„Mi vagyunk a lehető legrosszabb fiúbanda-alapanyag!” – Royal Republic-interjú

Legújabb lemezetek egy igazán különleges darab, arról nem is beszélve, hogy végre hallhatjuk rappelni Hannest és Pert a Full Steam Spacemachine-ben. Tudom, hogy a koncerteken eddig is játszottatok akusztikus blokkot, de honnan jött az ötlet, hogy ebből album készüljön?

Adam: Az akusztikus blokk mindig is bejött a közönségnek, de az alapötletet a tévé- és rádiófellépések adták. Kérték, hogy játsszunk valamit, de bugyuta átdolgozásokat nem akartunk magunkkal vinni. Mivel a tévés és rádiós interjúk alkalmával nyilván nem tudtuk az egész felszerelést besuvasztani a stúdióba, új ötlettel kellett előállnunk.
Hannes: Pontosan, bár elég gitárorientált banda vagyunk, nem akartunk egy szál gitárral előadni dalokat. Valami különlegeset szerettünk volna varázsolni a már meglévő számokból, így született az akusztikus EP alapötlete.
Adam: Amikor elkezdtük beépíteni a fellépéseken a Full Steam Spacemachine-be a rap részt, nagyon tartottam tőle. Mit fog szólni a közönség? A fenébe is, mi egy rockbanda vagyunk! És bumm, imádták! Így nem volt kérdés, hogy az új albumra is felkerül. A malmői Abusive! segédkezett a rap alap megalkotásában, Hannes meg Per pedig mint valami rap zabigyerekek, nyomták rá a szöveget, yo!

Az Addictive verzióját rövid idő alatt dobtátok össze a turnébuszban, amikor a Blink-182 előzenekara voltatok, Adam elmondása szerint pedig a This Means War is könnyedén jött. A többi szám átalakítása is ilyen könnyen sikerült?

Adam: Igen, könnyen és ösztönösen ment. Csak úgy záporoztak az ötletek, jó volt egy kicsit másféle zenét készíteni. Az Addictive és a This Means War új verziója gyakorlatilag egy óra alatt készült el, az igazi munka a felvétel volt. Rengeteg hangszer került elő a stúdióban és a próbákon, olyan volt, mint egy nagy zenei játszótér, látnod kellett volna.

A Nosebreakers csapatában találtam pár ismerős vezetéknevet, mint Cecilia Salazar Irengård és Max Grahn. Hannes, ha jól tudom, Cecilia a feleséged, Max pedig Adam bátyja – milyen volt együtt dolgozni velük?

Hannes: Jól gondolod, a feleségem is közreműködött az albumon (Cecilia Salazar Irengård a többi taghoz hasonlóan a malmői egyetem zenetanszakának növendéke volt, 2012 nyarán házasodtak össze Hannesszal – szerk.). A Let Your Hair Downban vokálozott például, de nem dolgoztunk sokat együtt. Maxszal viszont annál többet, ő Adam testvére, és pont olyan őrült, mint Adam, tehetséges és igazán egyedi ötletei vannak.
Adam: Próbáltunk minél több és különbözőbb embert bevonni, hogy ezáltal is különlegesebb legyen a hangzás.

A Nosebreakers zseniális, hárman csatlakoztak hozzánk ezen a turnén, egyikük, Oskar egy igazi csodabogár, szerintem nincs olyan hangszer, amit ne tudna megszólaltatni. Megtiszteltetés ilyen zenészekkel megosztani a színpadot.

Nemcsak az album különleges, hanem a turné is. Először csatlakozik hozzátok a színpadon egy másik zenekar. Nem volt furcsa befogadni őket?

Hannes: Nem, ez egy elég rövid turné, mindenkit ismertünk előtte valamennyire. Hatalmas lelkesedéssel jöttek, és hasonló erőbedobással dolgoztak, hogy ez a turné megvalósulhasson. Eddig minden zseniális, öt sold out koncertünk volt egy huzamban, ami elég király.

Olvastam, hogy anno az új rock fiúbandaként említett egy újságíró titeket. Ha egy fiúbanda lennétek, ki milyen karaktert képviselne?

Adam: (nevet) Ez jó! Meglepő kijelentés volt ez a rock fiúbanda dolog, mi vagyunk a lehető legrosszabb fiúbanda-alapanyag.
Hannes: Ronan Keating lennék szerintem, de lehet, hogy inkább Nick Carter-típus vagyok… (nevetésbe fulladnak)
Adam: Őööö, fúúú, fogalmam sincs. Hannes, te sokszor hasonlítasz Robbie Williamshez.
Hannes: De Per tipikusan Nick Carter, Jonas meg csak Jonas, tiszta őrült, egyáltalán nem fiúbandás típus.

