„Neked mi az alap?” – Interjú Vass Imrével a Standing Ground kortárs táncelőadás kapcsán

Vass Imre budapesti előadó, koreográfus. Külföldön eddig olyan társulatokkal dolgozott, mint a belga Ultima Vez, az osztrák United Sorry, a dán Rapid Eye, vagy a norvég Ingri Fiksdall. 2010 óta készíti saját munkáit. Különböző előadói stílusokkal és szituációkkal kísérletez. Mostani premierjén először kerül kívülre saját koreográfiájából. Bár a tánctéren nem lesz látható, a Standing Ground koncepciója már önmagában is izgalmas terep azok számára, akik az egyén-csoport, szabadság-korlátok viszonyát szeretnék górcső alá venni, melyet az alkotók nem csak fizikai szinten mutatnak be, hanem mellette a szabadon gondolkodás élményét is lehetővé teszik.

Milyen élményre számíthatnak a nézők október 6-án és 7-én a MU-ban?

Nekem személyesen a legjobban a tér tetszik, ahol majd az előadás történik. A MU Színház történetében már több olyan darab is volt, mely szokatlanul használta a teret. A mi előadásunk nézőtere és színpada nem formabontó, inkább az egyszerűség és a letisztultság dominál. Négy oldalon (oldalanként két sorban) ülnek majd a nézők. Még egy lapáttal rá akarunk tenni a „black box” feelingre azzal, hogy a nézőtér is le lesz választva, tehát tényleg egy fekete kockában fognak ülni, a talajt leszámítva.

Emellett mindig keresek valami apróságot, jelzést, ami jelzi a nézők felé, hogy attól függetlenül, hogy nem feltétlenül vannak megszólítva direktben, az előadók vagy az előadás tudatában van a jelenlétüknek és viszont. Apró jelzések és mozzanatok lesznek, amik erre a kapcsolatra reflektálnak, tudatosítanak vagy épp, hogy összezavarnak.

Játék és páros tánc a figyelmek között.

Mesélj egy kicsit a koreográfiáról!

Improvizatív szóló elemek, események, táncok és csoportos fixen komponált koreográfiák váltogatják majd egymást, melyben korlátok és szabályok állnak szemben a véletlenszerűséggel és szabadsággal.

Hogy alakítottad a darabhoz az alkotótársaidat és az előadókat?

Még senkivel sem dolgoztam együtt korábban a gárdából, de mindegyiküket nagyon jól ismerem. Mindenki, aki mozog az előadásban (Dányi Viktória, Kelemen Patrik, Raubinek Lili, Rózsavölgyi Zsuzsa, Vavra Júlia), a Budapest Tánciskolán végzett valamilyen formában, de tapasztalatban és érdeklődésben eléggé különbözünk.

Porteleki Áronnal már egy ideje kerülgettük egymást, de ez az első közös munkánk, ugyanúgy, mint Mervel Miklóssal. Juhász Andrással, aki a látványért felel, pedig már van közös szakmai múltunk a Don’t Eat Grouppal.

Az előadás leírása többek között így szól:

„A Standing Ground nem boncolgat, vagy fejteget, újra és újra visszatér önmaga központjához, központi kérdéséhez, döngöl, szajkóz, sulykol, amíg a földdel egyenlővé nem tesz.

A Standing Ground kitartó, ellenálló és állja a sarat, az egyéni alapokat közös nevezőre hozó, változatlan változó.

A Standing Ground az alap. De fix az alap? Fix, hogy van alap?”

Ti magatok hogyan keresitek az alappal kapcsolatban a választ?

Én próbálom minél tágabban tartani az alap fogalmát, nem magyarázatokat adni. Inkább csak feltenni a kérdést: Neked mi az alap?

Mi például a hosszú próbafolyamat során mindig visszatértünk a négyzethez – ami a színpadon meg is fog fizikailag jelenni-, mindig ezzel kezdtük a munkát. Számomra ilyen az alap is. Van róla ideális esetben egy érzeted, de nem feltétlenül tudod konkrétan megfogalmazni mi az. Egy háttér, ami láthatóvá tesz dolgokat. Egy alap, talapzat, amire lehet építkezni… már aki akar építkezni.

Szóval a mi stratégiánk a visszatérés. Örökös visszatérés az alaphoz, ami a négyzet volt nekünk.

Árulj el a Standing Grounddal kapcsolatban valamit, ami sose derülhetne ki az előadás alatt sem.

Amire nagyon büszke vagyok, hogy Paintben csináltam a Staféta program pályázatához a látványtervet, igazi kézműves munka lett. (nevet)

Mu Színház

Címkék: kortárs tánc, táncelőadás, Mu színház, táncművészet, interjú, standing ground, vass imre