Miki357, rendező-operatőr
„Kék a szemem. Gyermekkoromban azt gondoltam, hogy csak a kék szeműek a ‘jók’. Akinek nem kék a szeme, az ijesztő és kerülendő, gondoltam. Valójában nem volt különösebb problémám velük, csak roppant gyanúsak voltak. A tanár, aki gonosznak hatott, barna szemmel bírt. Aki nem hozta vissza a kölcsön Game Boy cartridge-et, szintén. Aki lerúgott a lépcsőről, az is. Csak a szemük színe miatt lehetett, gondoltam. Elméletemet saját magam dolgoztam ki, ami valójában a legrémisztőbb. Máig soha nem beszéltem senkinek erről. A másságot, az eltérést nem tudtam feldolgozni. Valahol a viszonyítási alapot nem éreztem. Aztán valahogy nyilvánvalóvá vált, hogy a szem színe semmiféle hatással sincs az emberi tekintetre. A tekintet az, ami számít nekem. Most már tisztán látom, hogy buta voltam. Én. Magam. A feleségem szeme barna. A fiamé is.”