„Meg tudod élni a vad éned, ami váltva egy nagyobbat, pontosan tud bűnbánatra is ítélni” – Pure Lust-interjú

Hogyan és milyen körülményekre vezethető vissza a Pure Lust megalakulása?

Nagy Dániel: Volt egy barátnőm akkoriban, és ő indított el ezen a vonalon. Nála állandóan ez az újkori román minimál ment. Nekem ez egy ponton már száraz volt, és belementünk a dallamosabb részekbe. Így lett meg az első bulink még a Muzikumban Bruno Pronsatóval. Viszont a nagy váltás, ami után már kezdtünk magunkra találni, és hogy milyen irányban szeretnénk tovább menni, az a Nus buli volt, még az Andrássy úti Urimuriban Blatt Iminek köszönhetően. Vele azóta is nagyon jó barátságban vagyunk. Igazából talán neki köszönhetjük a startpisztolyt a leginkább.

Bán Dániel: Én körölbelül hét éve hagytam abba a drum and basst, akkoriban még azt játszottam, de egy idő után már egyre jobban kezdett érdekelni a house és minimal vonal. Aztán amikor Danival találkoztam, kitaláltuk, hogy elindítanánk közösen egy új bulisorozatot. Brunóval a buli nem sikerült valami jól, itt még kísérletezgettünk, nem igazán tudtuk még, hogy mit is szeretnénk kommunikálni a Pure Lusttal. Később rátaláltunk a berlini Bar25-re (egy klub és kiadó volt akkoriban – szerk.). Ott akadtunk rá Nura is, akivel eddigi életünk egyik legjobb bulija volt az Urimuriban. Nagyon inspiráló volt, mind hangulatilag, mind zeneileg. Úgy érzem, itt alakult ki a végleges arculatunk.

Hogyan találtatok egymásra?

N.D.: Fuhuu… pont múltkor számolgattuk nagy kacarászva, hogy már nagyjából tíz éve ismerjük egymást Danival, és Zagorski Petivel – aki a háttérmunkát végzi (host, booking) – is már legalább ennyi ideje koptatjuk a cipőnk sarkát.

B.D.: Már én sem emlékszem pontosan a részletekre, de az biztos, hogy whiskey vagy rum volt a dologban. Petit techno-bulin, bulikon, Danit pedig régi gyerekkori barátaimon keresztül ismertem meg.

Mi a fő kapocs, amely összetart titeket a közös munkában?

N.D.: Nézd, ez egy régi barátság, már ismerjük egymás hibáit, szüleit, az összes gusztustalan betegségünket elmondjuk egymásnak, szóval már inkább igyekszünk motiválni egymást a hibáink javítgatására. Már én sem vagyok olyan idegbeteg a bulik elején, lehet velem beszélni. (nevet)

Hogyan határoznátok meg azt az irányt, amit a Pure Lusttal szeretnétek képviselni itthon?

N.D.: Zeneileg feltétel nélkül szeretnénk a slow house mellett kitartani. Bevonni az összes lehetséges népzenét a szettjeinkbe, megkomolyítva egy kicsit technósabb alappal. De ezen a sávon haladnánk. Illetve a hippi szívünk miatt – persze a stílus is megköveteli -, amint megengedhetjük magunknak, a szeretnénk, ha a dekor is tükrözné a zenei és értelmi hovatartozást.

B.D.: Nehéz lenne definiálni, itt tényleg sok stílus keveredik, azonban ettől lesz igazán változatos. Talán ha mégis mondanom kellene párat, az az elektronika, a downtempo, a népzene és a house. Például amikor elhívunk egy külföldi előadót, van egy elképzelésünk róla, hogy kábé milyen szettre számíthatunk. De minden alkalommal meglepnek minket valami újdonsággal. Az egyik legjobb példa erre, amikor Acid Pauli feltette egy house-alapra a Szomorú vasárnapot. Mindenki libabőrős volt!

A hazai DJ-szcéna igencsak telített, szinte minden hétköznap estére is jut már egy tucat önjelölt lemezlovas vagy Virtual-DJ, aki szórakoztat. Mi az, amivel a Pure Lust többet ad egy programján?

