Youli
„Még mocorog bennem és keresi az útját a sokféle erő” – Youlï-interjú
Szeptember 21-én jelent meg Horányi Juli és zenekara, a Youlï első nagylemeze a Cseh Tamás Program támogatásával. A műfajokban és szövegekben is sokszínű dalokat az énekesnő – dalszerző az elmúlt három évben gyűjtötte össze, mely időszakot nem kerülték el a hullámvölgyek, s ez visszaköszön a felvételekben is. A lemezen az introval és az outroval együtt összesen 17 szám kapott helyet, melyek többek között az álom, a szerelem, a szakítás és a pénz túlzott istenítésének témáit járják körbe. A dalokról, a zene terápiás hatásáról, az álmodozásról és az album mondanivalóiról Horányi Julival beszélgettünk.
„Ez egy történet rólam, ami számodra is ismerős lehet, ha nagy álmokkal kezdted el életed.” – olvashatjuk az albumodról hivatalos oldaladon, s az álom motívuma tulajdonképpen keretbe foglalja a lemezt, hiszen ezzel indul az intro és az outroban is megjelenik: „Ez az álom nem ér véget. / Az én világom egy eleven álom.” Mondhatjuk, hogy ez a lemez egyik mozgatórugója? Miért éppen ez kapott ilyen nagy hangsúlyt a dalszövegekben?
Igen, ahogy mondod, az álom, az álmodozás foglalja keretbe a történeteket, amik a dalokban vannak. Mindig is álmodozó típus voltam és folyamatosan igyekszem megvalósítani a céljaimat. Az, hogy ez ennyire hangsúlyos téma lett, nem volt tudatos dolog a részemről, csak ez valószínűleg nagyon fontos mondanivaló, mindig erről igyekszem kommunikálni, hogy álmodni, merni kell, és ha lehet, akkor minél nagyobbat. Azt látom, hogy a hétköznapokban persze minden ez ellen van.
Ha álmodozol és elkezdesz tenni az vágyaidért, akkor folyamatosan akadályokba ütközöl.
Már az óvodában, aztán a suliban, később pedig a munkahelyeken jönnek olyan emberek, akik megpróbálják elvenni a kedved attól, hogy megvalósítsd, amit kitűztél magad elé. A művészetnek és a művészeknek úgy gondolom ez a legfőbb feladata, hogy minden akadály ellenére keresztülvigyék, amit elképzeltek, az álmokat oda tudják adni élmény formájában az embereknek, ezzel emlékeztetve mindenkit arra, hogy nem csak ez a földi, hús-vér valóságunk létezik, hanem többek vagyunk ennél: legalábbis lehetünk, ha törekszünk rá.
Mit gondolsz, melyik felvételben ismerhetnek leginkább magukra az emberek?
Ez szerintem nagyon különbözik egyénenként, mert mindenki éppen más „mozit” él, mikor meghallgatja a lemezt és ettől függ, hogy melyik dal hat rá. Végeztem azért egy kis közvélemény kutatást, és legtöbben a Nélküled című dalt érezték át, illetve a Mi van veled? az, ami még nagyon bejön a többségnek. Ez a kettő elég jól értelmezhető, az első egy szakítás utáni állapotot idéz fel (ilyet biztosan minden ember átélt, aki volt már nagyon szerelmes, ezért ha meghallja, azonnal bekapcsol a fájdalmas emlék). Az utóbbi pedig egy jó ritmusú dal, ami szerintem pont a tempója, a lüktetése miatt lehet hatással az emberre. Ha pedig második körben a szövegre is figyel, aki hallgatja, találhat benne olyan szavakat, mondatokat, amelyekkel lehet azonosulni, mint például „A dolgok nem mennek könnyen, egyszer fent, kétszer lent hullámzom.” sora: ezt szerintem tíz emberből kilenc biztosan érezte már, vagy megéli a mindennapjaiban.
Közismert tény, hogy a zene jól bevált terápiás eszköz is lehet. Az album dalait végighallgatva egyfajta érzelmi hullámvasúton ülünk: szomorú, szakításról szól felvételek éppúgy megtalálhatóak rajta, mint a boldog, szerelmes számok. Számodra az örömet, vagy éppen a bánatot könnyebb kiírni és énekelni magadból?
Igen, a terápiás jellegben én nagyon hiszek. A zene tényleg képes gyógyítani, de fel is tud dühíteni, vagy kicsit összezavarni, ha éppen olyan: valóban elég komoly hatással lehet az emberre.
Azt hiszem, a fájdalmas dolgokat egyszerűbb kiénekelni, mert az úgy kiszakad – legalábbis belőlem.
