„Nem próbálunk Mac DeMarco lenni!” – Polifauna-interjú

Üdvözöllek titeket Budapesten! Milyen napotok volt?

Andris (a zenekar énekese – szerk.): Nagyon jó! Kicsit kemény volt a reggel, de túléltük a napot és nagyon jó volt itt!

Beszeretnétek magatokat mutatni az olvasóknak?

Andris: Igen! Mi vagyunk a Polifauna Lettországból, Rigából. Dreampopot játszunk kicsit űr-rockos beütéssel.

Hogy kerültetek a BUSH-ra?

Andris: Azt hiszem Dániel (Somló Dániel, BUSH bookings – szerk.), aki az egyik főszervezője az eseménynek, meghívott minket, hogy játszunk itt és mi nagyon boldogok voltunk, mert néhányunk számára Budapest olyan, mintha a második otthonunk lenne. Gyönyörű város, szóval úgy döntöttünk, hogy jövünk.

Mire számítotok az első koncerteteken Magyarországon?

Andris: Wow! Úgy értem a fő fókusz itt a zene konferenciás dolgon van. Arra számítunk, hogy szerzünk néhány barátot, nyomunk egy jó koncertet és reméljük, hogy az embereknek tetszeni fog a zenénk és hogy nemsokára visszajöhetünk.

Tudnátok mesélni a lett underground zenei vonalról?

Andris: Úgy gondolom, hogy sok feltörekvő zenekar jön elő mostanság. Volt egy kisebb lyuk a generációk között úgy éreztem. De ebben a pillanatban egészen érdekes. Nagyon sok barátunknak van szintén zenekara és van egy kisebb helyi szcéna is.

Matiss (a zenekar dobosa – szerk.): Igazából több zenekar van, mint ember. Mindenkinek több zenekarban játszik egyszerre, szóval a zene életben életben van és sok király zenekar van. Jó zenét játszanak és remélhetőleg a piac felfigyel az olyan minőségi zenére, ami jelen pillanatban nincs a Baltikumon.

A zenétek nagyon jól illeszkedik a mostani zenei trendbe, de milyen kilátásaitok van Lettországban és a Baltikumban?

Andris: Reálisan van néhány jó fesztivál, mint a Positivus, ami elég népszerű és van még egy Észtországban. Szóval két fesztivált van, de nem mondanám, hogy sok a lehetőség. Ezért is jöttünk részben ide. Több embert akarunk elérni és azt akarjuk, hogy ismerjék meg a zenénket.

Szóval nincsen nagy klubszíntér vagy fesztivál kisebb zenekaroknak?

Mattis: Egy probléma van a klubokkal Lettországban. Nagyon sok kis klub van és vannak koncerttermek, szóval nincs hely a kettő között átmeneti lehetőség. Nincs olyan hely, ahova lehetne olyan eseményt szervezni, amire eljönne 200-300 ember. Szóval ja, meg kéne csinálni az ilyen helyeket és akkor sok olyan zenekarnak, mint mi, akiknek a koncertjeire néha elmennek 200-an vagy 300-an, lenne hol játszaniuk. Ez a legfőbb probléma.

Andris: De mi magunknak szervezzük a koncertjeinket, úgyhogy nem panaszkodhatunk.

Szóval ti „csináld magad” zenekar vagytok?

Andris: Igen. Nagyon „csináld magad” zenekar vagyunk, mert mi vettük fel az albumunkat, amit remélhetőleg ezen az éven megjelentetünk, de reálisabb az, hogy a következő évben.

Az egészet magunk vettük fel és igazi „csináld magad” az egész.

Ahogy hallgattam a zenéteket, olyan volt számomra, mintha összemixelnénk MacDemarco gitárjátékat a Joy Division basszusfutamaival és hozzáadnánk a ’80-as évek hangulatát. Mi inspirált titeket?

Mattis: Mac DeMarco, ezt eltaláltad. Ő Andris egyik kedvence.

Andris: Azt nem mondanám, hogy sok olyan zenekart élvezek, ami hajaz Mac DeMarcora. Talán ugyanazokat hallgattam, amiket Mac DeMarco vagy a Tame Impala. Természetesen szeretem a hangzásukat, de sokkalta inkább inspirálódok azáltal, ahogy felveszik a zenéjüket. Többet merítek ebből, mint más dolgokból. Vannak testvéreim, egy nővérem és egy bátyám, és a bátyám 15 évvel idősebb nálam és amikor gyerek voltam hallgatta az összes olyan zenekarokat a ’80-as évekből, mint a The Cure , The Smiths vagy Jimmy Sommerville. Szóval sokat hatottak rám a ’80-as és ’90-es évek zenéi.

Ha jól értesültem egyedül kezdted a Polifaunát és később váltatok zenekarrá.

Andris: Nos, igen. 20 éves korom óta csinálok zenét, de aztán egy teljesen más utat választottam. Próbáltam vállalati dolgozó lenni, akinek jó fizetése van.

Jogi diplomád van tudtommal.

Andris: Igen! Szóval lediplomáztam a jogi egyetemen és kaptam munkát egy jogi irodánál, nyomtam egy ideig, de nem tudtam elviselni. Vissza kellett térnem. Elkezdtem zenekari tagokat keresni minden lehetséges csatornán, akár még Facebookon is, mert csináltam egy hirdetést, amit valaki megosztott és Elza jelzett, hogy szeretne játszani a zenekarban.

Elza (szinti+vokál – szerk.): Soha nem gondoltam volna, hogy bevesz, de ez volt az én kicsi álmom, hogy játszhassak egy zenekarban. Azt gondolom, hogy a legérdekesebb dolog ebben a bandában, hogy mindannyiunkra más volt hatással és nagyon különbözőek vagyunk sok dologban.

Együtt hozzuk össze ezt a hangzást.

Andris: Igen, nem próbálunk Mac DeMarco lenni! Csak szeretem a kóruseffekt gitárhangzást és ez a ’80-as évekből van, azt hiszem.

Mattis: Mondjuk úgy, hogy Andrisnak és Mac DeMarconak sok közös témája lenne!

Említetted, hogy szereted, ahogy felvették az albumaikat, ti pedig a próbatermetekben rögzítették az első anyagotokat. Milyen volt a készítési folyamat?

Andris: Olyan volt, mint egy hullámvasút, mert voltak vicces pillanatok és voltak…

Elza: Tél volt és nagyon hideg, állandóan ott ültünk és fáztunk.

Andris: Igen, szenvedtem is az ének részek felvételével, mert nagyon hideg volt és télen a hangom nem annyira jó. Szóval ja, ez a stúdió olyan volt, mint egy nagy lakás a város közepén és nagyon rossz állapotban volt emellé, de elintéztük, hogy jó legyen.

Mi a tervetek a jövőre nézve?

Mattis: Azt hiszem csak koncertezni akarunk

Andris: Koncertezni akarunk és új számokat felvenni. Nagyon sok új anyagunk van, ami csak arra vár, hogy rögzítsük és próbálunk, olyan gyakran új számokat megjelentetni, amennyire csak tudunk.

Elza: Még a lemez megjelenése előtt kiadunk egy új számot.

Mattis: Úgyhogy csekkoljátok!

Polifauna: Facebook | Soundcloud

Címkék: the smiths, dreampop, spacerock, polifauna, The Cure, lettország, bush, budapest showcase hub, Mac DeMarco, Zene, BUSH 2017, interjú, Jimmy Sommerville