Lemezváró: Ólafur Arnalds technóban utazik
Hardcore metálbandákban kezdte dobosként, majd napjaink modern klasszikus irányzatának egyik legnevesebb képviselőjévé vált, most azonban az elektronikus zenében kalandozik egyet az izlandi Ólafur Arnalds. A honfitárs Janus Rasmussennel már 2009 óta dédelgeti a Kiasmost, és egy EP, illetve néhány kiadott szerzemény után most jött el az ideje a bemutatkozó lemez kiadásának.
2013 az egyik legsikeresebb év lett Ólafur Arnalds krónikájában, hiszen kiadta harmadik lemezét, a For Now I Am Wintert, melyen némileg populárisabb irányt vett a modern klasszikus berkekben – már ha ilyesmit ki lehet jelenteni ennél az irányzatnál. A korábban inkább minimalista zongoradallamokkal, néhány vonóssal és leheletfinom elektronikával kísérletezgető izlandi zeneszerző emelte a tétet, és egy teljes szimfonikus zenekart is beépített a háttérbe, illetve ezúttal az ének szinte az egyik alappillérré vált, hála az Agent Fresco énekesének, Arnór Dannak. Közös munkájuk itt nem ért véget, hiszen Arnalds lett (s lesz a 2. évadban is) az azóta már amerikai verziót (Gracepoint) is kapó brit sorozat, a Broadchurch zeneszerzője, és a kisvárosi gyilkosságot feldolgozó széria baljós alaphangulatát magán viselő végefőcím, a So Close is tovább erősítette kettejük reputációját – a filmzenéért elnyert BAFTA-díjról nem is beszélve. Az azóta még két filmhez (Gimme Shelter, Life in a Fishbowl) is zenei körítést szállító Arnalds az idei évben az eddig csak ritkán „elővett” projektjét, a Bloodgroupból is ismerhető Janus Rasmussennel közös Kiasmost teszi fel a zenei térképre, méghozzá nem is akármilyen bemutatkozással.
Október 27-én érkezik a saját maguk után elkeresztelt lemez, amely 8 dalt tartalmaz majd – ebből a duó eddigi munkásságát figyelemmel követők már ismerősként „köszönthetik” a Loopedet és a Thrownt, ezeknek azonban valószínűleg némileg átdolgozott, „felújított” változatait hallhatjuk majd.
Nagyon izgatott vagyok az új lemez miatt, hiszen ezen más területeket fedezünk fel, mint amiket egyébként szoktunk. Sokféle elektronikus zenei stílust érintek a zenémben, de sosem volt lehetőségem ennyire és ilyen mértékben elmerülni az elektronikában, mint most…
– nyilatkozta Arnalds. Projektbeli társa, Janus Rasmussen pedig így látja:
A Kiasmos-projekt már 2009 óta létezik, de az egyéb elfoglaltságaink miatt sosem volt igazán időnk arra, hogy leüljünk, és megírjuk azokat a dalokat, amiket mindig szerettünk volna. Amikor év elején végre lehetőségünk nyílt minderre, illetve egy rendes album megjelentetésére, annyi minden volt, amit ki akartunk próbálni. A végeredmény kicsit minket is meglepett, mélyebb és sokkal érzelmesebb, mint amilyennek elképzeltük, de ez a szépsége annak, ha lemezt készítesz.
Az NME mutatta be először az októberi album előfutárát: a Burnt fokozatosan építkező, majd katarzisba fulladó, minimális elektronikát halk és szolid zongoradallamokkal ötvöző mivolta magán hordozza a már korábban is bemutatott számok ismertetőjegyeit, és érezhetően kezd kialakulni a Kiasmos-stílusvilág.
Íme a lemezborító:
A dallista:
01 Lit
02 Held
03 Looped
04 Swayed
05 Thrown
06 Dragged
07 Bent
08 Burnt
Az ősz legígéretesebb elektronikus zenei albuma lehet a Kiasmosé, és ezt már az előzményekkel is csak erősíteni kívánták a fejekben. Tavaly év végén már sejteni lehetett, hogy 2014 a duó évévé avanzsálódhat, hiszen decemberben érkezett a Burnthöz hasonló dallamépítkezési elvek mentén formálódó Looped, amelynek az addiktív zongoraszólamok a legnagyobb erőssége:
https://www.youtube.com/watch?v=UoGE3dhW0kQ
A 2012-ben kiadott Thrown EP címadó szerzeménye még sokkal markánsabban építkezett a minimalista, monoton technoelemekből, de a klasszikus hangszerek nyomát már itt is megtalálhattuk. Érdekesség, hogy a Thrown valójában Ólafur Arnalds tavalyi albumának, a For Now I Am Winter nyitódalának, a Sudden Throw-nak a remixváltozata.
Néhány Kiasmos-koncert is megvalósult már az évek folyamán, a londoni Village Undergroundban adott buliról és az élőben eléggé felszabadult zenészekről pedig teljes felvétel is kering a neten (2. és 3. rész):
Ólafur Arnalds és Janus Rasmussen pont annyit mutatott meg magából Kiasmosként, amivel folyamatosan lázban tudta tartani a zenéjükre vevő publikumot, és mire eljött a tényleges debütálás ideje, addigra már a szakma is jobban odafigyel rájuk. Igényes minimalizmus és dobhártya-kényeztetés felsőfokon – ez vár ránk még idén ősszel. A naptárakba tehát érdemes feljegyezni: október 27. Kiasmos – Kiasmos!
Szerző: Varju Kitti
