„Makrofelvételtől kozmikusig mindenféle flash” – interjú a Törzs zenekarral
Ahogy egy nagymama sütötte sütin, úgy egy zenekar összerakta muzsikán is érezni lehet, ha szeretettel és odaadással készítették.
A pár éve még indie-pop zenéjükkel befutott Carbovaris három tagja 2014-ben új szerelemprojektbe fogott, és Törzs néven kezdett el műfaji címkékkel behatárolhatatlan (de saját maguk által art-gaze-ként definiált) léleksimogató zenét játszani. Nem olyan rég a chilei Föllakzoid előtt játszottak az A38-on, múlt héten pedig megjelent második albumuk, a „Földön„ is. A Törzs pedig nem csak az éteri muzsika köntösébe csomagolja a spiritualitást: a fiúk a közösségformálást és összetartozást a zenekar filozófiáján keresztül is hirdetik. A zenekar tagjai, Balázs Soma, Lehoczky Zsombor és Nyitray Dániel erről az elképzelésről, a műfaji váltásról és az saját kis világukról meséltek.
A Carbovarisszal kifejezetten populáris zenét játszottatok, hogy vezetett onnan az út ehhez a kevésbé „rádióbarát” hangzáshoz?
Zsombor: Az, hogy a Carbovarisnak vége lett, már egy folyamatnak a része volt: elkezdtünk egyre több kevésbé populáris zenét hallgatni és egyre inkább arra alakult ki igényünk, hogy ne a legegyszerűbb indiepopot játsszuk – nem mondom, hogy a Carbovaris pusztán ez volt, de mindenképpen el akartunk menni egy másik irányba; ez már egyébként a Carbovaris utolsó lemezén is hallatszik.
Soma: Nem feltétlenül csak a zenehallgatás miatt lett ez az irány. Az elején inkább egy kísérlet volt, írtunk egy pár számot a Carbovarisétól egészen eltérő szisztémával, azaz nem próbateremben jammeléssel, hanem gép előtt. Ezután pedig azon kísérleteztünk, hogy ez hogy tud megszólalni, mint egy rock trió, ami maradtunk a Carbovaris után. Ebből alakult ki a mostani hangzás.
Kik vagy mik inspirálják ezt a zenét? Konkrét előadók ihletnek meg, vagy inkább csak egy hangulat vagy érzés megzenésítését tűztétek ki célul?
Dani: Sokkal inkább a hangulat megteremtése a cél. Szoktam azon gondolkodni, hogy milyen zenekarra hasonlítunk, de egyáltalán nem tudom megmondani. Ez egyébként a próbateremben fel sem merül, legfeljebb negatív értelemben, hogy ez a gitártéma túlzottan emlékeztet erre vagy arra a zenekarra. Egyébként a legkülönbözőbb zenéket hallgatjuk egyénileg és kollektíven is.
Zsombor: Emlékszem régen nagyon hasonló zenéket hallgattunk, még a Carbovaris időkben volt olyan időszak például, amikor mind az új „Peace” lemezt hallgattuk. Ez most már kevésbé van így, szeretjük azt, amit a másik hallgat és szoktunk együtt koncertekre is menni, de nem ez határozza meg a zenekar fő vonalát.
A mostani közönségetek nagyrészt a régi rajongókból áll, vagy sikerült egy új réteget is megszólítani?
Dani: Átfedés nyilván van, mert sokan hallgattak minket a haverok és ismerősök közül.
Zsombor: Úgy gondolom, ha valaki nagyon szerette a régi zenénket, annak a mostani is bejön, mert vannak átfedések, de sok mindenkit ismerünk, akit a mostani zene jobban megfogott. Szerencsére úgy tűnik, ez a zene sok új embert meg tud érinteni.
Soma: Az újonnan megérintett közönségünk ráadásul teljesen vegyes korosztályilag, érdeklődésileg, nemzetiségileg.
Dani: És nemi arányok tekintetében is, a Carbovarisnál jellemzően fiatalabb lányok jöttek koncertekre, voltak persze srácok is akik flasheltek az indie zenére, de a mostani közönséget abszolút nem lehet kategorizálni.
Soma: Az a legjobb, hogy mindenki más miatt tud szeretni minket. Valaki azért, mert közös piknikeket csinálunk, ahol szalonnázunk és dumálgatunk csillagnézés közben, és ennek köszönhetően jön el a koncertre, és lehet, hogy nem is az az elsődleges, hogy milyen zenét játszunk. Van, aki meg csak a zenéért jön és a szalonnasütés része a legkevésbé sem érdekli.
Egy koncerten vagy lemezhallgatás közben milyen hatást szeretnétek kiváltani?
Soma: Lehet pont ez az előbb említett jelenség a kulcs, hogy mindenki találja meg azt az egy dolgot, ami szimpatikus benne, nem?
Dani: Ez egy elég utazós zene, el lehet benne veszni, de van, akinek a szöveg fontos, nekik biztos jobban tetszenek a klasszikus értelemben vett dalok, amik nem csak a zenélgetésről szólnak.
Bennetek milyen érzéseket idéznek elő ezek a dalok?
Zsombor: Minden számon azt érzem, hogy hallhatóan sok-sok próbán raktuk őket össze. Az A38-as koncerten például nagyon sok jó pillanatunk volt, amikor összenéztünk, mert érezhetően nagyon egyben volt az egész és pontosan tudtuk mi történik. Az, amikor egy próbán mind a hárman teljesen benne vagyunk egy számban, a koncerten is hallható, és ez remélhetőleg a közönség felé is átmegy. Ahogy Dani mondja, mi is utazós-elveszősnek éljük meg ezt a zenét, és tök jó dolog ezt nem csak a próbateremben, hanem a koncerten is átélni.
