Sofi Tukker
„Összemosódnak a különböző zenei ösztöneink” – Sofi Tukker-interjú
Idén Magyarországon koncertezett volna a Sofi Tukker, Sophie Hawley-Weld és Tucker Halpern két Grammy-díjra is jelölt duója. Hallhattuk már őket többek között Apple-reklámban, FIFA-játékban, Az ifjú pápa című sorozatban meg a Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) név alatt futó mozifilmben is, május 4-én pedig a Budapest Parkban láthattuk volna őket élőben, ám sajnos a járvány miatt erről le kellett mondanunk. Azonban még az elmaradó fellépés híre előtt készítettünk velük egy interjút.
Különböző zenei irányzatok felől érkeztek. Miként találtátok meg az egyensúlyt a Tucker-féle elektronikus és a Sophie-hoz közel álló akusztikus műfaj között?
Sophie Hawley-Weld: Nem agyalunk ezen, csak beletesszük a zenébe önmagunkat, így az a kettőnk tökéletes, szerves kombinációja lesz. Ez automatikusan történik. Stúdiózás közben összemosódnak az amúgy különböző zenei ösztöneink.
A dalszövegeitek gyakran portugálul vannak, a művészi világotokban is megjelenik a brazil légkör. Miként hat rátok a brazil kultúra?
S. H.-W.: Nagyon!
Már az első brazíliai utam során is végtelenül otthon éreztem magam ott. Tetszik az emberek habitusa, élethez való hozzáállása, és ez a benyomás a zenei világomra is hatással van.
Náluk a zene a mindennapok része, ráadásul a braziloknak elképesztő ritmusérzéke van. Nagyon forró természetű emberek alkotják a nemzetet, a nyelvüket pedig mind közül a legszebbnek tartom a világon. Emellett a trópusi környezet is nagyon inspiráló számomra.
2014 óta zenéltek együtt, ez idő alatt miként változtatok egymás hatására?
S. H.-W.: Állandóan hatunk egymásra. Sok tekintetben fejlődtünk, mióta közel kerültünk egymáshoz, mivel nemcsak szakmailag vagyunk partnerek, hanem kialakult köztünk egy mély barátság is. Munka terén állandóan inspirál, hogy Tucker milyen komolyan veszi a dolgokat, és milyen okosan áll hozzá bizonyos helyzetekhez. Ugyanakkor általa lazábban fogom fel magát az életet.
Tucker Halpern: Rengeteg mindent tanultam Sophie-tól, de a legfontosabb leckét talán azáltal adta, hogy megmutatta, miért érdemes sokkal tudatosabbnak és érzékenyebbnek lenni. Ő elképesztő, mindig a legjobbat akarja a világnak és a körülötte lévő embereknek.
Mi a kedvenc közös sztoritok, amit sosem fogtok elfelejteni?
T. H.: Több ilyen is van, például az egyik berlini koncertünk, amelynek során valaki beleborította a sörét a hangvezérlőbe, ami kilőtte a hangtechnikát, és teljes csönd állt be. Viszont színpadon maradtunk, mert nem szerettük volna, hogy bárki is hazamenjen. Elkezdtük a dalokat a cappellában énekelni a közönséggel, ami olyan jól bevált, hogy fél órán keresztül csináltuk, addig, amíg visszajött a hang a színpadon.
Hogy tudjátok megőrizni a zenei és lelki szabadságotokat?
S. H.-W.: Nem könnyű, és mindenkinek más út járható ilyen szempontból.
Nekünk az adja meg a szabadságot, hogy szeretjük azt, ahogy dolgozunk és létezünk. Tudjuk, hogy nap mint nap számíthatunk egymásra minden szempontból nemcsak a munka terén, hanem a magánéletünkben is.
A kevésbé jó napjainkon is felhívhatjuk egymást. Fantasztikusan jó érzés, hogy olyan barátként állunk egymás mellett, akik partnerek az ünneplésben, és képesek kihúzni a másikat a mély pillanatokból is.
Miért létfeltétel számotokra a zenélés?
T. H.: Mindenekelőtt azért, mert életörömöt ad nekünk. Imádom, hogy olyan valamiben csinálhatunk karriert, ami ennyire közel áll hozzánk. Nekem személy szerint azért is jelent sokat, mert a korábbi, kosaras pályafutásomnak egy betegség vetett véget, és gondolni se mertem arra, hogy elég szerencsés lehetek ahhoz, hogy találjak valamit, ami ugyanolyan sokat tud adni számomra, mint az emberek ezrei előtt játszott meccsek.
Mit csináltok, amikor épp nem zenéléssel foglalkoztok?
S. H.-W.: Szeretünk kint lenni a természetben, edzeni – én például jógázni a barátaimmal. Még ha nem is zenét készítünk, imádunk alkotó emberek között lenni. Mindig nagyon feltölt minket a kreatív légkör.
Mire szeretnétek bátorítani az embereket?
S. H.-W.:
Arra, hogy merjenek szabadon önmaguk lenni, és tapasztalják meg az örömöt, a szeretetet és a valódi kapcsolódásokat az életükben. Ne hagyják, hogy a félelem az útjukba álljon.
Egyébként a napokban jött ki a Gorgon City-vel közös House Arrest, amelyről az alább is linkelt YouTube-videónál a következő kommentet osztotta meg a Sofi Tukker:
Nehéz és rendkívüli hónapokon vagyunk túl. Ezen az időszakon a mindennapos élő DJ-zéseink segítettek át minket, a House Arrest pedig időközben a himnuszunkká vált. Ahogy Tucker (túl gyakran) mondani szokta, a karantén házi őrizetében csak magunkat kell visszafognunk, a jókedvet nem! Ez a dal valami olyasmi, amire egészen idáig összpontosíthattunk, és reméljük, mások is épp annyira várták, amennyire mi. Egy álom volt együtt dolgozni rajta a Gorgon City-vel.