N.D.: Ahh… a kérdés, amire óvatosan kell felelni. Szóval a részemről, amit szeretek ebben képviselni, az a gondolkodásra való sarkallás némi ösztönösséggel. Meg tudod élni a vad éned, ami váltva egy nagyobbat, pontosan tud bűnbánatra is ítélni. Nagyon széles és erős az érzelmi perifériája ennek a stílusnak. Mindez nem épít a gyors tempóra, sokkal bensőségesebben éled meg. Én sokszor azt érzem, ez a zene nekem szól, nem mindenkinek, aki ott van a buliban. Ez persze lehet saját specifikum.

B.D.: Pont a sokszínűsége miatt lesz különlegesebb, nincsenek egyforma szettek vagy bulik. Én imádom, ahogy a stílusok keverednek. Gyakorlatilag felrakhatsz egy magyar népzenét vagy egy afrikai törzsi dallamot, bármilyen alapra!

Mindig megpróbálunk valami újat mutatni az embereknek, több kihívást találok benne!

Kikkel szerettek együtt dolgozni, közösen zenélni, és miért pont velük?

N.D.: Magyarok közül vagy itthon élő külföldiek közül: Király Marcival, Tamara Quass-szal, Kelemen Kristóffal és van egy zenei többnyire közösség, akik a Hintaló nevű helyen gyűlnek össze velük mindenképp. Mindenkivel másért, Marcival amúgy is kikérjük egymás véleményét, pár hangot, kis etapot adunk egymás zenéihez. Szeretem az ő nyugalmát. Tamara elképesztően lelkes minden iránt, ez az erő jót tesz nekem, öregszem. Ő is zenélget, folyamatosan tanul nagy erővel, és igazból ő mutatott be ennek a külföldi brancsnak. Kristóf elképesztően tehetséges, őt mindenképp hallgassátok meg, ha tehetitek. A Hintaló-srácok mind nagyon egyediek. Van egy mexikói gitáros fiú, nagyon penge tényleg. Egy másik német srác hangokat gyűjt Budapesten, abból kísérletezik, egész jól, és van ott még egy csomó zenész.

Tudod egy közösség, ami motivál, új és sokféle hatást keltenek benned. Ez szerintem elképesztően fontos.

B.D.: Szeretünk együtt dolgozni Manekkal és a csapatával. Régóta ad otthont a Toldi Klub a rendezvényeinknek. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert nagyon nyitottak az ötleteink felé, ami néha nem is olyan könnyű, hiszen sok olyan előadót is elhívunk, akik rizikósak lehetnek akár üzleti szempontból is, hiszen még sosem voltak Magyarországon. Ott vannak még a Bar72-ből a srácok, akikkel a 4D-s, Acid Pauli-Stimming bulit hoztuk össze, vagy a Designer Drumsos csapat, akikkelel főleg deep house bulikban kooperáltunk, Dj Reload, aki a Street Groove Institue egyik rezidense a Telepen. Velük is szívesen dolgoznánk a jövőben. De összeségében azt mondhatom, hogy más csapatokkal, dj-kkel is jó a viszonyunk.

Mi a véleményetek a hazai média által alkotott képről, amely a DJ-társadalmat ábrázolja?

N.D.: Erről is nehéz jól nyilatkozni. Annyit tudok tiszta szívvel mondani, hogy ami engem megérint, az mindig a kifejtős interjú, ahol kicsit az a személy lehetek, akiről írnak. Nem érzem úgy, hogy valós, mély érdeklődés lenne az ember, a háttere iránt. Most gondolj bele, ha mi is beülünk valahova, megiszunk párat, elmeséljük egymásnak az életünket, a motivációnkat, te is mennyi mindent tudnál írni. Lehet még barátok is lennénk. Tinder-interjúk vannak. Ez szerintem nem valós ábrázolás. Rapid infókat tudunk meg. Ezt gondolom kicsiben.

B.D.: Másrészről nagyban azt gondolom, hogy csak pár újság van, ami igazán jól ír, de náluk is az újságíró sokszor specifikus érdeklődési körét prezentálja, ami nem baj, mert legalább az precíz. Vagy ugye felkérések, fizetett interjúk, amikben én írhatok, amennyit akarok. Ami annyiból jó, hogy aztán kiadhat mindenki, amit tud, de még sincs meg az igazi bensőségessége.

