„Let the demons chill” – DLRM-interjú és -videópremier

Kezdjük az átalakulással. Ha jól tudom, már csak hárman vagytok.

Igen, ez az új felállás, és úgy néz ki, ez marad is, mivel így most olyan komfortban tudunk alkotni, és olyan nyugodtan áramlanak az energiák hármunk közt, mint még eddig soha semmilyen formációban. Jól érezzük magunkat, jól kiegészítjük egymást, és mindenki bízik a másikban. Ez a lényeg.

Ez is közrejátszott az album születésében a hangszerelés okán, vagy pusztán az új élethelyzet, az izoláció volt a fő inspiráció?

Mindkettő abszolút. Amikor beütött a tavaszi első hullám, nagyjából pont akkor maradtunk csak hárman, és mivel új tagot toborozni nem lehetett, elkezdtünk csak úgy lejárni hetente többször a terembe lógni meg jammelni. A koncertek törölve lettek, és senki sem tudta, mikor lesznek újra, úgyhogy az az eddig ismeretlen helyzet állt elő, hogy nem volt mire készülni.

Mivel mi eddig elég feszített tempóban meneteltünk, mindig volt egy csomó határidő, konkrét kitűzött cél, teljesen elkapott minket az, hogy most nyugi van, és minden “tét” nélkül alkothatunk kedvünkre, külső behatások nélkül teremtve saját világainkat a zenén keresztül. Az új felállás új hangzást eredményezett, amit szintén nagyon élveztünk.

A tavasz és a nyár óriási chillekben telt, de úgy, hogy közben az eddigi legproduktívabb időszakunknak mondhatom. Írtunk nagyjából ötven félkész számot, mindegyiket jammelésekből, és aztán ezekből raktunk össze dalokat albummá. Lenyugodtunk kicsit, és úgy érzem, ez az, amire már egy ideje szükségünk volt.

Ez érezhető az új dalon és a vizualitásban is, nagyon hangsúlyos a lila szín és a már-már elmosódott képek. Tudatosan toltátok el egy, az eddigitől merőben visszafogottabb irányba?

A mostani lemeznél az volt a koncepció, hogy az alkotói munkát is egy másik síkra visszük, ezért a hagyományos stúdiózás helyett kibéreltük a Bakonyban azt az erdő közepén lévő vadászházat, ahová még nyár elején lementünk elvonulni, és dalokat írni. Ezt a házat rendeztük be stúdiónak, és ide költöztünk be erre a hétre.

Más atmoszférát akartunk, és azt, hogy amíg a felvételek tartanak, ne nagyon legyen lehetőségünk emberekkel találkozni, vagy minimálisan is visszazökkenni a normál életbe. Csak az a világ vehetett minket körbe, amit teremtettünk.

Ez olyan jól sikerült, hogy végig úgy éreztük, mintha nem is a Földön lennénk. Erre reflektál a kissé szürreális, néhol misztikus képi világ.

A Turquoise Rendez-Vous az utolsó napon született, amikor már mindent felvettünk, a producerünknek, Altsach Balázsnak pedig az az ötlete támadt, hogy rakjunk kint egy tüzet, üljük körül, és jammeljünk valamit akusztikusan, ő pedig felveszi, és ha úgy sikerül felrakhatnánk a lemezre. Ez a dal az első “take”, amit ott lenyomtunk, teljes impró a szöveget leszámítva, amit még nyár elején írtam le csak úgy céltalanul egy erdőben alvós szett után, és amikor elkezdtük a jammet, úgy gondoltam, rátolom. A klip pedig ennek a felvételnek és a stúdiózás alatt Martin barátunk által készített flesseknek a montázsa.

Tehát az egész albumot egyszerre vettétek fel az erdei házban?

Pontosan így történt.

Mik a terveitek, várható még új megjelenés az album előtt?

Igen, a tél most részünkről úgy fog kinézni, hogy szépen csepegtetjük a videós dalokat, aztán a végén az egész lemezt. Új időszámítás indul.

Nézzétek meg a DLRM Turquoise Rendez-Vous videóját!

Fotók: Barlein Martin

A videó elérhető a YouTube-felületén is.