Phenom’enális szerkesztők nyári kedvencei: Csóka Ági
Úgy tartja a mondás, hogy az idő múltával egyre gyorsabban repülnek a napok, és ez a fizikai törvény hatványozottan érvényesül, ha az ember még jól is érzi magát. Ennek megfelelően ez a nyár két és fél szempillantás alatt eltelt, de legalább a dolgos (…) hétköznapokon túl akadtak benne élőzenével teli hétvégék és fesztiválok is, úgyhogy panaszra semmi ok. A sok-sok koncerten túl ettől a tíz számtól volt leginkább hangos az idei nyaram.
Twin Peaks – Dance Through It
Csináltam nemrég egy dallistát kifejezetten panelnyárban ventilátor előtti otthontáncoláshoz, sokáig csak ez az egy szám volt rajta egymás után nyolcszor – soha senkinek nem kívánok ennél rosszabb lejátszási listát.
The Qualitons – Green to Yellow
Márti, a zenekarunk (Disco Nap) gitárosa még tavaly decemberben részt vett egy produceri workshopon, ahol ezt a számot rögzítették és mixelték (ő is tapsol a felvételen!). Még év elején mutatta meg a készterméket, ez kellett ahhoz, hogy teljesen rákattanjak a The Qualitons-ra; azóta is rendszeresen rácsodálkozom, hogy mennyire jó zenét csinálnak (amit persze már nyilván mindenki rég tud, de a későn érőknek a KEXP-s szereplés is segített).
The Black Keys – Go
Az idei albumával a The Black Keys nagyjából visszatért a gyökerekhez, és mintha megint érezni lehetne a zenéjében azt a lendületet, amely anno kiemelte a srácokat a langyos indie-rock slágerek tengeréből. A Gót hallgatva újra tetterős huszonkét évesnek érzem magam, ami valljuk be, elég jó lelkiállapot, különösen huszonkettőn bőven túl.
TVAM – Porsche Majeure
BKV-zni csúcsforgalomban, különösen nyáron heroikus, sokszor drámai küldetésnek tűnik, melybe könnyen belebukhat a legnagyobb hős is. A túlélést elősegítheti a megfelelő soundtrack, például ez a poszt-apokaliptikus sivatagon lassított felvételben sétálós hangulatot idéző szám, ami olyan vadvidékeken, mint a Blaha aluljáró, is segít magabiztosabban átsuhanni.
The Murlocs – Manic Candid Episode
Habár mindörökké kedvenc zenekarom, a King Gizzard & the Lizard Wizard legújabb nyári albumáért nem tudok annyira rajongani mint az összes eddigi munkásságáért, de a banda egyik vadhajtása, a The Murlocs idén lopta be igazán magát a szívembe, és a legfrissebb lemeze számomra egyelőre az év első és egyetlen 10/10-es albuma.
Allah Las – In The Air
Az Allah Las zenéje azokat az idilli időket idézi, amikor a hetvenes években egy nyitott tetejű autóval suhantunk át Amerikán, a szabadság szele lobogtatta hajunk, és az égvilágon semmi sem nyomasztotta a szívünk.
Death Valley Girls – Dream Cleaver
A Death Valley Girls zenéje azokat az idilli időket idézi, amikor a kilencvenes években a lányokkal deszkáztunk Venice Beach-en, miközben végtelen örömmel és bizakodással töltött el minket a tudat, hogy már olyan idők járnak, amikor egyre több nő csinál hangos-zajos gitárzenét.
Fidlar – xanny (Billie Eilish cover)
Már legalább három hónapja tudom, ki az a Billie Eilish, de legelőször akkor hallgattam meg egy számát, amikor a Fidlar feldolgozta tőle a xanny-t. Nagyjából értem már, miért olyan gigameganépszerű, de azért Fidlar-tálalásban szerintem még mindig minden jobb.
Miley Cyrus – Slide Away
Nem tudok mit hozzáfűzni, ez egy nagyon jó dal, amit mostantól a világ végezetéig minden (saját és nem saját) szakításnál loopolva fogok hallgatni.
AI Lover – Mark E. Moon
Azok, akik elsősorban gitárzenén, azon belül is pszichedelikus rockon élnek, de szeretnének nyitni az elektronikus műfajok felé, tökéletes kapudrogra találhatnak AI Lover zenéjében (és valószínűleg fordítva is működik a képlet).
