PHENOM’ TOP 2018: A legjobb külföldi lemezek

Miles Kane
Coup de Grace

Miles Kane a nyár végén adta ki nyolcadik, Coup de Grace néven futó stúdióalbumát, amelynek címe lényegében annyit tesz: kegyelemdöfés. A hallgatókra is hasonlóan katartikus élmény vár a lemez döbbenetes zenei eklektikussága miatt, amellyel a brit indie zenésznek sikerült a 2016-os Everything You’ve Come to Expect korongnál is mélyebbre ásnia. A hanganyag összességében egy kalandos, műfaját tekintve gazdag repertoárt vonultat fel, kiemelve Cry On My Guitar korai kiteljesedését, amely hitelesen rekonstruálja egy neo-glam T. Rex könnyed, mégis hatásos hangzásvilágát. Persze éppúgy kijár a gyönyörből azoknak is, akik inkább egy összebújós, Killing The Joke-fajta klasszikus, brit melankóliára vágynak, vagy éppen egy elemi garázsrock melódiának adnák át magukat a Silverscreen által.

Dal, ami nagyot szólt: Cry On My Guitar