Kristen Liu-Wong képzeletbeli világa amellett, hogy erotikus, heves és erőszakos, ugyanannyira király is
Azt azért szögezzük le, hogy Liu-Wong közel sem a hétköznapi illusztrációk híve: végre itt egy művész, aki nem cukormázzal borított képeket fest gyönyörű, lovakat megülő nőkről.
A hangsúlyt sokkal inkább olyan témákra fekteti, mint a szex, a gender, az erőszak, a bántalmazás, a fétis, mindezt sci-fibe illő alapokkal.
Ezek a múzsák tehát, amellett hogy viccesek, nagyon is hevesek, veszélyesek, zűrösek, de azért sebezhetők is. Nem is csoda, hogy a rájuk épülő munkák bonyolultak és érdekesek, de nem igaz ugyan ez magukra a nőkre is?
Az alkotások jó része természetesen a fantázia szüleménye, hiszen ha szerencsénk van, nem látunk minden nap lézerrel lövöldöző és földönkívüliekkel szexelő hölgyeket. Egy másik alkotást megnézve pedig: alapesetben elég horrorisztikus és ijesztő a gondolat, hogy a való életben valaki kést tart a torkunkhoz szex közben. Mindezzel a művésznő csak azt szeretné kifejezni, hogy a testi együttlét is lehet veszélyes, ő pedig szívesen ássa bele magát ebbe a gondolatba. Munkáiban tehát összekapcsolja az erotikát és a rettegést, hiszen ő úgy látja, e két dolog alapvetően összefügg egymással: „A veszély ideája egyszerre érdekes és csábító, így ezek természetüknél fogva összekapcsolódnak, mindkettőben megvannak olyan elemek, mint a misztérium és az ismeretlen.”
De kik is ezek a nők, és miért így ábrázolja őket?
Liu-Wong a következőképpen fogalmazta meg: „Élvezem, hogy olyan nőket ábrázolhatok, akik vonzók, de egyben egy kicsit fenyegetők is. Szerintem így sokkal érdekesebb. Annyira unalmas lenne, ha egyszerűen szexi nőket ábrázolnék, és semmi többet”. Így azonban komplex karaktereket hoz létre, akik a titokzatosság és a hevesség érzetét keltik. Hiszen, a vonzó testi adottságok mellé hátborzongató fekete szempárokat vagy undorító bőrtextúrát kapnak, hogy legyen bennük valami vizuálisan nyugtalanító elem, ami ellensúlyozza a belőlük áradó szexualitást.
Az ábrázolásmód nem titkolt célja az is, hogy egy kissé megváltoztassa a nőkkel kapcsolatos általános attitűdöt.
Hiszen, általában prédaként vagy áldozatként jelennek meg, a művésznő pedig épp ezt elkerülendő festi le őket erős és parancsoló szerepben. Ezért olyan szuperdomináns és túlvilági nőket láthatunk a munkáin, akik azt üzenik: mi is erősek vagyunk. Tehát, ők, akiket Liu-Wong csak „űrbéli boszorkányokként” aposztrofál, lehetnek kegyetlenek, erőszakosak, ugyanakkor teljesen erőtlenek és törékenyek is. Ezzel kíván pontot tenni az olyan művészeti alkotások végére, amelyek a nőket kicsi, csinos, buta játékszerekként ábrázolják.
Ami pedig az alkotásokban megjelenő állatokat illeti: azért képezik kulcsfontosságú részét ennek a képzeletbeli világnak, mert a művésznő valódi világában is mindig hűséges társakként voltak jelen és vigaszt nyújtottak. Munkáiban például sok kígyót jelenít meg, egyrészt azért, mert jól néznek ki, másrészt azért, amit reprezentálnak. Gondolatban összekapcsolhatjuk őket a gonoszsággal, a szexszel, a tudással és a veszéllyel is, miközben védelmező szerepet is tulajdoníthatunk nekik. „Úgy gondolom, hogy sokkal jobban kellene tisztelnünk az állatokat, ezért általában erősnek próbálom őket ábrázolni, a saját módjukon.”. Ha pedig éppen áldozatként jelennek meg, az azért van, mert ezzel akarja kifejezni, hogy mennyire kegyetlen olyasvalamit bántani, ami nagyon is sebezhető.
illusztráció: Kristen Liu-Wong
Az általad letölteni kívánt tartalom olyan elemeket tartalmaz, amelyek Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartoznak, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot!
Elmúltam 18 éves, belépek Nem múltam el 18 éves