Láthatatlan betegségem
Mihályi Barbara láthatatlan betegségén keresztül végre te is szembesülj azzal, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy ne legyél jóban önmagaddal
November másodikán nyílt meg a nyolcadik kerületi FERi galériában Mihályi Barbara Láthatatlan betegségem című kiállítása.
A FERi
A FERi galeri 2016 októberében nyitott meg a Ludwig Múzeum egykori kurátorának, Oltai Katának köszönhetően. Elmondása szerint a galeri léte önmagában egyfajta lázadás a kanonizáció és az intézményesedés ellen. Célja teret adni az underground képzőművészetnek, ám nem titkolt szándéka az sem, hogy a Német utcai hely közösségi térként is szolgáljon filmvetítések, illetve más közösségi programok szerveződésével.
Galériája elsősorban a nőiséggel, a női képpel és a feminizmussal foglalkozik, így egyértelmű volt, hogy Barbara diplomamunkájaként született művészeti fotóprojektje Szegedet és a Képzőművészeti Egyetemet megjárva a FERiben is otthon fogja magát érezni.
A történet
Barbara, mint a legtöbb kamasz 14 éves korától kezdve szenvedett testképzavarban. A kiskorában nagyon szép kislányból kamaszkorára – mint egy lázadásként – olyan fiatal lánnyá vált, aki bár okos, a testét nagy mértékben elhanyagolja.
Mégsem hagyja nyugodni az egyféle társadalmilag elfogadott szépségideál, miszerint a jó nő az vékony. Pont.
A két ellentmondásos érzés feszültséghez, önutálathoz, depresszióhoz, egészségtelen életmódhoz, önelhanyagoláshoz, végül egy komoly és gyógyíthatatlan vastagbél betegséghez vezetett.
A projekt
“Minden félelemből eredő kiborulást egy kép készítése követ, aminek segítségével száműzöm a rémisztő, lélekfacsaró gondolatokat és a munkára koncentrálok. Művészetterápia vastagbélgyulladásra” – mondja a kiállított képeiről.
„Sokan azt gondolják, hogy nem kell tenni az testünkért. Pedig mind a sport, mind az étkezés, mind a kiegyensúlyozott lelki állapot elengedhetetlen az egészségünk érdekében.”
Nagyon fontos pozitívan hozzáállni egy-egy ilyen problémához. Az, hogy felvállaltam mindezt a nagyközönség előtt, teljesen egyértelmű volt. Ez egy művészállapot, az egó háttérbe szorul, a cél a fontos. Egyrészt ez számomra is egy terápia, másrészt a testképzavaros embereknek, akik meglepően sokan vannak, rengeteg erőt tud adni. Szerintem minden okkal történik. De nagyon fontos észrevenni a jeleket. Remélem tudok én lenni a jel valakinek! Mások nem tudják, hogyan kell erről beszélni. Nem mernek erről beszélni, és nem is akarnak. Nekem muszáj, ez a dolgom.”
A képek
Barbara képein nagy hangsúlyt kap a sötétség és a fény, mint ellentétpár. Hiszen a betegsége is olyan, mint a szinuszgörebe: néha tünetmentes, ám vannak mélypontok is, ilyenkor nagyon fontos a pozitív hozzáállás, és az, hogy a minket behálózó szomorúságot, próbáljuk meg minél hamarabb elhesegetni.
„Én erre eszközként a művészetet használtam, ekkor kezdtem el az egészséges vastagbeleimet festeni és a képeim is ezekben az állapotokban készültek.”
Az inspiráció
“Nincs egy konkrét dolog, ami a munkám során inspirál. Képeim kicsit hajaznak a barokk és reneszánsz festészetre, és az akkori nőideálra, amihez az én testem talán leginkább hasonlít. Ez teljesen ellentétes a XXI. nőideáljával.
A barokk Caravaggio festményei is nagyon fontosak számomra. Az ő munkáin megjelenő fény-árnyék hatást sokat használom a dráma kifejezésére.
Sokat inspirálódtam egy anya-lánya páros munkásságából is. Az anya divatfotósként dolgozott, a lánya viszont sosem tudott megfelelni az anyja fotóin látott ideálnak. Ez rengeteg lelki nehézséget okozott a fiatal hölgynek. Aztán az anya úgy döntött szkippeli a munkáját, hogy lányával közösen létrehozzanak egy body pozitív videó projektet, ahol az ember sokszínűségét hirdetik.”
Mihályi Barbara, kiállítása december 2-ig látható a VIII. kerületi FERi galeriben. Kiállított képein megelevenedik egy folyamat, ahogyan az önutálattól önmagunk elfogadásáig eljuthatunk. Fontos erről beszélni. Fontos tenni az egészségünkért, szeretni magunkat és a testünket, mert egy életen át elkísér minket.