Adam, elég sokat vesződtél a hangoddal tavaly, mi történt? Kimerült voltál?

Adam: Nem a hangommal volt probléma. Mindenképpen egy kis szünetre volt szükségünk, az elmúlt két-három évben őrülten sokat turnéztunk, így nemcsak nekem, hanem a többieknek is kellett egy kis szünet. Kiégtem, sőt, magánéleti problémáim is voltak. Komoly kezelés alatt álltam egy kórházban, bikaerős gyógyszerekkel, de ez a múlt.
Hannes: Kellett a lazítás. Nem akartunk kiégett rocksztárként turnézni, tettetni, hogy minden rendben és rutinból nyomni a koncerteket. Az a szünet talán a legokosabb döntés volt a Royal Republic életében. Adam robbantotta a bombát, de mindenkinek komoly szüksége volt rá.

Azon is csodálkozom, hogy a többi show-t végignyomtátok, mert mindig az az érzésem, hogy olyanok vagytok, mint egy napalm. Teljes energiabedobással játszotok, mintha nem lenne holnap. Hogyan ültettétek át ezt az energiát az akusztikus show-ba?

Adam: Egyszerűen megtörtént. A turné előtti próbán jöttünk rá, hogy ez működni fog, csak néztünk egymásra és tudtuk, hogy sikerült. Fantasztikus érzés volt, természetesen jött minden.

Ez nem olyan, mint a Nirvana unplugged, ez a Royal Republic!

Visszakanyarodva a turnékhoz: a nyár igazán sikeres volt számotokra, de azért volt bőven vicces szituáció. Jonas például lerobbant Kalmar és Koppenhága között, és még a mobilját is otthon hagyta a Rock im Parkra menet. Hogy sikerült mindezt megoldani?

Adam: Ó, az zseniális volt, mi nyugodtak voltunk, tudod, mint egy igazi svéd. Benyomtam egy hatalmas hamburgert, közben a menedzserünk meg sík ideg volt és rohangált. De egy kis átszervezéssel Jonas sikeresen odaért hét órával a koncert előtt.

Mi a legkedveltebb szórakozásotok az idő elütésére a turnébuszon mostanság? Úgy tudom, hogy van egy kis pingpongasztalotok, és Xbox is található a buszban.

Adam: Kedvenc időtöltés? Az alvás, de tényleg. Nem nagyon beszélünk, ha például most bemennél, akkor azt látnád, hogy hét ember hét különböző helyen ül, mint egy zombi, gyűjtjük az energiát a koncertre. A felszerelés mindig a turnébusztól függ. Az Xboxot bírjuk, de most Play Station van a buszon. Én pedig Xboxos srác vagyok… Katasztrófa!

Per igazi zoknigyűjtő, rengeteg zoknit kap a rajongóktól, ez elég különleges. Ti milyen menő cuccot kaptatok eddig a rajongóktól?

Adam: Rengeteg, de tényleg rengeteg ajándékot kapunk a tőlük, nagyon szép gesztus, de nem igazán tudunk velük mit kezdeni. Per például sosem pakol elég zoknit, mert tudja, hogy egy tonna zoknit kap majd. De őszintén, ha az összes ajándékot hazavinnénk, egy külön buszra lenne szükségünk…

Igazából üzennék a rajongóknak: figyu, ne hozzatok több ajándékot! (nevet)

Ha már a fura dolgok: két éve már kiveséztük Hannes papírzsepi-fóbiáját. Adam, a supermanes alsónadrágod még megvan?

Hannes: Emlékszem rád! Még a backstage-re is. Hol is volt? Szene, ugye? (nevet) Igen, a papírzsepi-helyzet változatlan.
Adam: Képzeld, a kedvenc supermanes alsómat ellopták, de vettem egy másikat.

Ellopták az alsónadrágodat? Ez bizarr, biztos valami őrült, megszállott rajongód volt.

Adam: Nekem mondod? (nevet) Van is tippünk, hogy ki volt, egy csaj a backstage-ből, minden show után egy helyre akasztom száradni a cuccaimat zuhanyzás előtt, mert olyan vizesek, mintha egy medencéből másztam volna ki. Remélem, boldog vele…

Pedig úgy tudom, jobban játszol a kedvenc alsódban.

Adam: Ó, nem igazán számít, tudod, nem az alsónadrágom irányít engem, én irányítom őt!

#galeria

Interjú: Mészáros Zsófia
Koncertfotók: Christian Maxwitat

Címkék: Hannes Irengård, royal republic, Adam Grahn, the nosebreakers, interjú