Minden nagyszerű lesz – Elbow: Little Fictions-lemezkritika
Új lemezzel jelentkezett a manchesteri Elbow. A Little Fictions a komoly, művészi popzenéjéről elhíresült zenekar hetedik lemeze.
Előadó: Elbow
Cím: Little Fictions
Kiadó: Polydor Records
Kiadás éve: 2017
Értékelés: 9/10
Az Elbow 2001 óta szállítja szofisztikált, komoly hangvételű lemezeit, és ezen nem is változtattak azóta se. Kezdeti éveikben nem zavartak sok vizet, első lemezük, az Asleep in the Back pontosan belepasszolt a 2000-es évek eleji új, brit, Radiohead-hatású első lemezes zenekarok közé, mint a Coldplay Parachute-ja. Ettől kezdve dolgoztak zenéjük lecsupaszításán, melynek kiteljesedése a 2008-as The Seldom Seen Kid volt. Ez volt az a lemez, amely meghozta számukra az igazi áttörést, olyan számoknak köszönhetően, mint a One Day Like This vagy a Grounds for Divorce, a korona az évükre pedig nem más volt, mint a Mercury Music Prize elnyerése. Legutóbbi lemezük 2014-ben jelent meg, a Guy Garvey frontember szakítása áthatotta The Take Off and Landing of Everything, mellyel szembeállítható az újonnan megjelent Little Fictions, Garvey házassága miatt.
A megtört érzelmesség mindig is az Elbow terepe volt, most viszont először, igazán szabadjára eresztették pozitív energiáikat. Mikor 2011-ben a Build A Rocket Boys!-t rögzítették, Garvey őszintén elismerte: ha a szívtörő melankólia a védjegyed, és adott pillanatban elégedett és sikeres vagy, nehéz helyzetben vagy. Abban a helyzetben a gyerekkori emlékekhez, a felnövés témájához nyúlt. A Little Fictionsön viszont egyszerűen megénekelte boldogságát és szerelmét, és összehoztak egy kellemes lemezt. A melankólia és a boldogság különös atmoszférája végig áthatja a lemezt, az olyan számok, mint a Trust the Sun vagy a Head for Supplies nyugodtsága úgy hat át, mintha egy tengerparton állva néznénk átszellemülve és megelégedetten a tenger mozgását. A hangszerelés ezekben a számokban Garvey-nak teret hagyva háttérbe húzódik, és jól időzített pillanatban színezi egy zongora vagy énekkórus felcsendülése.
A Little Fictionsön is tökéletesen alkalmazza az Elbow a vonósokat. Előző lemezeiken már megszokhattuk, hogy a vonósok nem feltétlenül csak egy kiegészítő elemet jelentenek a számoknál, hanem adott esetben a legfülbemászóbb dallamot játsszák, mint legnagyobb slágerükben, a One Day Like This-ben. Így van ez a lemez első számával, a Magnificent (She Says)-szel, amit beharangozó dalként már megismerhettünk. A verze nyugalmassága még nem rázza fel az embert, viszont a refrénben érkező vonósok felemelik a számot és képzeletben minket is.
A Gentle Stormot már szintén megismerhettük egy (ha csak néhány másodpercig is) Benedict Cumberbatchet is szerepeltető klippel. Érdekes darab, mert amilyen egyszerű, olyan nagyszerű: a zenéje lényegében az ütős hangszerek ritmikája, amit néhol felbukkanó zongora egészít ki, miközben Garvey érzelmekkel teli szövegét énekli szerelembe eséséről. A feszes tempójú Firebrand & Angel a lemez legerősebb darabja, amiben ha nem vagyunk biztosak, a végén fenségesen bekúszó kórus biztosít róla. A többi számnál kicsit zaklatottabb darab, ami nem baj, mert felébreszti az embert a lemez felére, ha túl sok lett volna az álmodozás.
Az Elbow-t továbbra is a jól felépített, művészi popzene határozza meg, de a Little Fictionsszel egy kicsit más arcát mutatta meg a zenekar, melynek a hangulatváltozás érezhetően nagyon jót tett. Pályafutásuk egyik legjobb lemeze.
