„Olyan ez, mint valami függőség” – KATE BOY-interjú
Azoknak, akik kedvelik a svéd zene sajátos hangzását, egész biztosan nem kell bemutatni a KATE BOY formációját, azaz az ausztrál Kate Akhurstöt és a stockholmi Markus Dextegent. Northern Lights című dalukat 2012-ben kislemezként adták ki, de a folytatásra várni kellett. Végül tavaly novemberben jelent meg ONE című debütáló albumuk, azóta pedig különleges, futurisztikus zenéjük meghódította az amerikai és az európai közönséget is. Budapesten április 19-én lépnek fel a phenom’enon magazin 6. születésnapjának vendégeként – ennek kapcsán beszélgettünk velük.
Olvastam, hogy pár közös barátotokon keresztül találkoztatok, amikor Kate Stockholmba látogatott. Mikor vetődött fel a közös munka ötlete?
A különleges kapocs kettőnk közt annyira gyorsan felfedezhető volt, hogy már aznap este elkezdtünk közösen dalokat írni, rájöttünk, hogy zenei értelemben vett lelkitársak vagyunk. Megszoktuk már, hogy milyen a munka más művészekkel, hiszen mindketten dalszerzőkként és producerekként is dolgoztunk, szóval már több száz különböző előadóval írtunk együtt, de ilyesmit még nem tapasztaltunk.
A közös munka ráébresztett minket, hogy a köztünk lévő kapocs által egy nagyon ritka és egyedi formáját találtuk meg az önkifejezésnek.
Azóta már mögöttetek van egy amerikai turné és az európai koncertjeitek nagy része. Volt valami feltűnő különbség a kettő közt? Hol volt a legjobb fellépni?
Mindenhol más kicsit, a különböző kultúrák különbözőféleképpen nyomják rá a bélyegét egy-egy koncertre. Mindezeket átélni – ez a kedvencünk a turnézásban. Mindig találkoztunk valami meglepővel vagy váratlannal, legyenek azok új barátok a koncert után, vagy egy elképesztő helyi fogás kipróbálása. Eddig a kedvenceink például Mexikóváros, New York, London és Barcelona, de Amszterdam és Berlin is nagyon tetszett, túl hosszú lenne a lista! Egyszer játszottunk Hvar szigetén Horvátországban, az pedig egész biztosan az egyik leggyönyörűbb hely volt, ahol valaha felléptünk!
Mivel online debütáltunk, ezért a zenénk a világ minden pontján egyszerre tudott megjelenni. Debütálás után viszont az első nagy lehetőségünk egy amerikai turné volt, ezért az amerikai közönségünk kicsit más, hiszen egy részük már a kezdetek óta támogat minket.
A zene vizuális megjelenítése nagyon fontos szerepet játszik nálatok, nemcsak a dalokhoz készült klipekben, de az együttes arculatát tekintve is. Honnan jönnek a videók ötletei, milyen csapattal dolgoztok együtt?
Az inspirációink a legkülönbözőbb helyekről jönnek, de általánosságban elmondható, hogy főként a monokróm, minimalista esztétika vonz minket. Szeretünk különféle ellentétes világokkal játszani: keressük a kontrasztot, a dinamikát, és azokat a helyzeteket, ahol nekünk kell megtalálni az egyensúlyt két ellentétes világ közt.
Így van, hogy a valóst igyekszünk szürreálissá tenni, de olyan is volt már, hogy a gépit próbáltuk humanizálni.
Folyamatosan dolgozunk az együttes vizuális megjelenésén, pont úgy, ahogyan a zenei oldalon vagy a turnék leszervezésén is, hiszen ez ugyanolyan fontos eleme a munkánknak, szeretjük állandóan fejleszteni. A csapatunk tekintetében pedig: a legtöbb videót saját magunk rendezzük és forgatjuk le, mellette pedig mindig keresünk olyanokat, akikkel szívesen együttműködnénk. Így találtunk rá Lee Griggsre is (aki az első albumunk borítóját tervezte); órákon át keresgéltünk az interneten, mire meglett.
