Bekapcsolt a kikapcsolás – 0. és 1. napi beszámoló a lengyel OFF fesztiválról
Elindult az OFF fesztivál, mi pedig már a nulladik napon is belevetettük magunkat a programok sűrűjébe: volt térdre kényszerítő noise-hiphop, groove-okkal alaposan megszórt blues-rock Ty Segall garázsszomszédjától, korcs-punk Keith Morris ajánlásával és még sok más. Az első nap pár válogatott pillanata.
A Dirty Beaches a kezdetektől fogva Alex Zhang szólóprojektje, és ez a nulladik napi koncerten is látszik: amikor épp nem csinál mást, csak egy bőrkesztyűt vesz fel és Scooter-szerű mozdulatokkal tombol a színpadon a Factory Floort idéző veretésre, akkor is csak rá tud figyelni az ember. A The Stooges-féle No Fun hipnotikus, széttorzított változatával nyitó, majd a Night Walkkal folytatódó koncerthez kiváló helyszín a lengyel Urániának megfelelő Rialto nagyterme: hatalmas terek, leengedett vörös függöny előtt játszó zenekar, kiváló akusztika. Zhang továbbra is olyan, mint Jarmunsch és Buddy Holly szerelemgyereke, aki a hipnotikus, gerjedő gitárok és loopolt zajok között heroingőzös szaxofonszólókat játszik, de fejben egész máshol, mondjuk egy autópályán repeszt, egy régi Mustanggal. A lo-fi gitárok helyét aztán fokozatosan átvette a nyomasztó, helyenként már egészen EBM-es őrület, Zhang pedig teljesen belefeledkezett a veretésbe – de még így is emlékezetes koncert volt.
Lee Bains III le sem tagadhatná, hogy Alabamából származik: azt a felpörgetett blues-rockot játssza, ami leginkább a fesztiválokon és klubkoncerteken működik, amikor bele lehet ütközni pár izzadt rajongóba és be lehet dobni az összes rock ‘n’ roll klisét. Gondoljunk a korai Ty Segallra vagy épp a Black Crowesra, esetleg Kurt Vile punkosabb pillanataira, és már meg is van. A számok ugyan kicsit egyformák, de háromnegyed óra alatt lehetetlen rájuk unni, főleg, hogy a zenekar akkora lelkesedéssel (és levakarhatatlan mosollyal) zúzta végig a koncertet, mintha ők lennének a headliner. Vitathatatlanul az első nap egyik legjobb hangulatú koncertje.
A Cerebral Ballzy kapcsán a legérdekesebb, hogy maga Keith Morris választotta meg őket az OFF előzenekarának, és a koncert után érthető is, hogy miért: remekül nyomják a nyolcvanas évek hardcore-punkját. Honor Titus dühös, csaholó „éneke”, kikerülhetetlen színpadi jelenléte persze rengeteget dob az egészen: mintha Bart Simpson felnőtt változatát látnánk. A számok vegyesen érkeznek a három évvel ezelőtti self-titled lemezről (SK8 All Day, Don’t Tell Me What To Do, Drug Myself Dumb stb.) és az idei Jaded & Fadedről (City’s Girl, Lonely As America, Be Your Toy stb.), az átkötő szövegek pedig pont olyanok, amilyennek elképzelné az ember: óda a lányokhoz, gördeszkázáshoz és a kannás sörhöz. Ráadásul októberben épp az említett zenész Off! nevű zenekara előtt lépnek majd fel.
A Cerebral Ballzy koncertje az OFF-ról (Fotó: Adam Burakowski)
A clipping.-ből nem lesz egy új Death Grips. Egyszerűen nem elég dühös és szélsőséges hozzá, viszont hasonlóan nyomasztó. Daveed Diggs hihetetlen gyors iramban görgeti a rímeket, egy percre sem veszti el a kapcsolatot a közönséggel, a maradék két tag (Jonathan Snipes és William Hutson) alapjai pedig úgy klubzenék, hogy megmaradnak elég absztraktnak és ötletesnek ahhoz, hogy a már említett zenekar rajongóit vagy a Logos-féle Cold Missiont rongyosra hallgatókat is lekösse. A néha a fájdalomküszöbig tolt fehér zaj, a gyomorrengető basszusok és a furcsa hangszilánkok, grime-hatások élőben nem annyira nehezen befogadhatóak, mint a debütalbumon (CLPPNG), viszont elég hatásosak ahhoz, hogy imádkozni kezdjünk egy magyarországi koncertért.
A clipping. is OFFolt (Fotó: Adam Jedrysik / jedrysik.com)
Beszámoló: Kollár Bálint