Ha ezt a zenét vizualizálni lehetne, hogy nézne ki?
Dani: Nekem egyszerre kozmikus és személyes is. Olyan dolgok jutnak róla eszembe, amik térben vagy időben sokat zoomolnak. Makrófelvételtől kozmikusig mindenféle flashem van tőle.
Soma: Ugyanakkor meg benne van a személyes vonulat is, embereket is látunk benne, sorsokat.
Dani: Egy ismerősünk, Horváth Eszter festett több képet is az albumhoz, és ezek elég jól vizualizálják a zenét.
Miért döntöttetek úgy hogy magyarul lesznek a dalszövegek, amikor ez nagyban limitálni (vagy éppen növelni?) tudja a potenciális hallgatóközönséget?
Zsombor: A Törzs alapgondolatának születésekor fel sem merült, hogy milyen közönséghez akarunk szólni, hogy többen vagy kevesebben fognak hallgatni; úgyis azok fogják hallgatni, akiket majd bevonz, és mivel mi ezt imádjuk, lesznek majd emberek, akik át fogják érezni, miről is szól ez. Az viszont mindenképp benne volt, hogy magyarul gondolkodunk és magyarul beszélgetünk és írunk és filozofálunk rengeteget és a számok szövegei ezeknek a beszélgetéseknek kivonatai. Sok mindent jelentenek egyszerre és ezt a legtisztábban magyarul tudjuk tolmácsolni.
Nem sokkal nehezebb magyarul szöveget írni?
Soma: Azért sokkal könnyebb, mert valóban magyarul gondolkodunk, és nem kell folyton agyalni, hogy jön ki a sor és hány szótag lesz a mondat; sokkal közvetlenebb és természetesebb így a szöveg; a dalokban is sok a köznyelvi szó, amiket a próbán ezerszer kimondtunk.
Dani: Az biztos, hogy angolul sokkal könnyebb halandzsázni és sokkal kevésbé instant az élmény, így sokszor az alapján születik a szöveg, hogy mi jön ki jól.
Zsombor: Ezért ha belegondolsz, az angol szöveg egy kicsit hazugság, legalábbis ha mi angolul írnánk az az lenne, mert nem úgy írnánk meg, mint ahogy egy magyar szöveget meg kell írni. Lehet, hogy jól hangzana angolul, de valószínűleg semmitmondó lenne.
Soma: Ez persze csak a mi oldalunk, azt mindenki döntse el maga, hogy valójában mennyire fogyasztható vagy szerethető a magyar dalszöveg.
A nem hagyományos közösségi média-jelenlét (Facebook-oldal helyett csoport) is a Törzs filozófiájának része?
Dani: Az elgondolás e mögött az volt, hogy milyen jó lenne, ha nem aszimmetrikus viszony lenne a rajongó és a zenekar között. Ez egy törzs, aminek valamilyen online felületen nyilván tartania kell a kapcsolatot, de úgy éreztük, sokkal emberközelibb, ha mindenki egyformán részt vehet a diskurzusban, és ha mi is arccal vagyunk benne a csoportban. Ez sokkal közelebb áll hozzánk, mint hogy kirakunk egy posztot és nézzük, hány lájk és hozzászólás érkezik rá.
A piknikek vagy maga a Törzs meddig bővíthető? Van egy állandó mag, vagy egyre bővül a kör és gyűlnek az évgyűrűk?
Soma: Nem cél az, hogy háromezren legyünk, persze az is jó lenne, de a legutóbbi pár alkalommal nagyjából kimaxoltuk a piknikeket. Még úgy tudtunk beszélgetni, hogy nem volt klikkesedés, nem voltak idegen emberek és mindenkiről lehetett tudni, hogy kicsoda, és ez egy jó érzés. Néha jammelni is szoktunk, nem feltétlenül Törzs számokat; legutóbb teljesen random hangszerek, vizeskanna, dorong meg ukulele kerültek elő és ezeken zenélgettünk együtt.
Mi volt eddig a legkedvencebb koncerthelyszínetek?
Zsombor: Volt néhány nagyon emlékezetes, különböző szempontok miatt. Az első lemezhez egy egybefüggő kisfilm készült, amit a Bem Moziban mutattunk be, az például csodálatos volt. Megtelt a mozi, és mindenki visszafojtott lélegzettel figyelte a filmet, iszonyú jó érzés volt ott játszani. Nem sokkal később meg csináltunk egy erdei koncertet, amihez a film tematikája alapján választottunk helyszínt. Az pedig azért volt nagyszerű, mert a filmforgatás során is kint zenéltünk és kijött egy csomó ember statisztálni, pedig fagyos december volt; tüzet raktunk és iszonyú jól éreztük magunkat. Szuper közösségi élmény volt és ezt szerettük volna megismételni, és ez szerencsére sikerült is. De ha úgy tekintünk magunkra, mint egy zenekar, aki szeretne a lehető legjobban megszólalni és minél jobb helyen fellépni, akkor az A38-at tudom mondani, ahol gyönyörűen megszólalt a zenekar hangzása.
Mi lenne a legidillibb koncerthelyszín?
Soma: Aggteleki cseppkőbarlang!
Zsombor: Tavaly óta tervezünk egy Törzs Fesztivált, hasonló koncepcióval, mint az erdős koncert, csak nagyban, és nyilván nem csak mi lépnénk fel. Egyéjszakás rendezvénynek képzeljük el, akár a piknik helyszínén, a Hármashatár-hegyen.
Ha bárki jönne, kit hívnátok erre a fesztiválra?
Zsombor: Az Arctic Monkeys játszhatna utánunk!
Soma: Én inkább a Tame Impalát hívnám.
Dani: Én a Ratatatot.
Fotók: Hinkelmann Alexandra
