Stadionrock lesz a Black Rebel Motorcycle Club zenéje? – Hangosan gondolkozunk az új BRMC-albumról
Január 12-én jelent meg az amerikai rockzene legprogresszívebb és egyszerre leghagyományőrzőbb bandája, a Black Rebel Motorcycle Club új nagylemeze, Wrong Creatures címmel. A San Franciscóban alakult zenekar vajon a stadionrock útjára indul, vagy marad a relatíve kisebb közönség alt-garage-noise rockkal kísérletező kedvencének?
Előadó: Black Rebel Motorcycle Club
Album: Wrong Creatures
Kiadás éve: 2018
A huszadik évébe lépő Black Rebel Motorcycle Club, mely nevét A vad (The Wild One) című 1953-as film Marlon Brandójának motoros bandájától kölcsönözte, nehéz időszakon ment keresztül, mielőtt kihozta nyolcadik nagylemezét. A dobos Leah Shapiro betegsége, a fárasztó turnék – világszerte teltházas stadionkoncertek többek között – mind nagy nyomást helyeztek rájuk.
„…Az évek során egyre inkább felnézek a nálunk híresebb emberekre, akiknek sokkal több FaceTime típusú videós megjelenést kell produkálniuk, hogy eladják a dolgaikat. Mi ezekből relatíve keveset csinálunk a sikeres bandákhoz viszonyítva. Ugyanakkor mély benyomást tesznek rám. Fárasztó és teljesen más fajta művészet ezeket készíteni. Egy olyan művészeti forma és képességek összessége, amelyek szerintem bennünk nincsenek meg. Más munka, mint amit mi csinálunk” – mondta el Robert Levon Been a Nothing But Hope and Passionnek adott interjúban.
Ha az életmód nem is, zenéjük azonban észrevehetően a Coldplay kreatívabb időszakait idézi több helyen, akár az új lemezt felvezető DFF, akár az ezt követő Spook ritmusában veszünk el kicsit. A Haunt balladisztikus műfaját a BRMC tökéletesítette az évek során, az Echo pedig szégyenkezés nélkül merít a század eleji britpop vonal hangulatából. A lemez legizgalmasabb dala talán a Ninth Configuration, melyben a szinte már szörf-rockos indításból bontakozik ki a frusztrált, ugyanakkor meglepően megnyugtató, szintén balladisztikus atmoszféra.
A gitármegoldások többszöri hallgatás után is okoznak meglepetést, nem véletlenül jegyzi meg az NME is, hogy bár a lemez telített a „klasszikus BRMC és vintage hangulattal, mégis még mindig tele vannak ötletekkel”. Az első kislemezes Little Thing Gone Wild a legelső albumuk Whatever Happened to My Rock ‘n’ Roll-hangulatát idézi, az idei legfurcsább daluk pedig a Circus Bazooko lett, amelyet egy Hunter S. Thompson-regény ihletett.
Összességében bár az új lemez dalai stadionkoncert-barátabbak lettek, a Black Rebel Motorcycle Club mégis marad a saját, súlyos riffes stílusánál, és nem is akar bármilyen bejáratott karrierútvonalat bejárni.
„Nem érzem, hogy számunkra lenne bármilyen csúcspont. Nem gondolok a zenénkre átlagos karrierkifejezésekben, mert nem lehet. Úgy érzem, mindig túl közel vagyok ahhoz, ami éppen történik, és így nincs olyan rálátásom a dolgokra, amit bárkinek elmagyarázhatnék. Ebben a kis mikrobuborékban létezek a káosz fürtjein. Nem tudom, mi a fene zajlik… Valahogy minden egyszerre történik” – fejtette ki Leah érzékletesen, mintegy összefoglalva a BRMC lényegét és közönségéhez fűződő viszonyát. Nem tudjuk, mi alapján működik a dolog, de működik, és ahogy ezzel az új lemezzel is bebizonyították: van még helye a rockzenével való kísérletezésnek a kortárs zenei közegben is.