Ti milyen hibákat követtek el, amiket ma már másként csinálnátok, vagy befolyásolták az eddigi zenei karriereteket? 

N.D.: Hiba volt egy márkába több stílust belevonni. De máshogy nem lehet anyagilag kijönni. Bánt még mai napig is, hogy a Lavalavától elhívtam Aquarius Heavent, de bevallom, annyira szerelmes voltam abba a pasasba, hogy nem tudtam tiszta fejjel gondolkodni. Nagyon bánt, hogy hagytam másoknak, hogy elvigyék a fellépőmet, és ezzel felvigyék az árát a négyszeresére. Ha szólt volna nekem, megállapodunk, jobban jövünk ki. Tanultam, igen. Losoulnál még booking előtt írtam Crimson Dávidnak, hogy zavarná-e.

B.D: Nagyon jó kapcsolatot ápolunk az ügynökökkel, segítünk nekik a külföldi barátainknak is eladni a fellépőiket, ez már nagyon baráti kapcsolat. Például most a 4D kapcsán Acid Pauli írt nekünk, hogy mi lenne, ha csinálnak egy aftert valahol Stimminggel karöltve. Illetve elköteleződtünk a magunk módján ezen irányvonal mellett. Az Ableton és a Traktor segítségével be tudjuk vonni az összes stílust a szettekbe.

De a mai napig rengeteg hibát követsz el az adott pillanatban, jó személyiségfejlesztés ez amúgy, mindig tanulhatsz valami újat!

Ha jól tudom, saját dalok írásán is dolgoztok. Miért fontos ez nektek, és mi az, ami az alkotói folyamatban visz előre titeket?

N.D.: Nem tudok meglenni anélkül, hogy ki ne zongoráznám azt, ami a fejemben van. Tényleg begolyózom tőle, és alig veszem észre, mi a bajom, mindenkivel bunkón viselkedem, szóval ez nekem szükségszerű terápia. Nagyon sok minden motivál. Attól kezdve, hogyha viszem valamire, akkor építhetek egy csapatot, akik rajtam keresztül remélhetőleg még többre viszik, odáig, hogy milyen szép mosolya van valakinek, vagy milyen jót beszélgettünk.

Ma már rájöttem, hogy struktúrába tudja foglalni a zene mondanivalóm, kénytelen vagyok sztorikat írni, amikről a zenéim szólnak, mélyen eldugott titkos e-mailekben őrzöm őket.

Illetve imádom a kísérletezést, csak teszteled a technológiád, és felveszel mindent, amit tudsz.

Mi az üzenetetek, amit szívből, belülről kommunikáltok?

N.D.: Nem szeretjük megmondani, ki mit gondoljon rólunk, így semmiképp sem vagyok tudatos.
Ezek így mi vagyunk. Minden eleme jön valahonnan. Nekem az apám lázadó típus, az anyám hippibb érzelmű. Így könnyen beleilleszkedem ebbe az érzésbe. Mind ugyanarról beszélünk, valójában az, hogy más a stílus csak máshogy fejezi, ki de ugyanazt. Szóval, akinek a történetek e szájíz szerint ízlenek, annak szól ugyan az a sztori a szerelemről, a csalódásról, az összetartozásról, a háborúról, a felszarvazásról, a nincstelenségről, a lázadásról.

De ha egyet kellene mondanom: a közösség érzése. Segítsük egymást, ne legyünk önzőek. Annyi itt a szar a világban, hogy legalább a környezetedet próbáld rendezni, próbáld meg a kisiklott életeket menteni. Ha pedig az egyedre tekintek, mindenki igyekezzen szabad lenni és nyitott. Nagyon sok jó dolog van, igaz, a kutatás csalódással jár, de amit találsz, az többet ad, mintha el sem indultál volna. Ezeket a dolgokat talán jól kifejezi ez a stílus, de még nem a nagyon elrugaszkodott módon.

A Pure Lust fogalmához tartozik egy erotikus Tumblr-oldal is, ami első görgetésre nem von párhuzamot a zenével. Mi az üzenete vagy fontossága a blognak?

