Csányi Rita (The Anahit)
„Már lejárt az az idő, amikor ciki terápiára járni”- Interjú Csányi Ritával bántalmazásról és gyógyulásról
Tavaly nőnapon Szentesi Éva, Péterfy-Novák Éva és Mérő Vera (Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Alapítvány) által szervezett Legyen nőnap! a Hősök terén a nők ellen egyre gyakrabban elkövetett erőszakra hívta fel a figyelmet. Az eseményre nagyjából négyezer ember látogatott ki, és a főpolgármester mellett többen, köztük Halász Judit, Péterfy Bori és Király Linda szólt a közönséghez. Idén március 8-án virtuálisan tért vissza Legyen nőnap! Hősök home office-ban címmel. Az esemény himnuszának, a Heart Alive című dalnak a szerzője és előadója, a The Anahit énekesnője, Csányi Rita volt már lelkileg bántalmazó párkapcsolatban, de érte fizikai erőszak is a nyílt utcán, amikor ököllel arcul ütötték, és senki sem sietett segítségére. Mindezek kapcsán beszélgettünk vele.
Ezt az eseményt idén sajnos csak online lehetett megrendezni, de az a megtiszteltetés ért benneteket, hogy a ti dalotok lett a rendezvény himnusza. Hogy kerültél kapcsolatba a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Alapítvánnyal?
Őszinte leszek, az elején semmilyen célunk sem volt a Heart Alive-val. Megírtam, és nagyon szerettük, éreztük, hogy van benne valami, ami több, mint egy dal, amit kiteszünk Spotify-ra, és majd lesz valami. Ezért megpróbáltunk kapcsolatba lépni különböző szervezetekkel, ahol a nőkért harcolnak, hogy hátha tetszik nekik, és esetleg megosztják majd az oldalaikon. Így jutottunk el Mérő Verához, akinek elképesztően tetszett a dal, és felajánlotta, hogy csináljuk együtt a Legyen nőnap! – Hősök home office-ban eseményt. Még most is hihetetlen számomra, hogy ez valóság, és elképesztően hálás vagyok, hogy részesei lehettünk.
A Heart Alive című szerzeményed megrázóan őszinte dal. Nem titok, hogy a saját tapasztalataid ihlették. Mi volt az a pont, amikor érezted, hogy ezt ki kell írnod magadból?
Az írás számomra mindig terápia is egyben, viszont először lelkileg meg kellett gyógyulnom, hogy meg tudjam írni ezt a dalt. Szükségem volt arra, hogy már kicsit kívülről tudjam szemlélni magamat, és hogy elengedjem a múltat.
Úgy is mondhatjuk, hogy a Heart Alive a gyógyulási folyamat legvégén született, amikor valóban tovább tudtam lépni.
Említetted, hogy a dal célja a reménykeltés, és próbáltál nem egy sötét üzenetet megfogalmazni. Számodra vannak-e olyan dalok, amelyek erőt adnak?
Alapvetően azért hallgatok zenét, mert hat rám valamilyen formában, és kifejezetten azokat a dalokat szeretem, amelyekkel könnyen tudok azonosulni. Van néhány szerzemény, amely a legmélyebb időszakaimban erőt adott, vagy legalább segített egy jó nagyot sírni és megkönnyebbülni, amikor szükségem volt rá. Három dal jut egyből eszembe: Daughter – Smother, RITUAL – Exit, James Blake – The Colour in Anything.
Fizikai és lelki bántalmazást is átéltél. Egy időben sokat foglalkoztam ezzel a témával, és úgy gondolom, hogy a sebek begyógyulnak, de a lélek nehezebben épül fel egy ilyen súlyos trauma után. Hogy tudtad feldolgozni a téged ért megrázkódtatásokat?
Hatalmas segítség volt számomra a családom és a barátaim. Igyekeztem minél több időt velük tölteni, amikor még nagyon fájt minden. Szerintem fontos ilyenkor, hogy jókat beszélgessünk, és pozitív emberekkel vegyük körül magunkat, akik minden helyzetben mellettünk állnak. A másik nagyon fontos lépés az volt, hogy felkerestem egy kiváló pszichológust, és terápiára jártam. Vannak helyzetek, amikor kevés egy baráti beszélgetés, és szakemberre van szükség.