De nagyon szeretem a tempós, felemelő dalokat is, imádom, ha például meghallok egy ritmust, és azonnal úgy érzem, hogy táncolnom kell. A táncolás egyébként fantasztikus dolog, és ahhoz, hogy ezt tehessük, kellenek a lüktető, mozgató zenék. A ritmus ebben a kulcs, nagyon el kell találni a tempót, talán ezért érzem, hogy gyorsabb dalokat nehezebb írni, mert akár két vagy három bmp-en is rengeteg múlik, nagyon nem mindegy, hogy 128, vagy 132 bmp egy dal, ugyanis teljesen más a hatása. A gyorsabb számoknál mindig ki kell centizni ezt, hogy tényleg a legjobb eredmény szülessen.
Nemcsak a dalszövegek, a zenei is világ is nagyon változatos: vannak elektronikus elemeket használó, népdalos és slágeres hangzású felvételek is. Fontos számodra a sokszínűség, vagy szeretnéd minél több műfajban kipróbálni magad és megtalálni melyik stílus határoz meg Téged leginkább?
Igen, ez a lemez eléggé színes lett, de ez sem volt egy tudatos dolog. Valójában még mindig kísérletezem és keresem az igazi YOULÏ hangzást. A dalok erre a lemezre három év alatt gyűltek össze és ez az elmúlt időszak pont annyira sokféle volt, mint a számok.
Hatalmas nagy mélységek és magasságok váltakoztak, mostanában kezdek egy kiegyensúlyozottabb vágányra ráállni, így szerintem a következő lemezeim már egységesebbek lesznek.
De nem bánom, hogy ez az album ilyenre sikerült, mert most éppen ez van, ilyen vagyok: még mocorog bennem és keresi az útját a sokféle erő. Szeretem egyébként a különféle műfajokat kipróbálni, hogy melyikben vagyok leginkább otthon. Az biztos, hogy az elektronikus zenét nagyon szeretem, ahol nem feltétlen a vokálon van a hangsúly, inkább az atmoszféra a fontos, vagy a zenei megoldások, de emellett szükségem van rá, hogy klasszikusabb hangszerelésű, nagy ívű balladákat is készítsek, mert az éneklésemet ezekben tudom igazán kibontakoztatni.
Us című dalodban a pénz eltúlzott szerepéről beszélsz a mai világban. Említetted, hogy ez az egyik olyan dal, amiben már teljesen kendőzetlenül ki merted mondani, mit gondolsz. Miért éppen ez a téma volt az, amiben kiálltál a véleményed mellett?
Amikor ezt a dalt írtam, elég komoly és nyomasztó egzisztenciális válsággal küzdöttem. Nem volt munkám és pénzem sem, de ugyanakkor szerettem volna valamit mégis alkotni és kikerülni a gödörből, viszont bárminek nekifogtam, mindig ott volt az akadály, hogy „Ehhez pénz kellene, hogy meg tudjam csinálni.” Ez egy idő után nagyon feldühített és kijött belőlem ez a dal.
Tényleg azt gondolom, hogy a pénz nem lehet ekkora Isten!
A világ leggazdagabb emberei is lehetnek rákos betegek és nem gyógyulnak fel belőle. Szerintem a boldogság sem ettől függ, de mi azt hisszük, hogy igen. Amikor ez az időszak volt, én is azt gondoltam, hogy az a bajom, hogy nincs pénzem. Aztán rájöttem, hogy egész máshol van a probléma gyökere és nekifogtam azt orvosolni, elkezdett az anyagi helyzetem is rendeződni. Ezzel nem azt állítom, hogy az élethez nincs szükség pénzre (bár van, aki már megvalósította, hogy anélkül él,) de nem ez a legfontosabb, legalábbis nem szabad, hogy ez legyen: másra kell irányítani a fókuszt, hogy megtaláljuk azt, amit keresünk.
Mi az, amihez még nem érzel elég bátorságot, hogy korlátok nélkül beszélj róla a dalaidban?
Ezek főleg társadalmi problémák, olyan kényes témák, amikkel kapcsolatban nem tudom eldönteni, hogy feladatom-e elmondani róla a véleményem. Most úgy gondolom, nem kötelességem, ezért nem is teszem meg, pedig legszívesebben írnék róla dalt, de nem érzem magam elég erősnek, hogy ha lenne hatása, akkor azt elviseljem. Volt már jó néhány művész, aki leírta a dalaiban a véleményét, akár a politikáról, akár más kérdésekről és sajnos ennek többnyire mindig az az eredménye, hogy rengetegen megtámadják és nekiesnek. Ahhoz, hogy ezt túl lehessen élni, nagyon erősnek kell lenni. De alapvetően sajnálom, hogy szinte elvárás a művészektől, hogy ne legyen véleményük és csak szórakoztassanak. Azt látom, hogy aki minden mondanivaló nélkül csak ezt teszi, akkor sikeresebb tud lenni és ez elég szomorú dolog.
