Még csak pár nap telt el azóta, hogy az izlandi zseni, Ólafur Arnalds elvarázsolta budapesti közönségét, máris újabb jó hír érkezik a műfaj rajongóinak. 2019. február 5-én ugyanis zenésztársa és nagyon jó barátja, a szinte lehetetlen hangokat megálmodó Nils Frahm ad majd – remélhetőleg – hasonlóan nagy sikerű koncertet a Müpában.
Nils Frahm kisgyermek kora óta zongorázik, de az új és szokatlan hangzások felfedezésének izgalma mindig legyőzte benne a klasszikus zene felállította szigorú határrendszert. A kalandvágyó szemléletet valószínűleg édesapjától, Klaustól örökölte, aki bár sosem tanult fényképezni, majd negyven éve dolgozik a szakmában, számtalan sikeres kiállítással és projekttel a háta mögött.
Zenéjében a klasszikus alapok mellett – az a Nahum Brodski volt a mestere, akit Csajkovszkij egyik utolsó tanítványa tanított – a Philip Glass- és Steve Reich-féle 20. századi minimalizmus is erősen érződik, olykor pedig már-már filmzenei magaslatokba tör.
De hiba lenne bármilyen kategóriába beszorítani, hiszen a játékos kísérletezések és a műfaji keretek teljes figyelmen kívül hagyása egész életművét markánsan végigkíséri. „Túl sokan félnek attól, hogy nem férnek bele valamilyen keretbe. Én ettől soha nem féltem” – mondta a Billboardnak nemrég. Több interjúban is említi, hogy az a célja, hogy a hallgató elmerüljön a pillanatban és figyeljen a gondolataira.
Ehhez nagyban hozzájárul a 2011-ben megjelent Felt című lemez óta szinte védjegyévé vált, a zongorahúrok filccel történő bevonása miatt kialakult (maga a lemeze címe is filcet jelent németül), a klasszikus zenében megszokott tiszta, éles zengéssel ellentétes puhán tompa hangzás. Ez a megközelítés, ahol a behallatszódó lélegzetvétel vagy épp a benyikorgó padló hangja – ez az Ólafur Arnaldsszal közös Trance Friendz című lemezbe került be például – nem eltüntetendő hiba, hanem a zene szerves része, teszi Frahm dalait hihetetlenül emberivé és valódivá.
Persze nem csak a hangzásokban keresi mindig az újat és az eltérőt. Saját, évszázados hangszerét is mind átvitt értelemben, mind szó szerint új irányból közelítette meg. Kedvenc zongorakészítőjével, a hasonlóan invenciózus lelkű, manufaktúráját pár éve Magyarországra költöztető David Klavinsszal – az ő nevéhez fűződik a 370 centiméter magas zongoraóriás, a Model370, Frahm ezen készítette a 2015-ös Solo lemezét – közösen álmodta meg az Una Corda névre keresztelt modellt. Itt, a klasszikus zongorától eltérően egy hanghoz mindössze egy, filcanyaggal bevont húr kapcsolódik. Az így lecsendesített hangszert nem takarja külső borítás, és a közeli bemikrofonozásnak köszönhetően még élénkebben hangzanak fel a Felt korongon már megszokott mechanikai hangok. A páros azóta még nagyobbat álmodott: egészen pontosan 80 centiméterrel nagyobbat, hiszen egy négy és fél méteres hangszert építettek meg. Frahm ennek apropóján hívta életre 2015-ben március 29-ére a Piano Day elnevezésű világnapot, amikor a világszerte megrendezett programok mellett (idén Vácott és Budapesten is voltak koncertek ennek jegyében) Solo albuma is ingyen letölthető. És bár az elsődleges célja az álomzongora megépítéséhez szükséges összeg előteremtése volt, viccesen kifejezte abbéli őszinte reményét is, hogy idővel a Piano Day fontosabb lesz, mint a karácsony, és stresszesebb, mint a hálaadás.
Legutóbbi, két év hallgatás után 2018 februárjában megjelent All Melody albuma teljes egészében Kelet-Berlin néhai rádióépületében, a Funkhausban berendezett stúdiójában született.
Az ’50-es évekbeli épület puritán, minden elemeiben a zenét szolgáló környezete visszaköszön a lemez hangzásában, ahol a megszokott zongorák és szintetizátorok mellett Frahm saját tervezésű orgonája és a már-már hangszerként használt kórus is jelentős szerephez jut. Sőt, Frahm nemcsak a helyszín hangzását használta ki, de olyan extrém helyeken is rögzített hangokat, mint például egy kiszáradt kút.
Jó szokásához híven most is a hangszerek szinte minden rezzenését és mechanikai zaját belekomponálta a lemezbe, ami egy napjainkban igen ritka, intim hangzásvilágot eredményezett.
Nem csoda, hogy szinte kivétel nélkül az összes zenei újságíró és szaklap ódákat zeng a lemezről (amelynek egyébként már egy folytatása is megjelent), amelyet a magyar közönség 2019. február 5-én hallhat a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.
A koncertre a Müpa+ hűségprogram platina és arany szintű tagjai október 18-án, csütörtökön 10 órától, ezüst szintű tagjai pedig október 18-án 15 órától válthatnak jegyet a Müpa állandó jegypénztáraiban és online a www.mupa.hu oldalon. A hűségprogram alapszintű tagjai és a nagyközönség részére a jegyértékesítés október 19-én, pénteken 10 órakor kezdődik.
Október 17-től Nils Frahm mellett számos könnyű- és világzenei koncertre is elindul a jegyértékesítés. Érkezik az izraeli-spanyol énekes-dalszerző, Yasmin Levy, és a példátlan sikerű ciprusi világzenei trió, a Monsieur Doumani is. Szintén a világzene rajongóinak örömhír, hogy végre Magyarországon lép fel a The Rolling Stones- és The Black Keys-tagokkal is zenélő ikon, Bombino, de itt lesz a görög tradicionális dallamokat akár a blues és a rumba elemeivel és jazzel vegyítő fúziós zene két jeles képviselője, Dimitris Mystakidis és a Loxandra is.
A hazai könnyűzenei együttesek kivétel nélkül pályájuk meghatározó momentumaként tartják számon müpás koncertjeiket, a sor most három újabb kihagyhatatlan estével folytatódik: tíz év után visszatér a Müpa színpadára az Erik Sumo Band és a colorStar, és először lép fel a Müpa hangversenytermében a Margaret Island.
Nils Frahm
2019. február 5. kedd 20:00 — 22:00
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
További információk erre.
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.