A svéd pop pár év alatt az egész világon népszerű lett: elsőként a Peter Bjorn & John, aztán Lykke Li, Tove Lo, Eric Saade, az Icona Pop, a NONONO és így tovább. Mit gondoltok erről a jelenségről? Gondoljátok, hogy ez alá a címke alá tartoztok ti is? Kate, te mit hoztál magaddal az ausztrál indie szcénának köszönhetően?
Nagyon örülünk, hogy Svédország ilyen jó hírnévvel rendelkezik a zenéje miatt! A címke pedig egyáltalán nem zavar minket, valakik egyszerűen csak szeretnek minden hasonló hangzású dolgot berakni egy nagy pop esernyő alá. Az Icona Pop és Tove Lo is a barátaink, tavaly például újragondoltuk Tove egy számát remixként, amit mind nagyon élveztünk. Stockholm elég kis város, mindenki támogatja egymást. Nagyon jó látni, ahogyan a svéd előadók egymás után jelennek meg a nemzetközi szcénában is.
Ausztráliából pedig épp nemrég tértünk haza, végre ott is lehetőségünk nyílt koncertezni, azon kívül pedig írtunk is valamennyit. Fantasztikusan éreztük magunkat, és rengetek inspirációt gyűjtöttünk be az útnak köszönhetően. Az ausztrál zenei élet csak úgy pezseg! Olyan, mintha több zenét gyártatának, mint valaha.
Sok kritikus úgy írja le a stílusotokat, mint egy fagyos, északi, nyolcvanas évek hangulatú szintipop. Egyetértetek ezekkel a jelzőkkel? Honnan jön ez a sajátos, nyolcvanas évekbeli hatás?
A hetvenes évek vége, nyolcvanas évek eleje valóban nagyon nagy hatással volt ránk. Ez az időszak volt az, amikor kialakultak az első, elektronikus hangszereknek köszönhető zenei műfajok. Akkoriban a zenészek hirtelen olyan hangszerekhez jutottak hozzá, amelyekkel nem igazán tudtak mit kezdeni, de felismerték, hogy milyen más és egyedi a hangzásuk. Így hát pár előadó vette a bátorságot, hogy olyat fedezzen fel, amit nem ismer. Inkább ez az alkotási módszer az, ami megfogott bennünket az első album munkálatai során.
Tehát a zenénkben nem a nyolcvanas évek hangzását akarjuk visszaadni, hanem inkább a kor mentalitását.
Persze azért a hangzás is felfedezhető egy-két helyen, hiszen van pár nagy kedvencünk a nyolcvanas évekből, például a Roland Jupiter 8, szóval talán ez az, amit ki lehet hallani a dalokból.
Végezetül pedig: ki is az a Kate Boy? Kettőtök egybegyúrt alakja? A zenekar megtestesítője? Ő az, akit a ONE című albumotok borítóján láthatunk?
Sosem éreztük magunkat hagyományos zenekarnak, abban az értelemben, hogy nincs külön dobosunk, gitárosunk satöbbi. Ezzel együtt pedig azt szerettük volna, hogy a nevünk rámutasson arra, milyen közösen zenélni. Mivel mindent együtt csinálunk, néha már olyan, mintha egy egység, egy test lennénk.
Ez az egyaránt nőies és maszkulin test az együttesünk legfontosabb tagja, a neve pedig KATE BOY.
Az album borítója pedig az első kislemezünk továbbgondolt változata: az egy fotó volt Kate-ről, KATE BOY-ként, ahogyan mi elképzeltük. Az új kép pedig egy 3D-technikával készült scan Kate-ről, ezzel továbbfejlesztve a karaktert.
Az első album után magától értendően egy nagyszabású turné következett, de mi jön ezután?
A lehető leghamarabb szeretnénk még több zenét kiadni! Olyan ez, mint valami függőség, mint egy ördögi kör: megírjuk a zenénket, hogy aztán előadhassuk, hogy aztán még többet írhassunk!
Kalandozz el a Kate Boy lenyűgöző képi világában, és nyerj jegyet első budapesti koncertjükre!
Északi profizmus audiovizuális élményekben - Budapesten a Kate Boy!