N.D.: Először azért kezdtük el, mert gyűjtöttük a fent említett barátnőmmel az ilyen jellegű, vagyis ennél azért vadabb képeket, amit könyvbe akartunk foglalni, és kitenni az asztalra, aki meg belelapoz, majd nagyokat sóhajtozik. A zenével nem tudsz igazán, de ha megnézed az ibizai Woomoon-bulit, akkor rögtön összeáll.

Nekem volt egy álmom, hogy egy nap latexba öltözött táncosok molesztálják a közönséget, és rapid előadásokat tartanak.

Vannak még egyéb titkos közösségimédia-eszközeitek?

N.D.: Nincsenek. Nem is vagyunk ebben ügyesek. A barátainkra szoktunk hagyatkozni, vagy megbízunk embereket minimális dolgokra. Néha kikérem Tőke Ildi véleményét, mivel ez a munkája, gyorsan tud segíteni. De tényleg bénák vagyunk.

Legutóbb Acid Paulival zenéltetek együtt, akiről köztudott, hogy zseniálisan illesztette bele a magyar népdalokat a szettjeibe. Hogy sikerült a közös buli, és mit gondoltok Pauli munkásságáról?

N.D.: Ha megengeded, hogy írjak 5 darab A4-es lapnyi kisnovellát, megteszem. Röviden, ő azért fontos, mert zeneileg sokféle, technikailag szintén. Emellett korrekt, barátságos és segítőkész. Az ív, amit meglovagolt az eddigiekkel, zseniális. Nézd meg, hogy amikor kezdte, nyers, vad hangzást hozott. Aztán ez puhult, lassult, és kétféle rész van mára már. Az egyik a tradicionális zenék elegyítése a slow és modern hangzással, amit az előző albuma jól bemutat, az MST. A másik pedig a rövid, puha és meleg hangokból álló, amit a Marvin című számában már zseniálisan alkalmaz, és az új albumán, a BLD-n tökéletesre gyúrt. Nagyon tetszik ez a pálya, amit bejár, és hogy változatos maradt. A Console és Notwist projektek pedig aztán tényleg extra csípősre fűszerezik a zenei kvalitásait. Erre mit lehet mondani?

B.D.: Tényleg, elképesztő! Jah, és még valami, a Feathered Sunnak ő is tagja, ami a fent említett közösségi szemléletet szintén tükrözi, ezt szeretem igazán. A Feathered Sun egy külön téma, de nézzetek utána, Nu, Chris Schwarzwalder, Jo Ke, Raz Ohara is tagok, egy igazi jam projekt.

Ti mennyiben igazodtok a közönség igényeinek kielégítéséhez?

N.D.: Nem igazodom más vágyaihoz, már elnézést attól, akit ez bánt. De milyen lenne, ha elmennél egy Guns N’Roses-koncertre, és valami attól elütőt várnál el? Csilli-villi tisztaságot, sörszagmentes embereket stb. Ez egy projekt, aminek van egy íve, és épp hol tart, vagy épp mit tudunk megvalósítani, azt vagy tudod szeretni, vagy nem.

B.D.: Szerintem mindig ez a legnehezebb feladata egy DJ-nek, hogy megtalálja a közös egyensúlyt a saját és a közönség ízlésvilága között. Szórakoztatni kell az embereket, de a legfontosabb, hogy mindig hű legyél magadhoz, és azt játszd, amit szeretsz. Ez persze függ attól is, hogy milyen helyen játszol, és milyen embereknek.

Klubokban könnyebb a dolgunk, de ha elmegyünk például egy romkocsmába, ott akármit is csinálsz, mindig odajönnek számot kérni.

Mit tekintetek a Pure Lust esszenciájának?

N.D.: Nem vagyunk mások, mint a versenytársaink. Ez csak egy másik kifejezéshasználat. Valahogy pont a középút. Kicsit spirituális, mesél, de nem kiabál, és nem is túl halk. Lassú, de mivel a felezőütemeket itt jól ki lehet használni, gyorsnak is érezheted, megint középen maradunk. Barátságos, de a gondolataiddal magad maradsz benne. Az esszencia pedig nem maradhat más, mint a zene és legfőképp, hogy te, mint vendég, mit viszel haza belőle, hogy neked az, ahogyan közvetítünk, mennyit ad.

