PHENOM’ TOP 2017: A modern klasszikusok

A szerkesztőségi kedvenc hazai és külföldi lemezes listák után egy szubjektív válogatást szeretnék hozzátenni 2017-hez – azzal a csavarral, hogy ezúttal elsősorban a modern klasszikus stílus képviselőinek munkáira irányítjuk a figyelmet. A zongorát vagy a vonósokat előszeretettel használó, a klasszikus elődöket megidéző vagy éppen teljesen újraértelmező, a minimál és az ambient műfajaival is barátkozó előadók kitettek magukért 2017-ben, melyek közül most húsz album foglalja össze ezt a fajta művészetet.

Azon senki se lepődjön meg, hogy ezekben a körökben a szálak és a kollaborációk gyakran összeérnek, de ezeknek köszönhetően állhat most itt ezen kiváló lemezek egész sora. A lista szinte egymás után egybefűzhető e sok kapcsolatnak hála, és bár a kortárs modern klasszikus szcéna legismertebb alakjai, Nils Frahm és Ólafur Arnalds lemezek tekintetében igazolt távollévők (előbbi kétévnyi stúdióépítés után januárban jön új albummal, utóbbi pedig már megkapta a maga helyét a szerkesztőségi listán), nevük végigkíséri a következő előadók történetét.