.
STANC – csomagolástervezési pályázat
Nevezési határidő: 2023. október 20.
Stanc.art | Pályázati kiírás | Pályázati segédlet
