Phenom’ TOP 2012 – Az év albumai
2012-ben egy világ hódolt be az esetlen szilikonszájból dívává pumpált Lana Del Reynek, a Chromatics új albumát rongyosra pörgette még Karl Lagerfeld is, a Yeasayer visszatérését ovációval fogadtuk, de Grimes és a semmiből jött Alt-J bemutatkozásától is dobtunk egy hátast. Összegezve tehát az Óévet, itt állnak sorban szerkesztőségünk idei befutó lemezei – azok, amiket mi értékeltünk a legjobbra.
10. Friends – Manifest
A Pitchfork által teljesen jogtalanul lehúzott majdnem-csajbanda szexi popzenéjükkel sokakat levettek ez évben a lábukról. Amellett, hogy a Manifest című albumuk könnyen fogyasztható, olyan grúvokkal operál, hogy muszáj rá valamilyen végtagmozgást végezni. Ügyesen ugrálgatnak a stílusok között, asszimilálva a ’70-es évek funkját, vagy a Cocteau Twins álmodozó popját. Bár az albumon vannak olyan dalok, amik üresen szólnak, de nagy a valószínűsége, hogy párat közülük mégis sokszor hallani fogunk egy partyban, vagy a barátunk barátjának házibulijában.
9. Cat Power – Sun
A drámai kiborulásairól híres Chan Marshall, azaz Cat Power kilencedik nagylemeze az énekes-dalszerző újjászületéseként is felfogható. A négy év után megjelentetett szomorkás album titka a Marshallból áradó bölcsesség. Ez egy életigenlő album, még a maga szentimentális és néhol fájdalmasan keserű hangulatában is.
8. Ariel Pink’s Haunted Graffiti- Mature Themes
Kétségtelenül 2012 egyik legfurcsább lemezéről van szó, 2012 egyik legfurcsább emberétől. Ariel Pink egy érdekes szerzet, ez az album pedig telis tele van humoros, ironikus dalokkal. Vagyis te azt hiszed, ironikusak, közben meg lehet, hogy tök komolyan gondolta. És pont ez a legjobb benne: Ariel Pink annyira kiszámíthatatlan, hogy sosem tudhatod, mi következik. Még a huszadik meghallgatás után sem.
7. Santigold- Master of My Make-Believe
A tavasz egyik legüdébb színfoltja volt a Santogoldból átalakult Santigold második nagylemeze. Végtelenül szórakoztató szövegek és pörgős dallamok jellemzik. Seggrázós lemez a legjavából. Színes, bohém, könnyen dúdolható slágerparádé, és bár az album egésze így fél év távlatából már nem tűnik maradéktalanul időtállónak, mégis fel-felbukkan sok év végi összesítésben. Mi csíptük ezt a nagyszájú nőszemélyt, de nagyon!
6. Grimes- Visions
A Hype Machine szerint idén a Grimes művésznév mögött megbúvó bájos és különc Claire Boucher volt a zenebloggerek kedvence. Nem is csoda, hiszen a nagy áttörést meghozó harmadik nagylemez dream-popos elektronikája hol fülbemászó, hol durva: pont olyan, mint az egyszer végtelenül cuki, máskor pedig elmondhatatlanul bizarr Grimes maga. Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb előadója, aki úgy ugrál a stílusok és hangulatok közt dalról dalra, amilyen gyakran a hajszínét váltogatja. Bátor, de bejött!
5. Efterklang – Piramida
A dán trió idén egy egészen különleges lemezzel jelentkezett: diszkográfiájuk negyedik darabját, a Piramidát egy elhagyatott szovjet szellemvárosban készítették elő, ahol minden létező dologból előcsalogatott hangmintákat rögzítettek, majd építették bele azokat a szerzeményeikbe (interjúnk itt olvasható). A végeredmény egy melankolikus dalcsokor, amely – bármennyire is nyálasan hangzik, de – képes a lélek legmélyebb bugyraiba is utat találni. A változatos hangminták, a harmonikus zenei körítés a letisztult vokálokkal körülölelve olyan gyönyörű egyveleget ad ki, amely méltán emeli ezt a lemezt az idei legjobbak közé.
4. Lana Del Rey – Born To Die
Az amerikai álmot megtestesítő Lizzy Grant idén a szemünk láttára fejlődött suta kollagénes kislányból igazi ellenállhatatlan dívává. A hivatalos bemutatkozását folyamatos kiadatlan demók, majd az év vége felé egy komplett új EP követte. A keserédes, fülbemászó dallamok, és a művészi, monumentális videoklipek az év legelejétől a legvégéig biztosították, hogy Del Rey kisasszony szóbeszéd tárgya legyen.
3. Alt-J – An Awesome Wave
Ha a legmenőbb zenekarokat is listára kéne állítanunk, akkor dobogósunk egyöntetűen az aktuális menő brit és nemzetközi art-pop zenekar, az Alt-J lenne. Az intellektuális zenekarként is címkézett banda jelzője sem véletlen, a srácok mind Cambridge egyetemi városából jöttek, majd az An Awesome Wave című bemutatkozó lemezükkel 2012 leghangosabb befutói, és a Mercury Prize tulajdonosai lettek. Hogy mindezt hogyan? Gitárpop, elektronikus zenei alapok, folkos elemek, kicsi funk, és kicsi R&B-motívumok, amiből egy előremutató, izgalmas, kísérletező hangzás- és ritmusvilág röpítette őket magasra.
2. Yeasayer – Fragnant World
Az év egyik legjobb lemezét produkálta a Yeasayer, ami azért is meglepő, mert az előző kettőbe rengeteg helyen bele lehetett kötni, még akkor is, ha voltak rajtuk hatalmas slágerek. A fiúk most bebizonyították, hogy remek dalokat tudnak írni, méghozzá egymás után tizenegyet. Minden egyes számban van valami hihetetlenül különleges, egyik sem okoz csalódást, és érdekes módon hullámvölgyek sincsenek az albumon, hanem szépen egyenletesen haladnak előre, hangról-hangra. A szövegviláguknak történetei és mondanivalói vannak, amiket széteffektezett popköntösbe bújtattak, lefaragva a giccset és a felesleget, hogy pont elérje a kívánt hatást: a hallgató behálózását.
1. Chromatics- Kill For Love
A Chromatics dicsősége elsősorban a Glass Candy együttest és az Italians Do It Better kiadót vezető Johnny Jewel érdeme, aki zenekarával a Drive! – Gázt! mozi kasszasikerének zenei hátterét álmodta meg. A Night Drive lemez után szinte alig vártuk, hogy a formáció új albumával is előrukkoljon, de a várakozások minden képzeletünket felülmúlta. A Kill For Love – amellett, hogy szerkesztőink által legtöbbet hallgatott lemez lett – a listákat is meghódította. Ruth Radelet énekesnő hűvös hangja, Adam Miller mesteri gitárjátékai, Nat Walker a dobszekcióból és persze Johhny Jewel a vezérlőből az intelligens szintipop, az italodiszkó és a nyolcvanas évekbeli szintis new wave-et keverte fel a post-punk reviváljával, ami 17 trekken keresztül még Karl Lagerfeldet és a Chanel divatházat is letaglózta.
Összeállította: Biczó Andrea, Varju Kitti, Slajkó Anett, Morvai Zsolt, Hering András