Már lejárt az az idő, amikor ciki terápiára járni, és mindenkit csak biztatni tudok, hogyha lehetősége van rá, akkor legalább néhány alkalomra menjen el, mert számomra egy elképesztően nehéz, de ugyanakkor fantasztikus önmagamat megismerő út volt.
Will Smith feleségének, Jada Pinkett-Smith-nek van egy Red Table Talk című, fontos témákat boncolgató műsora. Ott egyszer, amikor a párkapcsolatukról beszélt, elmondta, hogy még az elején mérgében azt mondta a férjének, hogy „fuck off” („b*szódj meg”), mire ő úgy reagált: „Ha még egyszer olyan helyzetbe kerülünk, hogy így kell egymással beszélnünk, akkor adjuk be a válókeresetet.” Azóta még a hangjukat sem emelik fel vita közben. Szerinted sok múlik azon, hogy az elején miket engedsz meg a másiknak egy kapcsolatban?
Határozottan igen! Már az elején meg kell húzzuk a saját határainkat, meg kell beszélni, hogy mi az, ami belefér, és mi nem. Nyilván sokat fejlődik két ember egymás mellett az évek alatt, de nagyon fontosnak tartom az őszinte kommunikációt már az elején.
Ha valami nem esik jól, vagy nem működik, akkor felesleges húzni az időt, egyből beszélni kell róla, és valahogyan megoldani, vagy ha nincs más mód, akkor inkább véget vetni a kapcsolatnak, mert kizárt, hogy a ki nem mondott dolgok maguktól megoldódjanak.
Mennyi idő alatt sikerült magadban feldolgoznod a történteket? És volt olyan pont, amikor magadat hibáztattad?
Két-három évig tartott teljesen feldolgozni mindent. Érdekes, mert a saját magam hibáztatása szinte egyértelmű volt. Folyamatosan magamat okoltam mindenért, utáltam és szégyelltem magam, és azt hiszem, ezt volt a legnehezebb elengedni.
Nagyon sok időbe telt magammal megbékélni, viszont amikor végre beláttam, hogy ez van, megtörtént, és nem az én hibám, hogy bántottak, akkor teljesen felszabadultam.
Emlékszem arra a napra, amikor belém csapott az érzés, amikor újra elkezdtem szeretni magamat olyannak, amilyen vagyok.
Jó érzéssel tölt el, ha férfiak felemelik a hangjukat a nők elnyomása ellen. Te csak fiúkkal dolgozol együtt, akik teljes mellszélességgel kiállnak melletted. Mennyire könnyű bizalmat építeni férfiakkal a veled történtek óta?
Szerencsére sosem voltam az a típus, aki általánosít, így hamar meg is fogadtam, hogy az engem ért események ellenére sem fogom engedni azt, hogy bizalmatlan legyek olyanokkal, akiket egyáltalán nem ismerek. Meg kell adni az esélyt mindenkinek.
Egyébként már tini korom óta sok férfi között dolgoztam különböző zenei projektekben, így nekem ez egy teljesen komfortos szituáció a mai napig, és a gimiben is több fiú barátom volt, mint lány. Nyilván volt sok negatív, viszont ugyanannyi pozitív élményem, ezért tudom kezelni a helyzetet. A jelenlegi csapatunk pedig csodálatos, mert egyenrangú partnerek vagyunk, és nincsen probléma abból, hogy ki fiú vagy ki lány, nincsenek szexista megjegyzések stb. Úgyhogy rendkívül szerencsés vagyok, hogy ilyen fantasztikus srácok vesznek körül.
Angliában tanultál zeneszerzést, és angolul is énekelsz. Magyarul nehezebben nyílsz meg?
Kevesen tudják rólam, de írok másoknak magyar dalszövegeket is. Egyszerűen a mi zenei stílusunk szerintem nagyon furcsa lenne magyarul. Továbbá külföldi terveink vannak, természetesen itthon is szeretnénk aktívak lenni, de nagy ez a világ, és szeretnénk, ha a zenénk sok helyre jutna el, és mindenki értené is.
