„Rá lehet fogni a zenénkre, hogy pszichidelikus, ugyanakkor sokkal több is annál” – TOY-interjú
A Joe Lean & The Jing Jang Jong romjain alakult TOY kraut-rockos, poszt-punkos, shoegaze-es zenét játszik, turnézott a The Horrorsszal és a Placebóval, pár napja pedig Budapestre is eljutott – mi előtte beszélgettünk Tom Dougall frontemberrel arról, milyen zenét szeretett tizennégy évesen, miért adják ki a legtöbb dolgukat bakeliten is és hogy miért jött olyan gyorsan a második albumuk.
Hogy állt össze a TOY tagsága? Korábbról ismertétek már egymást?
Tom: Domot (Dominic O’Dair, a banda gitárosa – a szerk.) és Pandát (Maxim Barron, a banda basszusgitárosa – a szerk.) már jó ideje ismertem, egy gimnáziumba jártunk, sokat lógtunk együtt. Charlie-val (Salvidge, a banda dobosa – a szerk.) is gyakran összefutottunk. Aztán úgy tizennyolc éves korunkban mindannyian Londonba költöztünk, és a többi már történelem. (nevet)
A zenekar megalakulásakor milyen zenekarok hatottak rátok?
Tom: Hu, jó kérdés. Iggy Pop & The Stooges, The Rolling Stones, Can, Stereolab, ezek jutnak hirtelen eszembe. Elég sok mindent hallgattunk.
Hogyan jött a Heavenly kiadóhoz való szerződés?
Tom: Jeff (Barrett, a kiadó alapítója – a szerk.) eljött az egyik legelső koncertünkre, és tetszett neki, amit hallott. Ő egy remek ember, nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, nagyon megtisztelőnek éreztük, amikor lemezszerződést ajánlott nekünk.
A Join The Dots alig egy évvel az első album (TOY) után érkezett. Szándékosan adtátok ki ilyen hamar, vagy csak így jött?
Tom: Rájöttünk, hogy rengeteg számunk van. (nevet) De tényleg, az első album után nem álltunk le az új számok írásával, ráadásul sokkal jobban tisztában voltunk már a lehetőségeinkkel, hogy mit hogyan szeretnénk megvalósítani, mit hogyan csináljunk.
Egyáltalán nem tűnt furcsának, hogy az első album után nem olyan sokkal már érkezett a második.
A Join The Dots csakúgy, mint a legtöbb egyéb kiadványotok, megjelent bakeliten is. Úgy látszik, van egyfajta vonzalmatok a „retró” dolgok iránt – mind hanghordozók, mind zene terén.
Tom: Abszolút. A bakelit még mindig a legjobb választás hanghordozók terén, mi is vásárolunk még, így természetes, hogy azon is megjelentetjük a dolgainkat. Ráadásul nagyon sok rajongónk hozzánk hasonlóan gondolkodik, ők is rajonganak a bakelitért.
Sokak szerint jelenleg virágzik egy úgynevezett neo-pszichidelikus zenei szcéna az olyan bandáknak köszönhetően, mint a Pond vagy a Tame Impala. Te mit gondolsz erről? Szerinted a TOY is beleillik ebbe a „vonulatba”?
Tom: Nem, nem igazán. Hallgatjuk és szeretjük is a felsorolt bandákat, és persze rá lehet fogni a zenénkre, hogy pszichidelikus, ugyanakkor sokkal több is annál. Rengeteg zene hatott ránk, rengeteg fajta stílus keveredik a számainkban, így nem intézném el annyival, hogy neo-pszichidelikus.
Interjú: Kollár Bálint
