Radiohead – The King of Limbs

A lemez eléggé megosztja mind a rajongókat, mind a kritikusokat. A Radioheadtől már mindenki egy kicsit többet vár, hangzásban mindenképpen. Leginkább Thom Yorke szólóprojektjéhez, a The Eraser-hez hasonlítható, mely 2006-ban jelent meg. Erőteljes repetatív alapok, elektronikus elemek színezik az új kiadványt. Mindössze nyolc felvételt tartalmaz, ami meglepő, hiszen elég sokáig nem jelentettek meg semmit a srácok. Az album első dala a Bloom, ami egy nyugodt kis zongoraintróval kezdődik, majd hirtelen átcsap egy elképesztően ideges rángatózásba: már-már széteső dobok, fel-felugró rövid basszus és jelzőhangok. Bevezetésnek megteszi.

Morning Mr. Magpie – A rángás nem ér véget, csak átalakul, mondhatnánk. A zongora szerepét átveszi a gitár, a dob továbbra is megbotránkoztatóan nehéz ütemet hoz. A basszusgitár kihallható csapkodása sem nyugtatja meg az embert. A szöveg a Radiohead-re jellemző módon erős, szuggesztív, akárcsak a zene: „You stole it all/Giveit back„. Relaxálásképpen a következő track, a Little by little megnyugtató basszuslépegetéssel kezdődik. A dal struktúrája egy új, erőteljesen átalakult country dalra emlékeztet. Nagyon visszafogott, rengeteg energia rejtőzik benne, elképzelhető, hogy ez egy nagyon erős koncertdal lesz a turnén. Ha kellőképpen megnyugodtunk, akkor itt az ideje visszatérni a lemez eleji állapotokhoz. A Feral kísérletezgetése stílusokat ránt egybe, van benne dubstep, britpop, drum ’n bass. A dal nagyon absztrakt, szinte túlvilági, szöveg nincs is benne, csak artikulálatlan Thom Yorke hangok. Következzen a lemez talán egyetlen igazán slágeres darabja: A Lotus Flower, amelyből klip is készült már, továbberősíti az egész rángatózást. A videóban mindez manifesztálódik is Yorke által. Philip Selway csodás ritmusokkal alapoz, a billentyű csavaros dallammal kíséri az erőteljesen megeffektelt éneket. A szövegre érdemes figyelni. Nagyon.

A Codex egy zongorára írt ballada. Nagyon szép, úsztatott dallam, szívverésszerű dob, az ének szintúgy hosszúra nyújtott. Ebben a dalban is hatalmas energia van, egészen felszabadító érzés kerülgetheti a hallgatót. „No one gets hurt, you are doing nothing wrong.” Kell ennél andalítóbb sor egy dalba?
A sok terhelő, elektronikus és úsztatott elem közé elrejtettek egy akusztikusabb dalt is. A Give up the Ghost hátterében végig ott ismétlődik a „don’t hurt me” sor, amely akár ijesztőnek is tűnhet, a zene felépítése mégis nagyon megnyugtató. Paradox érzések kerülgetik az embert.

A lemez zárása a Separator. A dobos továbbra is fantasztikus ütemeket hoz, a basszus a Radiohead-re jellemzően lépegetős és egyszerű. A dal eléggé szellemjárta, ráadásul még kísért minket az előző élmény is. A szövegben szerepel a következő sor: „if you think this is over then you are wrong”. Emiatt az egy sor miatt mitikus történetek keltek életre a különböző rajongói oldalakon, fórumokon, miszerint nemsokára jön a következő album. Ugyanolyan váratlanul, mint ez.

Meglátjuk.

Szerző: Máhr Dani