Van-e létjogosultsága egy hazai DJ-nek külföldön? Ti dolgoztok a „nyitáson”? Milyen eszközökkel?

N.D.: Mi az hogy! Ne viccelj, csak nézd meg a budapesti Boiler Roomot, azok a srácok baromi jók, tényleg, egytől egyig. Király Marci is ász, a Fossiles de l’Atlasos fiúk mind nagyon pengék, és még ismerek egy csomó tehetséget több stílusban is. A tech house vagy a roman minimal vonalán is rengeteg tehetség van. A Secret Roomban hallottam nemrég Udvari Viktort, rá érdemes figyelni, nagyon sok lehetőség rejlik benne. Ugyan a technológiát nem ismerem, hogyan ír zenét, de ha az eszközökkel is jól bánik, akkor sokan irigyek lehetnek rá. Marco Grandi is nagyon ügyes, az ilyen szállós, deepes témában. De ugyanúgy a modern klasszikusban is, feléjük is emelem kalapom lelkesen, járok rájuk.

Az eszközök, amiket ismerek, csak a baráti viszonyok és a csapatok. Produceri munka nélkül nem hiszem, hogy tartós állapotot el lehet érni, vagy akkor igen, ha becsatlakozol szervezőként egy nagyon nagy projektbe. Igen, nekünk ezek megvannak, lesznek is, Bécsben segítem egy barátom, az utóbbi időben szorosabb lett egy fesztiválszervező csapattal a kapcsolatom, és a saját zenéimet igyekszem kinyomni értelmes helyeken. Ezért sem kapkodom el, mert igazán jót szeretnék kiadni a kezeim közül.

Aki ismer, tudja, mennyire kritikus vagyok és szenzitív a részletekre.

Milyen terveitek vannak az idei évre?

B.D.: Kifut a klubszezon, most nyáron van időnk összerakni a jövő évi terveinket. Szeretnénk az embereknek bemutatni más, talán kisebb előadókat is a nagy nevek mellett. Bécsben zenélünk kétszer is Tian jóvoltából egy kis klubfesztiválon, és egy elég érdekes helyen, ami úgy néz ki mint egy elhagyatott vidámpark. Lesznek budapesti, talán fesztiválfellépéseink is, a Pontoonon biztos lesz sorozatunk. Nyáron inkább tervezgetni, elmélkedni, és pihenni szoktunk, meg Dani írja a zenéit.

Hol hallhatunk benneteket legközelebb?

B.D.: Most április 7. Toldi Satori és május 5. Rampue szintén Toldi. Remélem, a Pontoonon is leszünk, jó ott nézni a panorámát, miközben zenélsz.

A Toldi vagy az Akvárium mindig ideális helyszín?

N.D: Projekttől függ. Satori mikor a Secret Roomban volt, fuh… látnod és hallanod kellett volna! Mintha egy korai Hyperen lennél, és körbejárhatod a fellépőt. Nem mentek ki az emberek cigizni. Tökéletesen passzolt oda. Nagyobb dolgokat el tudok képzelni az Akváriumban, de a dekor és a kondíciók számunkra kitermelhetetlenek.

A Toldinak meg respekt is, nagyon sokat tett értünk Manek, és amellett, hogy úgy érzem, tartozom neki ennyivel, szeretem is. Őt is és a helyet is. Egy jókora köztes állapot: mozi, klub, kávézó, és baromi jó a tiramisu. Tényleg, ha már másért nem akarsz odamenni, azt kóstold meg, nem habos, hanem krémes.

Fotók: Krisztian Vollmuth, Emil Chalhoub | Pure Lust Facebook

Címkék: downtempo, Nagy Dániel, Pure Lust, buli, Acid Pauli, Designer Drums, berlin, manek, bán dániel, bruno pronsato, tumblr, nu, Bar25, zagorski péter, minimal, slow house, király marci, népzene, interjú, tamara quass, kelemen kristóf, dj reload, elektronikus zene, tőke ildi, feathered sun