Lemezváró: komolytalankodó Kasabian a láthatáron
Amikor a Kasabian elkezdte szivárogtatni az információkat a 2011-es Velociraptor! folytatásaként érkező 48:13-ről, már sejteni lehetett, hogy – legalábbis első blikkre – sok komolyság nem fért az angol zenészekbe. Nézzük hát, mire készülnek a június 9-én érkező ötödik megjelenésükkel!
Év elején egy röpke ízelítőt küldött szét az éterben a Kasabian, melyet alig-alig nevezhettünk mézesmadzagnak, de már ekkor megfordulhatott a fejünkben, hogy itt őrület lesz. Négy albummal a háta mögött (Kasabian, Empire, West Ryder Pauper Lunatic Asylum, Velociraptor!) a Kasabian ráunt az eddigiekre, és valami más irányt talált ki magának. A „teaser” videóban a nagy átéléssel zengő Sergio Pizzorno, a banda gitárosa így nyilatkozott az új albumról: „Megvolt az önbizalmunk ahhoz, hogy ezzel a lemezzel sokkal közvetlenebbek, sokkal őszintébbek legyünk. Inkább elkezdtem csökkenteni a rétegek számát ahelyett, hogy még többet adtam volna hozzá.” Az énekes Tom Meighan pedig hozzáfűzte: „A kevesebb több, tudjátok? Ez közvetlen. Olyan, amilyen. Csak hallgassátok meg! Megvolt a bátorságunk ahhoz, hogy lemeztelenítsük magunkat. Serge eléggé lecsupaszította. Hihetetlen!”
A két zenész, amikor még szinte semmi kapaszkodó nem volt az érkező lemezzel kapcsolatban, egy utcai akcióval hívta fel magára a figyelmet még április elején, Kelet-Londonban. Mint az később kiderült, az album színvilágát és címét jelképező „műalkotás” az Aitor Throup tulajdonában lévő épület falára került – ez az úriember pedig véletlenül épp a már jó ideje az együttessel dolgozó, a Velociraptor! borítójáért, valamint a Switchblade Smiles és a lenti eez-eh videoklipjéért is felelős kreatív művész. A Malted Milkre keresztelt akció épp elég jó volt arra, hogy felzavarják maguk körül az állóvizet:
Nemrég végre megérkezett az első kislemez is a 48:13-ről, méghozzá az eez-eh személyében. A nyári fesztiválok legjobb ugrálóhimnuszának címére is esélyes dal egy felettébb bulis, tempós szerzemény a Kasabiantől – az biztos, hogy láb nem marad mozdulatlanul, és a kicsit dinka videoklip (bónusz Noomi Rapace-szal) is rásegít a jó hangulatra:
Az iTuneson előrendelők már megkaparinthatták az explodes c. szerzeményt is, ami az eez-ehvel szemben már valóban visszafogottabb, de a masszív elektronikus alapok itt is képviseltetik magukat:
https://www.youtube.com/watch?v=OcEs_BQddGM
Akkor ezt most nevezzük borítónak?
A dalok hosszát már tudjuk a borító alapján, a dalcímek pedig – feltételezésünk szerint viszonylag kevés gondolkodást követően – ezek lennének:
1. (shiva)
2. bumblebee
3. stevie
4. (mortis)
5. doomsday
6. treat
7. glass
8. explodes
9. (levitation)
10. clouds
11. eez-eh
12. bow
13. sps
Mielőtt eljönne a pink Kasabian-kalamajka ideje, idézzük fel az együttes múltját a korábbi szerzeményeikkel! Elsőként jöjjön a Club Foot a bemutatkozó albumukról, mely máig a legismertebb slágereik egyike:
Szintén nagyot szólt részükről a Q és az NME díjátadóin is a megjelenésekor az év legjobb albumának választott West Ryder Pauper Lunatic Asylumról származó, a MOJO magazin által 2010-ben az év dalának nyilvánított Fire:
A többször is a világ legjobb koncertzenekaraként jelölt Kasabian már a Szigeten is lehetőséget kapott arra, hogy bemutassa, valóban illik-e rá ez a cím – erről döntsetek ti, mutatjuk a 2011-es fellépésüket!
Az biztos, hogy a bő egy hónap múlva érkező 48:13 egy lazább zenei próbálkozás lesz a részükről. A már bemutatott eez-eh és explodes nagyon is pozitív jövőképet festenek az ötödik stúdióalbumról, úgyhogy mi már tűkön ülve várjuk, milyen irányba kanyarodik a Kasabian története. Addig is a naptárakba feljegyezni: június 9. Kasabian – 48:13!
Szerző: Varju Kitti