„Rendet tenni a szobákban, a fejekben és a világban.” – énekelsz róla a Neked szól számban. Szerinted mi a legfontosabb dolog, amit helyre kellene tennie (magunkban) az embereknek?
Na igen, az egyik ilyen dolog például az lenne, amit az előző kérdésnél említettem. Nem kellene ennyire átgondolatlanul mindent „benyelni”, ami ránk zúdul. Miért ne lehetne más a véleményünk, vagy járhatnánk járatlan utakat és kereshetnénk meg azt, ami nekünk örömet okoz? Azt is jó lenne helyre tenni, hogyha valaki erőszakos, folyamatosan kiszúr az embertársaival, az nem menő. Kedvesnek és segítőkésznek lenni sokkal inkább az: meg kellene próbálni jobban szeretni egymást, mert ez az egyetlen dolog, ami meg tudja oldani a konfliktusokat és az ellentéteket. Ez a sok háború és eszetlen pörgés annyira értelmetlen, nem tudom, az emberiség mi után fut ennyire? Mindig csak rohanunk valahová és közben semmit nem élünk át, mert nincs rá idő.
Ha a katona, aki készül fejbe lőni az „ellenségét” egy pillanatra belegondolna abba, hogy a vele szemben álló ugyanolyan, mint ő (ugyanúgy vannak gyerekei, érzései, szerelme) akkor képtelen lenne rá, hogy megölje.
Ez egy hétköznapi, munkahelyi konfliktusra vagy egy sima, buszon utazó helyzetre is igaz. Meg kellene állni egy percre, átgondolni a dolgokat és nem legyilkolni egymást zsigerből – azt hiszem, ez rendet tudna tenni.
Készítettél egy duettet is Puskás Petivel. Hogyan merült fel a közös dal ötlete? Dolgoztattok már együtt?
Petivel gyerekkorunk óta ismerjük egymást, a szüleink egy színházban dolgoztak Békéscsabán. Bár később elsodort minket az élet egymás mellől és csak felnőtt fejjel találkoztunk újra, valahogy ő olyan nekem, mintha egy családtagom lenne. Nagyon szeretem a szüleit, a testvérét, csodálatos emberek, beleértve Petit is. Rengeteget segítettek nekem és mindig nagyon jó velük találkozni. A The Biebersel már többször felléptem, én is énekeltem az ő lemezükön, ezért valahogy egyértelmű volt nekem, hogy szeretnék egy duettet Petivel. Nagyon boldog voltam, amikor igent mondott a felkérésemre és így megszülethetett a Lakat, ami szerintem a lemez egyik legszebb dala lett.
A zenélés mellett díszlet és jelmeztervezéssel is foglalkozol. A saját fellépő ruháid tervezésére is külön figyelmet fordítasz?
Ez most kicsit háttérbe szorult, bár ennek ellent mond, hogy éppen dolgozom egy gyerekelőadáson. A Kisherceg bemutatója novemberben lesz, én tervezem a díszletet, a jelmezt és ez alkalommal a zenék megalkotásában is részt fogok venni. A saját fellépő ruháimat is mindig nagyon szeretem kitalálni: vagy tervezőtől választok, mert pont látok egy olyan darabot, amit stílusban, színben elképzeltem, de az is előfordul, hogy én magam tervezem és varratom meg a fellépő ruhát, vagy stylingolom össze. Ez egy izgalmas játék számomra, része az önkifejezésnek. Volt idő, amikor nem akartam ezzel foglalkozni, mert úgy gondoltam az a profi, ha nekem is van stylistom, de aztán rájöttem, hogy nem baj, ha most én vagyok a magam stílustanácsadója, így még egyedibb lesz a produkció.
Ez fontos dolog, mert szeretnék olyan koncerteket, előadásokat megvalósítani, amik különlegesek és olyan élményt nyújtanak, amit mástól nem kapnak meg a nézők.
Ettől függetlenül vannak nagyon ügyes stylist barátnőim, és ha adott esetben kinövi magát a YOULÏ produkció, akkor be fogom őket vonni a munkába.
Hol és mikor hallhatjuk élőben a dalokat?
A lemezbemutató koncert épp szervezés alatt áll, terveink szerint november végén vagy december elején kerül rá sor, de még keressük a legideálisabb helyszínt és időpontot. Addig is októberben, a Pápay Fanny által készített, szupermenő és nagyon művészi lyrics videókat fogjuk közzétenni a YouTube csatornámon és közben készülünk a koncertre, hogy egy nagyon ütős mini show-t állítsunk majd a színpadra, vendégekkel, szép vizuállal és sok pozitív energiával.
